Cserkészélet  (35)


"Nincsenek kis emberek,
csak kicsiny hitűek"
gróf  Teleki Pál
A CSERKÉSZÉLET az ÚMÉ negyedéves Internet-kiadvány állandó rovata: IX. évf.  3 sz.  2004.  szeptember

Kérészlesen az Északbácsai Cserkészkörzet

Igaz, hogy kétszeres halasztás után, és akkor is a "nász" kezdetére odaérve, de mégiscsak meglestük a Tisza virágzását. Az idő nem kedvezett a számunkra, az esőzések és az éjjeli lehülések a virágzás késését idézték elő. Ezért kétszer is el kellett halasztanunk a betervezett hétvégünket a Tiszaparton.

A Horgász Szövetséggel folyamatosan kapcsolatot tartva azután június 18-án kiutaztunk és tábort vertünk Kanizsa előtt a part szépen kitisztított, éppen erre az eseményre előkészített részén. Ez a szakasz a "Tiszavirág" fő tanyahelye. Itt várakozik a kérész lárvája, a víz sötétjében, lenn az iszap sűrűjében, hogy ha eljön az ideje, a felszínre úszva leélje élete legszebb egy óráját, a kérészek nászát.

Szerelemtáncba ölelkezve, néha gyönyörű koszorúkba rendeződve a víz tükrén őrült búgócsigatáncot járva pörögnek a lepkeszerű kis tünemények, hogy aztán egy egészen más kép táruljon az csoda szemlélője elé. Ugyanis a rövidke, de annál szebb látvány után, a násztánc után, a him egyedek azonnal elpusztulnak. A víz tükre hamarosan az agónia, a szörnyűség, a kín mezejévé változik, és e parányi tündéri lények kínlódva a haláltáncukat járják immár. Megpróbálnak ugyan még egyszer-egyszer a levegőbe emelkedni, újra szárnyalni önfeledten, de ez már csak gyorsan múló álom a számukra, és a 12 cserkész szomorúan követhette végig ahogyan a "fiú-kérészek" tetemei eltűnnek a Tisza sodrásában.

A nőstények ekkor utolsó erejükből még felrepülnek a felső kanyarig úgy 100-200 méterre, ahol a vízre esve a kimerültségtől és a haláli elmúlás közelségétől a szárnyaikat szétterítve életük legfontosabb dolgát hajtják végre.

Itt teljesül be a csoda, amely két éves iszaplakó élet után tündéri repülésbe, majd haláli elmúlásba vezet. A víz alatt, a kiváncsi szemek elől rejtve millió -és- millió pete hagyja el a haldokló testeket, bezárván a természet körforgását, új nemzedéket hozván létre.

És mily csodásan alkotta Isten ezeket a pirinyókat, amikor a peték súlyát pont akkorára méretezte, hogy a Tisza sodrásának erejét pontosan kiszámítva, a víz mélységét előre meghatározva, a peték pontosan ugyan ott, ugyan azon a helyen érnek talajt, ahonnan a nász előtt elindultak. Néhányuk a vízalatti ragadozók prédájává válnak, néhányuk talán nem éli meg a holnapot, de a többiek igen hamar alakot változtatnak, "kikelnek" pici tojásukból, és lárva életük elején serényen kezdenek a "lakásépítéshez". Vájatot készítenek az iszapban a külön erre a célra kifejlesztett, vagy inkább megteremtett ásólábaikkal.

Igen. Csoda ez a javából, ISTENI csoda.

Oláh István cst
Az Északbácsakai Cserkészkörzet parancsnoka



Dokumentációs sorozat készül a Külföldi Magyar Cserkészetről

Marosvári Attila:

A magyar cserkészet az emigrációban 1945 és 1956 között
"A könyv az 1945-ös emigróáció máig legfontosabb és legnagyobb ifjúsági szervezete, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség történetének első szakaszát dolgozza fel.
A menekülttáborokban meginduló cserkészmunka nem volt előzmények nélküli, hiszen a mozgalom társadalmi szerepvállalásának gyökerei az 1910-es, majd - újjászervezését követően - az 1920-as évekre nyúlik vissza. Baden Powell jellemépítő alapelvei: Isten, a haza és embertársak iránti kötelességteljesítés eszményei hamar termékeny táptalajra találtak Magyarországon, s ez számos kiváló nevelő munkája révén világszerte elismert teljesítményt nyújtó szervezet megteremtését tette lehetővé.

Amivel el tudtak indulni, az a hagyomány, az otthon megszerzett tudás és tapasztalat volt, amelyet menekültként vagy hadifogolyként hazájukból magukkal tudtak vinni. Egy ideig az otthoni cserkészettel párhuzamosan, majd az erőszakos felszámolást követően egyedül végezték tovább az emberebb ember - magyarabb magyar gondolatkörével kifejező jellemépítő munkájukat. Tevékenységükkel olyan űrt töltöttek be, melynek hiánya erőteljesen gyöngíttette volna az amúgy széttagolt magyar emigrációt.

Az 1945 és 1956 közötti évtized minden nehézsége ellenére az emigrációs cserkészet hőskorszaka volt, amely mind gondolati, mind pedig szervezeti téren a mai tevékenység szinte valamennyi feltételét és irányát megalapozta. A mozgalom akkor kijelölt működési koordináta rendszere érdemi változást azóta sem igényelt. Az akkori alapítói döntéseinek hatékonyságát és megalapozottságát sok ezer, a szövetség csapataiban nevelődő volt és mai cserkész igazolja. A korszak tényszerű feltárásán túl ezért könyvünkkel az emigrációs magyar cserkészet életrehívóinak teljesítménye előtt is tisztelegni szeretnénk."

A könyv megrendelhető:
A MAGYAR NYELV ÉS KULTÚRA NEMZETKÖZI TÁRSASÁGA/Anyanyelvi konferencia
1072 Budapest, Rákóczi út 38/. 1/2
E-posta: ak@axelero.hu
Ára: 3490 Ft + porto
vagy:
Külföldi Magyar Cserkészszövetség könyvesboltja:
Pándi György, 19 Edgemont Crescent, Wayne, NJ 07470 973-694-3481
vagy "mailto:pgyuri@msn.com" Ára: 20 USD + postaköltség (hitelkártyával is megrendelhető)



Kátay Zolibá hazament...

Csak most értesültünk arról, hogy "Zolibá", vitéz Kátay Zoltán cserkésztiszt, a nyugat-európai emigrációs cserkészet felejthetetlen egyénisége 2003. október 23-án a Várvidék-i Felsőörsön (Oberwart/Burgenland) visszaadta lelkét teremtőjének. Cserkész hozzátartozói és ismerősei körében temették el Felsőörsön.
Svédországi emigrációban élte le cserkész életének legnagyobb részét. Onnan járta Európa magyar cserkésztáborait, hogy néprajzra tanítsa a magyar gyerekeket. Maga több szakmához értett, faragott, festett, szobrászkodott, de aminek minden táborparancsnok és cserkészei legjobban örültek az az volt, hogy a nagytáborokban ő főzött, méghozzá remekül, bármekkora is legyen a tábori létszám. Egyetlen kikötése volt az ebédre sorakozókkal szemben, hogy mindenki várjon a sorára, különben mengint a sor végére küldte a "booooodogtalanokat".

A mellékelt képen látható fából faragott könyvborítót os ő faragta -e sorok írójának- cserkészei oktatása közben az egyik Burg Kasti-i nagytáborban.

Élete utolsó szakaszában a Trianon előtt Magyarországhoz tartozó várvidéki Felsőörsre költözött, a magyar határ közelébe, hogy magyar földön zárhassa le egyszer szemét. Már ebben az időben megromlott az egészsége és bizony panaszkodott, hogy a sok-sok cserkész közül, akikre annyi esztendeig oly fáradhatatlanul főzött, ott már alig látogatják. Ez igaz volt. De aki ismerte, emlékét őrzi!


vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra