Capita Selecta (7)

Capita Selecta

Az emberek egymásnak születtek;
oktasd őket, vagy viseld el őket.

Marcus Aurelius






Válogatott magyar imák, versek, írások és előadások szöveggyűjteménye


Márai Sándor:

Röpirat a nemzetnevelés ügyében (részletek)
Nagy emberek, nagy írók sajátja, hogy koruk égető problémáira nem csak válaszokat adnak, de olykor jövőe mutató irányvonalakat is kijelölnek. Ilyen értelemben adunk kiragadott részleteket Márai Sándornak fent nevezett művéből, amely bár 1942-ben íródott, ma sem vesztette el időszerűségét, sőt gondolatai némely vonatkozásban jövőbelátásról tesznek tanuságot.

Ma, amikor a szörnyűséges XX. századot magunk mögött tudhatjuk, és nagy reménységgel néztünk a XXI. század elé, fájdalmasan kell megtapasztalnunk, hogy semmi sem változott, a világ állandó háborúskodások színterévé vált. Háború van, a gazdasági érdekek és a terrorizmus világháborúja. Van-e kiút, lesz-e valaha is vége?

Néhány idézet Márai Sándornak 60 esztendővel ezelőtt papírra vetett gondolataiból:
"... A legnagyobb szerencsétlenség, mely az emberi fajtát sújthatja a háború, mely kiterjed az egész világra...
A háború nemcsak azért a legnagyobb szerencsétlenség, mert az emberi életek millióit pusztítja el - egy járvány, az időjárás változása is elsöpri emberéletek százezreit -, hanem sokkal inkább az emberi lélek és műveltség területén végzett vészes pusztításai miatt...

Aki, rövidlátóan és tunyán, biztonságban hiszi magát, kénytelen megtudni egy napon, hogy a földgolyón nincs többé biztonság egyetlen ember számára sem. Az ember sorsa mintha túlnőtt volna a földi méreteken. A földgolyó kicsi a kiáradt emberi indulatok számára: mindent elöntött, mint egy új özönvíz, a támadás szelleme...

Hogyan nyugodnak meg a lelkek? Hogyan lehet elsimítani a népek között a gyűlölet által szított ellentéteket? Mit ér még az értelem érvelése? E kérdésekre nem tudunk felelni...

De az élet örök törvényei ma is érvényesek...

Az emberi fajta megmarad e földrengés után is. A magyarság sorsa összefonódott Európa sorsával. Mert Európa nem végződik pontosan ott, ahol a földrajzi határok mutatják. Magyaroszág Európa műveltségi térképén még szerves területe annak kultúrának, mely az emberi együttélés legmagasabb életformáit megalkotta. Magyarország pontosan úgy hozzá tartozik a keresztény műveltség Európájához, mint Hollandia, Svédország vagy Portugália. A hazánk történelmi határaitól keletre élő népek már a Kelet nagy szellemi, vallási és társadalmi eszményeinek sugárkörében élnek, akkor is, ha földrajzilag Európához tartoznak...
Az európai kultúrát egy lelkiállapot jelenti, mely a keresztény műveltség hagyományaiból szívja erőit. Aki ennek az élményszerű lelkiállpotnak részese, európai. A háború után az európai ember kénytelen lesz felelni a kérdésre, hajlandó e tovább élni ennek a műveltségnek erkölcsi keretei között, vagy feladja európai szerepét, s beilleszkedik az új, az európai hagyománytól idegen eszmeáramlatok, életformák hatalmi arcvonalába. Ez a kérdés beláthatatlan következményeket idéz fel. Mi is felelni kényszerülünk, a magyarság."

(Folytatjuk)

Te édesanya!
Tudtad, hogy az abortusz égő áldozat?

139. Zsoltár (13-18.)

Bizony Te alkottad veséimet,
Te takargattál engem anyám méhében.
Magasztallak, hogy csodálatosan
megkülönböztettél.
Csodálatosak a Te cselekedeteid!
És jól tudja ezt az én lelkem.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom,
mikor titokban formáltattam és
idomíttattam, mintegy a föld mélyben.
Látták szemeid az én alaktalan testemet,
és könyvedben ezek mind be voltak írva:
a napok is, melyeken formáltatni fognak;
holott egy sem volt még meg közülök.

És nekem mily kedvesek a Te gondolataid,
oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Számlálgatom őket: többek a fövénynél;
Fölserkenek, s mégis Veled vagyok.


A 139. zsoltár az eleve elrendeltség, a predestináció és Isten végtelen teremtő képességének éneke. Kevesen gondolunk arra, hogy rólunk szól ez az ének, arról, hogy a fogantatástól kezdve létezünk és ettől a pillanatától tudomásunk van önmagunkról, a minket körülvevo világról és Istenünkről.

Mindennapos az emberáldozat. 2003-ban 53 000 művi vetélésnek nevezett emberáldozat volt Magyarországon. Az áldozati halottak több mint kétharmada házaspárok gyermeke volt.

Az első szülött fiú áldozatként való elégetése a föníciai népeknél általános volt. Istenüket Molok-nak (Moloch-nak) nevezték. Az egyik háború ideje alatt a karthágói papok 200 gyereket kértek áldozatra Molok-nak, de a győzelemre vágyó nép 300-at ajánlott fel.

Mit ír a Biblia az emberáldozatról? Mózes I. könyve leírja Ábrahám esetét, aholahol amikor az Úr szólítja meg Ábrahámot, hogy az elkészített áldozati máglyán ne égesse meg elsőszülött fiát, Izsákot.

A zsidók egy része hitt emberáldozatban, bár Mózes tiltotta. A törvény így hangzott Mózes harmadik könyve 18. részében "Magzatodat ne add oda, hogy elégessék a Moloknak."

Majd a 20. részben mondja:

"Ha Izráel fiai közül vagy az Izráelben tartózkodó jövevények közül valaki odaadja gyermekét Moloknak, halállal lakoljon: kövezze meg az ország népe.

Én is ellene fordulok az ilyen embernek, és kiirtom népe közül, mivel Moloknak adta gyermekét, és ezzel tisztátalanná tette szent helyemet, és meggyalázta szent nevemet.

Ha pedig az ország népe mégis szemet hunyt fölötte, és nem öli meg azt az embert, aki odaadta gyermekét a Moloknak, akkor én fordulok az ellen, és kiirtom a nép közül ot és mindazokat, akik követik a paráznaságban, paráználkodva Molokkal."

Molok temploma a Jeruzsálem melletti Gé-Hinnóm v. Ben-Hinnom völgyben épült. A Ben-Hinnom völgy név jelentése, Hinnom fiainak völgye. Eredetileg mély, keskeny szakadék volt, meredek sziklás oldalfalakkal. A völgy arról nevezetes, hogy itt volt a Tófet nevu hely, ahol Moloknak mutattak be gyermek­áldozatokat, de a Baál-kultusz helye is itt volt. (Jeremiás könyve 19:5. Ezek a sorok a babiloni fogság elotti évben születtek.) A Tófet elnevezés "utálatos, gyalázatos hely", de az is lehet, hogy arra a kézi dobra utal, amivel a Moloknak elevenen feláldozott gyermekek jajgatását nyomták el. A rabbinikus írások szerint Molok isten belül üres vasszobrának ökörfeje volt, egyéb részei pedig az emberéhez hasonlítottak. Az áldozatott a szobor karjaiba tették, amelyen aztán tüzes belsejébe vitték. Akház és Manassé idején különösen eros volt a Molok kultusz Jeruzsálemben (Krónikások könyve második rész 28:3; 33: 6). Az istenhívo Jósiás király i.e. 622-ben megfertoztette a Hinnom völgyét (Királyok könyve második rész 23:10, 14). Szemét lerakóhellyé és dögtemetové tette ezt a pogány kultuszhelyet.

Az Újszövetségben a kárhozat ítéletének megjelöléseként emlegetett gyehenna név a héber Ben Hinnon görög átírása. (Máté evangéliuma 5:29-30, stb.) Így válik érthetové, hogy milyen súlyos ez a kijelentés: "olyanná teszem e várost, mint a Tófet". Még annál a jövendölésnél is döbbenetesebb, hogy "Jeruzsálem Silóhoz lesz hasonló" (Jeremiás könyve 7:14; 26:6).
Hogyan történik ma az emberáldozat? A mai emberáldozat hasonló, sőt, ha lehet még szörnyubb, mint az ókori. A halálos felajánlást a törvények egyszerre tiltják és engedik. Az áldozat felett a szülőnek abszolút a hatalma. A felajánlás önkéntes, mint az ókorban, a közösség felé tett szülői nyilatkozattal. A felajánlás célja most is a jelenlegi rossz helyett egy jobb élet elérése, amiért a legdrágább kincs, a megfogant gyerek feláldozása történik. Az áldozás viszont most sem biztosíték a jobb életre. A felajánlást formális és gyors vizsgálat követi, amiben csak egyetlen döntés születhet, a felajánlás elfogadása. Az áldozás költségét többnyire nem a szülők állják. Az áldozás előkészítésében, a szertartásban részt vevók Isten igéjét, a keresztényi elveket egyáltalán nem veszik figyelembe. És a legszörnyűbb, hogy a végső fázis most is az áldozat személytelen módon való elégetése. A halott felett gyászszertartás akkor sem volt és most sincs, végül Isten most is bünteti az emberáldozatot. A büntetés szörnyű és teljes értékű, a nemzet halála.


Az áldozat a megfogant új ember, aki felett 1953 óta a szülő egyre nagyobb, sot ma már szinte kizárólagos hatalommal rendelkezik. Miben nyilvánul ez meg? A büntető törvénykönyvi tényállás körének teljes leszűkítésében, az ádozati eljárás leegyszerűsödésében, a résztvevők számának csökkenésében, az áldozáshoz szükséges eszközrendszer kiteljesedésében és a folyamat felgyorsulásában. Régen csak néhány jól felszerelt kórház volt az áldozati templom. Ma már minden önkormányzati vagy állami kórház szülészeti osztálya köteles egy teljesen felszerelt áldozást végző "munkacsoportot" fenntartani. Hosszú évtizedekig az áldott állapotú nő bizottság elé állt. A bizottság mérlegelt, elfogadja, vagy elveti az áldozatot. Ma már bizottság sincs és az anya nyilatkozata utáni biológiai vizsgálatban csak két szempont van, az anya maradjon életben, és az áldozat legyen megfelelő életkorú.

Az anya áldozati felajánlásának célja az esetek több mint 90 %-ában a jobb élet hamis ígérete, hiszen a formanyomtatványon az anya súlyos válsághelyzetre hivatkozva kéri a halálos áldozatot. Tehát az édesanya hiszi, ha az áldozás megtörténik, akkor a válsághelyzet elmúlik és az élete jobb lesz. A társadalom is hisz benne, mert mérlegelés nélkül fogadja el a felajánlást. De a szülők is és a társadalom is tudja, az áldozat halála után sincs semmilyen garancia a jobb életre. Sot szociológusok és pszichológusok bizonyítják, írják és hirdetik, a boldogság titka a gyerekekben, a család termékeny boldogságában van. Ha tiszta szívvel bárki végiggondolja, nem mondhatja, hogy a magyar társadalom 2003-ban 50 000 anya helyzetén képtelen lett volna emberölés nélkül segíteni. Az ígéret tehát hamis és az áldozat értelmetlen.

Az anya több hétig mérlegelhet, mert saját áldott állapotát és az áldozat életkorát is egyre korábban és pontosabban megállapíthatja. Az anya kétféle indokkal kérheti gyermeke halálát, egészségügyi okra és súlyos válsághelyzetre hivatkozhat. Egyedül dönthet, és ha a súlyos válsághelyzettel indokolja az emberáldozatot, akkor senki nem vizsgálhatja az állítás valóságtartalmát.

Mindez olyannyira az anya lelkiismeretére van bízva, hogy még az apa sem szólhat bele.

A védőnő és az orvos nem mérlegelhet. Mikor az anya a halálos ítéletet meghozta, az áldozópapok – védőnő és orvos - csak biológiai szempontot néznek, tehát az anya életben maradását és az áldozat megfelelő életkorát. Ha ezek teljesülnek, akkor menthetetlen a kicsiny emberi élet, a törvény kötelezi a kórházat a gyermek megölésére.

Az anya titokban intézhet mindent. Az ókori szokástól eltérően, ma nincs nagy lelkesedés, az anya szégyelli a hazugságot és a pogány áldozatot. Az anya kis retiküljével és batyujával, bűnös titkával együtt bemegy az áldozati templomba és egy-két nap múlva - mintha semmi sem történt volna - hazamegy. Az áldozás, - tehát az emberölés - alatt az anya altatva van, önkívületi állapotban éli át a vele történő dolgokat.

Az áldozati edény az anya teste. Ez a legsúlyosabb pont, ahol az eljárás lényegesen eltér az ókoritól. Az ókorban az áldozati edény egy máglya vagy egy bikafejű embertestű fémszobor volt, ma viszont a fogantatásra és szülésre szolgáló élő anyai méh. Az áldozópap fémeszközökkel benyúl az anyaméhbe, ahol némán sikoltozva menekül a magzat, de az eszközök érzéketlenül széttépik a kicsi testet, összeroppantják a koponyát, és a földi maradványokat vákuum szívja ki.

Az áldozat sorsa az elégetés. A muvi vetélés után az áldozat földi maradványa, mint egészségügyi veszélyes hulladék folytatja útját a teljes megsemmisülés felé. Itt látható az ókori pogány kultusszal egy újabb párhuzam, hiszen a Molok kultusz helyét, ahol az áldozatok maradványai dombszeruen magasodtak, az istenfélo nép hulladéklerakóvá alakította. De a legszörnyubb azonosság, hogy - az áldozatok földi útjában az utolsó stáció a jobb élet ígéretéért feláldozott ember temetése helyett - ma is a teljesen személytelen elégetés. A gyehenna tüzében, egészségügyi szeméttel, gyógyszerekkel, kötszerekkel, levágott emberi testrészekkel, szöveti maradványokkal, emberi váladékokkal együtt égetik el a másfél literes kis tároló edénykébe zárt áldozati maradványt, a halott embert. Mikor az anya kilép a kórháznak nevezett áldozati templom kapuján és átéli az áldozás utáni szabadság ígéretét, a pillanat örömét, a friss levegővel beszívhatja halott magzatának áldozati füstjét is.

A művi vetélésért, áldozásért fizetendő ár nagyon kicsi, sőt szociális szempontok alapján el is engedhető, viszont a valós költségei, ha a következményeket is figyelembe vesszük óriásiak, de ezt nem a szülő, hanem a társadalom fizeti.

Isten büntetése ma: A tudomány emberei materialista eszközeikkel vizsgálták a tényeket, és pontosan megállapították a büntetés módját.

A társadalom bűnhődik. A demográfusok leírják, hogy a keresztény kultúrkörben - ott, ahol a művi vetélés a legnagyobb arányú - a népesség rohamosan csökken. Megállapították továbbá, hogy a népesedés csökkenésének egyik velejárója a művi vetélések nagy száma. Vita csak azon van, hogy következmény vagy ok a művi vetélés. Isten büntetése nyilvánvaló. A társadalom elöregszik és a népek, nemzetek megfogyatkoznak.

Közgazdászok szerint indokolatlan csak gazdasági okokra visszavezetni a művi vetélések nagy számát, hiszen generációról generációra javulnak az életfeltételek.

Az anya és az utódok bűnhődnek. A biológusok és orvosok leírják, a muvi vetéléssel az anya teste maradandóan sérül, ami meddoséget is okoz, de koraszülést is kivált, és így a következő gyermek is károsodik. Magyarország vezet a koraszülések számában. Tehát Isten bünteti az anyát és gyermekét és az egész népet.

Posztabortusz szindrómának nevezik pszichológusok a művi vetélés utáni évekig, évtizedekig tartó lelki betegséget. A művi vetélés károsan hat a következő gyerekgyerekgyermek nevelésére, a nemi életre, sőt a házasságra is. A tudósok a gyász és temetés hiányával magyarázzák a posztabortusz szindrómát. Szerintük az embernek génjeibe írt kötelessége a temetés és a gyász, és a szülők lelkében fel-fel­lán­­go­ló eleven seb a temetetlen halott gyerek. Isten büntetése nyilvánvaló.

A szociológusok tudományos módszerrel a boldog életet vizsgálták és megállapították, a boldog életnek egyetlen titka, a gyermekekben gazdag családi élet.

És hinni Istenben!


Csuja László biológus

hatgyerekes családapa



vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra