Tudtad-e már...? (9)
Híres magyar utazók és felfedezők
Tudtad-e, hogy budai Parmeriánusz István a magyar származású angol humanista tudós írta le elsőként az új felfedezett földrészt, Észak Amerikát 1583-ban?
Tudtad-e, hogy egy bajai szabólegény 1770-ben Hollandia japán követe lett?
A neve Jelki András, aki 1730. július 30-án született Baján. 24 éves korában vándorbotot vett kezébe, és először Hanauig jutott el, ahol katonának fogták, de megszökött. Hollandiába került ahonnan kitoloncolták és egy Kelet-Indiába induló hajóra tették.
Viszontagságos útjai során szenvedett hajótörést, kalózok fogságába került, eladták rabszolgának, stb. Batáviában (Djakarta) telepedett le, ahonnan két év után Ceylonba (Sri Lanka) ment 1760-ban.
Itt egy évig élt a vadonban, majd visszament Batáviába. Közben nagy vagyont szerzett, és a holland kormányzóság titkos tanácsosává nevezték ki.
1770-ben Hollandia japán követe lett. Európába 1777-ben tért vissza (felesége halála után), egy évre rá pedig Magyarországra ment. Budán élt haláláig 1783. december 6-ig.
Itthon írta meg kalandos utazásait. Először 1779-ben német nyelven jelent meg, majd 1791-ben magyarul is. Élettörténetét feldolgozta Hevesi Lajos 1872-ben "Jelki András bajai fiú rendkívüli kalandjai ötödfél világrészben" címmel.
Tudtad-e, hogy a tibetiek nyelvtanát az első tibeti nyelvtant, és a tibeti-angol szótárt egy erdélyi magyar nyelvtudős készítette el, éspedig Kőrösi Csoma Sándor?
Az 1784-ben Erdélyben, Nagyegyeden született tudós magyar ember azzal a szándékkal indult gyalog keletre 1819-ben, hogy felkutassa a magyarok őshazáját,amelyet a belső-ázsiai Dzsungáriában, a mai Hszincsiang- Ujgur területén remélt megtalálni. Útja Törökországon, Perzsián, Afganisztánon és Indián keresztül vezetett és jutott el Nyugat-Tibetig.
1823-24-ben a zanglai lámakolostorban foglalkozott a tibeti nyelvtannal és itt alkotta meg nagy jelentéségű művét a tibetiek első írott nyelvtanát.
1837-től Calkuttában telepedett le, ahol a Bengáli Ázsiai Társaság könyvtárának tibeti kéziratait rendszerezte. Eredeti tervének megvalósítása végett 1842-ben újra útnak indult Tibet felé, de célját nem tudta elérni, mert útközben maláriában meghalt (1842 Darjeeling).
Főbb műveinek megjelenése: Kisérleti tibeti-angol szótár, 1834; A tibeti nyelv angol nyelvtana, 1834; Dolgozatai, 1885; Buddha élete és tanításai, 1957.
Tizenhat nyelven beszélt, és több brit tudományos társaság is tagjává választotta.
Céljairól így vallott 1832-ben: "Célom a magyarok eredeti lakóhelyeinek felkutatása, történelmi adatok gyűjtése viselt dolgaikról és a különféle orientalista nyelvek és a mi nyelveink közötti analógiák megfigyelése."
Neve és tisztelete mind Tibetben mind Indiában nagy becsben áll.
Sírjához sok magyar túrista elzarándokol. Útba ejetette azt több évvel ezelőtt négy fiatal magyar cserkész is, amikor a Manillai Világjaboreere utaztak. Piros muskátlit ültettek a sírjára.
Tudtad-e, hogy Amerika politikai viszonyait először tanulmányozta Bölöni Farkas Sándor?
1831-32-ben főúri gazdája kíséretében utazott Amerikába. Nagy csodálattal adózott a fiatal állam társadalmi berendezkedésének. Útleírásai igen nagy népszerűségnek örvendtek az akkori magyar fiatalság körében.
(Folytatjuk)