Az elmúlt 25 évben az optika elválaszthatatlanul bevonult az elektronikus adatfedolgozás világába, kezdve a (fényre érzékeny félvezetőkre alapozott) képfelvevőktől, a fényvezetékes adatátvitelen keresztül a jól ismert optikai adatrögzítés, a CD-k és DVD-k világáig. Míg az első két technológia eredményei szinte észrevétlenül, a laboratóriumok falain belül kerültek alkalmazásra, utóbbinál a fogyasztót is érdeklő ipari szabványok is szerepet játszanak. Az itt jelentkező érdekek ütközése már két évtizede a piaci nyilvánosság előtt folyik.
A CD-zeneszabvány születésekor az úttörő Philips és Sony cégek összeültek és a lemez méretét úgy határozták meg, hogy arra Beethoven 9. szinfóniája pontosan ráférjen...
Azóta a világ megváltozott, több vetélytárs lépett a porondra, és nem utolsó sorban a zenemű és filmipar is saját érdekekkel lépett elő. Beethoven zeneművénél sokkal több tárhelyet igényel egy játékfilm tárolása akkor is, ha kezdetben sokan a TV-adásnál gyengébb képminőséggel is megelégedtek.
A hagyományosam (860 nm-es) vörös lézerrel működő CD-re kb. 650 MB adat fér rá, a (650 nm-es) DVD lézerjével 4,7 GB adatot lehet a 12 cm-es lemezre rögzíteni, ennek kétrétegű változatánál pedig kb. 8,5 GB-nyi adatot.
Tulajdonképpen csak utóbbi lemez képes egy teljes játékfilmet jó minőségben tárolni. A boltokban kapható filmek egyrétegű DVD-rögzítést használnak bizonyos minőségi kompromisszum mellett (MPEG-2 kódolás).
A fejlődés logikus következő lépését a még rövidebb hullámhosszú, "kék" lézerek felhasználása jelentette. Kék lézersugarat kibocsátó diódák gyártása egyelőre nehezebb, azok fényenergiája szerényebb, élettartalmuk rövidebb - éspedig sokkal - mint a mai vörös lézereké.
Ugyanakkor megemlítendő, hogy kék lézersugarat nem csak közvetlenül a kék tartományban sugárzó félvezető-diódákkal lehet előállítani, hanem egy adott frekvencia optikai megkétszerezésével is. Ez a módszer a gyakorlatban -főleg a már említett élettartalmi problémák miatt- felhasználásra is kerül.
Csoportos (hologram) adatrögzítés
 |
Természetszerűen nem térünk ki itt a különböző eddig bejelentett sikeres kísérletek technológiájára, de a legtöbbnél arról van szó, hogy a lineárisan, tehát sorban érkező adatokat a rögzítés céljából először átkódolják kétdimenzionális 'képek' sorozatára (kiolvasásuknál pedig vissza lineárisra).
2005 elejéig három cég jelentett be sikeres, hologfrafikus rögzítésen alapuló kisérleteket: OptWare, IPhase és Hitachi.
A működésben bemutatott rögzítők lemezenkint 200 GB tárolására voltak képesek, megcélzott 1 TB felső határ mellett. A adatátviteli sebességet a HDTV-nél szükséges 25 Mbps-el adták meg.
Egyelőre többlézeres termékek a boltokban
A 2005 januárjában tartott amerikai CES kiállításon - okulva múltbeli szabványcsődökből - Philips egy háromlézeres terméket mutatott be, egy-egy vörös, zöld és kék lézert használva. A termék magában foglalja úgy a BlueRay kéklézeres, két rétegben összesen 50 GB mint az egyrétegben működő, más cégcsoport által javasolt 30 GB HD-DVD ipari szabványjavaslatot.
Ez a többrendszerű termék (ára még ismeretlen) jól mutatja a szereplő cégek és szabvány-javaslatainak a versengését. Ennek a versenynek csak akkor lesz vége, amikor egy új, sokszoros előnyt nyújtó technológia az egészet félresöpri...
Kevesebb szó esik a szükséges lemezek költségeiről. A kétrétegű DVD-lemezek előállítási költségei egyelőre az egyszerűnek a többszörösébe kerülnek. Kevésbé azért, mert sokkal nehezebben gyárthatók, hanem azért, mert gyártói a szabványcsata kimenetelének bizonytalansága miatt, egyelőre nem fektetnek pénzt nagy gyártási kapacitásokba.
