 Ezerszázéves
történelmünkből
(38)Az ország kettészakadása  Folytatás az ÚMÉ 2005/I. számából II. Lajos király és Mohács (1516 - 1526 )  A török
nagyhatalmi terveiben szerepelt a Magyar Királyság meghódítása is.
Míg a Habsburgok házassági szerződésekkel igyekezték hatalmukat a
Magyar Királyságra kiterjeszteni, addig a török a kardot
választotta.Első hadjáratuk alkalmával 1521-ben foglalják el védőbástyánkat, Nándorfehérvárt. Hétszáz magyar katona, alparancsnokukkal a vitéz Oláh Balázssal -miután a parancsnokok Hédervári Ferenc és Török Bálint távol maradtak - áll szemben tizenötezer török támadóval. A király segítsége kétszer is visszafordul, nem érkezik meg. Közben a török sereg feltöltödik, a magyar védők nagyrésze már sebesült, és létszámuk a két hónapi hősies ellenállás nyomán, a tizedére esik vissza. Hunyadi János dicsőséges győzelme után 65 évvel később fel kellett adni a magyaroknak ezt a várat. 
Mekkora volt rövidlátása a vezető rendeknek, most milyen nagy szükség lett
volna Dózsa György seregére.A második török hadjárat alkalmával Szulejmán szultán (a szultánok között a legnagyobb) még hatalmasabb sereggel (200 ezer emberrel és 300 ágyúval) tört be hazánkba. Két figyelemreméltó esemény 1525 -ben. I. Ferenc francia király, aki a Habsburg császár V. Károly foglyaként Madridban van, titokban megüzeni a szultánnak, hogy most lenne alkalmas egy támadás a Magyar Királyság ellen, mert ez érintené a Habsburg - házat is. Ekkor kérnek szerb nemesek betelepülési engedélyt a magyar királytól, mert tudomásuk szerint a szultán 1526 nyarán hadjáratra készül. A másik fontos esemény, hogy Zsigmond lengyel király 1525. nov. 15-én tartós békét köt a török szultánnal. Vagyis nyugat felől ott van a francia buzdítás, kelet felől a lengyel béke, s hazánk immáron szabad préda. A rövid , de végzetes csata, Mohács. (1526. augusztus 29) A nemzet szorult helyzetében ismét összeszedte maradék erejét, mindössze 25 ezres sereget. De hol van már Nagy Lajos király országa, amikor csak a lengyelek megsegítésére 200 ezres sereget vitt magával, vagy Mátyás király híres "fekete serege", amely 40 ezer főből állott, nem számítva bele az ország egyéb haderejét. Egyedül a pápa, VII. Kelemen küldött 50 ezer aranyat, hogy segítsen a török elleni harcokban, miután a keresztény hatalmak teljességgel közömbösek maradtak. Tolna megyében gyűlekeztek a seregek. Lajos király négyezer fegyveressel vonult a közeledő szultán ellen. Tomori Pál kalocsai érsek, egyben fővezér, akinek nem volt meg a tehetsége és jártassága egy nagy sereg vezetéséhez -be sem várva az erdélyi vajda Szapolyai seregét, sem a horvát Frangepánét - egy kedvezőtlen területen, gyors támadást indított a török középerőre, nem számítva arra, hogy a tartalék törökerő körbezárja és hátba támadja a magyar sereget. A bekerített magyar sereg szinte másfél óra alatt felmorzsolódott, és áldozatul esett mintegy 22 ezer magyar vitéz.
Mohi után nem volt ekkora veresége a magyarságnak, mint ekkor Mohácsnál. "Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács." - miért lett mégis fordulópont a magyarság történelmében egy elvesztett csata? A szétszakadt ország. Az országra nézve a legnagyobb csapást fiatal királyának elvesztése okozta. Bár még ugyanabban az esztendőben 1526. nov. 11-én - az 1505-i határozat alapján - a köznemesség nemzeti királyt választott , a gazdag és népszerű Szapolyai János személyében, addig a főurak egyrésze Báthori István nádor vezetésével Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget kiálltotta ki királyának, 1526. dec. 17-én Pozsonyban. János király ezalatt nagy lendülettel folytatja az ország ügyeit, országgyűlést hívott össze 1527 tavaszán. Közben a Délvidéken egy szerb kalandor, Cserni Jován, aki a török elől menekült szerbekből egy ütőképes lovas és gyalogossereget szervezett átpártolt Ferdinánd oldalára, és az ellene fellépő János -párti urakat sorra megverte. Végül sikerült Czibak Imre és Perényi Péternek legyőzni őket és vezérük is halálos sebet kapott. Ezután a szerb katonaság a török zsoldjába állt, és így eldőlt a Szerémség hovatartozásának kérdése. Ferdinánd német földön toborzott hadával 1527. aug. 2-án bevonult Budára. János királyt váratlanul érte a támadás, fokozatosan kiszorult a Tiszántulra, majd a Tokaj melletti vereség után Erdélybe. Lengyel zsoldosokkal erősített seregét is szétverték, és így kellett kimenekülnie az országból lengyel földre. Ferdinánd herceg győztesen megkoronáztatja magát 1527. nov. 3-án Székesfehérvárott, éppen egy évvel rá, hogy Szapolyai János koronázása megtörtént. János királynak nem kínálkozott más lehetőség trónjának visszahódításában mint az, hogy szövetséget kössön az ős ellenséggel, akit kardjával tartott távol az országtól a magyarság csaknem másfél századig. A szultán 1529-ben nagy sereg élén indult el Bécs ellen. Budát elfoglalta és átadta Jánosnak, de Bécs ostroma sikertelenül végződött, nagy veszteséggel számára és így visszatért Konstatinápolyba. Az országnak immáron két választott megkoronázott királya volt, és a szomorú, véres belharcok , valamint a török időnkénti támadásai vezettek odáig , hogy a két ellenfél mégis békét kössön egymással.
Folytatjuk
vissza a tartalomjegyzékhez
|
