Ezerszázéves történelmünkből (39)A három részre szakadt ország  Köszeg ostroma A török szultán 1532-ben ismét Bécs ellen vonult - francia buzdításra -, de útját állta Köszeg vára. Köszeg várának mindössze 38 fegyveres őrzője volt, a híres, hős, Jurisics Miklós parancsnoksága alatt, és a vidék bemenekedett parasztjaival együtt 700 fegyverforgató férfivel. Ez a kis, lelkes, hős csapat képes volt ellenállni a hatalmas török sereg támadásának. A török haderő elvonult a szétlőtt falak alól - néhány török zászlót kitűzött ugyan -, de már nem maradt elég ideje, hogy Bécs ostromát megkísérelje, mivel ez alkalommal úgyszintén nagy keresztény sereg gyűlt össze Bécs védelmében. Az 1533-as békében a szultán feltételével Habsburg Ferdinánd és János király is megtarthatták az éppen kezükben lévő országrészt. A váradi béke (1538. február 24.) A két ellenkirály végül is békekötésre kényszerült egymással, melyet titokban tartottak a szultán előtt.
János király hamarosan megnősült, a lengyel király leányát Izabellát vette feleségül. Egy évre rá fia született, de röviddel utána, 1540-ben, Szászsebesen meghalt. Halála előtt még gondoskodott fiának János Zsigmondnak, a királyi korona megtartásáról gyámjai által és ígéretet téve arra nézve, hogy ne szolgáltassák ki Ferdinándnak az ország keleti részét. János király személye Az utolsó nemzeti király János szerepének megítélése ellentmondásos a történetírók által. Többen gyengekezű uralkodónak tartották. Pedig bár ő győzte le Dózsa György seregét és végeztette ki - mégis trónralépése után nem sokkal - hatálytalanította az 1514-es jobbágytörvényeket.
Elismerte, hogy a török ugyan katonailag legyőzte az országot, de békét kötve a szultánnal el tudta érni egyedül, - a török által meghódított országok közül-, hogy az országot ne szállja meg. Erre kényszerült, hiszen hátában Habsburg Ferdinánd egész német birodalmi katonai erejével, állandó támadásoknak volt kitéve. Jó külpolitikai kapcsolatokat ápolt és az ő ideje alatt nyert Buda vára újabb megerősítést. A nép szerette, mint egykor Mátyás királyt, mert jólelkű és jóakaratú királyuk volt. Székesfehérvárott, a magyar királyok ősi temetkezési helyén helyezték örök nyugovóra. Budavár bevétele (1541. augusztus 29.)
Közben Budavár bevételére két oldalról is történt próbálkozás. Habsburg Ferdinánd nagy sereget indított elfoglalására, de a nagyszerűen megerősített várat nem sikerült bevenni. Viszont a török szultánnak ez jó alkalom volt védence János Zsigmond, úgymond birtokainak megvédésére. Óriási sereggel érkezett Budavár alá, ahonnan előcsapatai a német csapatokat elkergették. Szulejmán szultán kívánsága volt, hogy a kis királyt mutassák be neki. Fráter György és néhány főúr kíséretében ez teljesült is, s mialatt a vendégeskedés folyt, addig a török katonák kisebb csoportokban beszállingóztak a várba. Mire már háromezren is bent voltak, vezérük kihírdette, hogy a vár Szulejmán birtoka és mindenki hagyja el a vár területét. Ilyen ravasz csellel esett áldozatul Buda vára és lett a töröké. A szultán ezek után megerősítette János Zsigmondot a Tiszántúl és Erdély birtokában, melynek kormányzója Fráter György lett, és a keresztény magyarok főbírája Verbőczy István jogtudós. A magyar királyi város török uralom alá kerülésének látható jeleként a Boldogasszony templomra a kereszt helyett félhold került. Ekkor még a szultán nem szállta meg az országot. Habsburg Ferdinándnak ideje lett volna rá, hogy a Dunamenti várakat elfoglalja (Székesfehérvár, Szekszárd, Pécs, Siklós, stb.). E helyett 1542. szeptemberében ismét Buda ostromához kezdett, viszont a török felmentő sereg érkezésének hírére, az ötvenezer főnyi birodalmi hadsereg egyszerűen visszavonult. 1543-ban pedig már a török birtokába jutnak a Dunamenti várak: Esztergom, Székesfehérvár, stb. Hogy az elkövetkező évek alatt az ország egyharmada török kézre jutott, az kizárólag a magyar főrendek egy részén és főként a Habsburg uralkodó házon múlott. Habsburg Ferdinánd, aki V. Károly német-római császár öccseként, annak birodalmi érdekeit szolgálta elsősorban, inkább hagyta veszni az országot, hogy a német protestáns fejedelmek elleni harcra fordíthassa katonai erejét. Magyar huszárok segédletével megnyerte a császár a háborút, de ennek áraként: "végleg lemond Magyarországról, sőt még adót is fizet a töröknek". György barát halála A gyermek király és Izabella királyné lakhelyéül először Lippát (Erdély) jelölte ki a szultán. 1542-ben az udvar Gyulafehérvárra költözött, Erdély kormányzati központjába. György barát püspöki székhelye Várad maradt. Innen igazgatja bravúros ügyességgel az ország sorsát a két ellenféllel szemben. Izabellát kisfiával külföldre küldi, és 1551. novemberében a török kézen lévő Lippát ostromolja a magyar sereg, melyben maga György barát is részt vett, olyan vitézek mellett, mint Perényi Gábor, Forgách Simon, Török János, Magyar Bálint, Balassi Menyhért... Sok évtized múltán egy jelentős győzelem született meg a török felett, amely fordulópont lehetett volna az ország további sorsának alakulásában. De mi is történt ezután? A pápa ekkor nevezte ki György barátot bíborossá, egy igen befolyásos tisztség viselőjévé a Vatikánban. Habsburg Ferdinánd személyében látta politikájának akadályát és ezért meggyilkoltatta őt, holott György barát éppen azon fáradozott, hogy az ország egy király kezében egyesülhessen. 1551. december 17-én Alvinci kastélyában - álnok, galád módon azzal a csellel, hogy a császártól hír érkezett - éjjel olasz titkára beengedte a gyilkos követeket, akik inasával együtt megölték. E hír hallatára indult meg a török Magyarország birtokba vételére. 1552. januárjában Temesvár és a Duna-Tisza köze már a török hódoltság területe. Igy szakadt végleg három részre az ország, amelyet keserű, sok szenvedéssel járó időszak követett mintegy 145 éven át. [Folytatjuk]
vissza a tartalomjegyzékhez
|
