A CSERKÉSZÉLET az ÚMÉ negyedéves Internet-kiadvány állandó rovata: X. évf. 3 sz. 2005. szeptember  Kevés mai magyar cserkész tudja, hogy a magyar cserkészmozgalom legrégebbi írott nyoma a délvidéki Nagybecskerek-i gimnázium 1911-es értesítőjébe vezet vissza. De talán még kevesebben tudják azt, hogy Nagybecskerek mellett fekszik Elemér falu, ahol a katolikus templom szentélye alatt Kiss Ernő aradi vértanu hamvai nyugszanak. A ma többségében szerbek által lakott faluban havonta egyszer van magyar szentmise, de minden év október 6.-án összegyűlnek magyar szervezetek képviselői megemlékezni a hívő tábornokról, akinek utolsó üzenetét cserkészrovatunk ezen számának mottójául választottuk. Az Északbácskai Cserkészkörzet immár harmadszor rendezte meg a Rákóczi Nagytábort 2005. július 20. és 30. között. 
1703- as Rákóczi szabadságharc emlékére, 2003-ban Bács vára alatt a Mosztonga partján verték fel sátraikat a cserkészek,majd 2004-ben Topolyán a topolyai tó partján, az idén pedig itt Palicson, a 'férfi strand' területén. Az idei tábornak kettős jellege van: Az egyik a Rákóczi szabadságharc vajdasági vonatkozásai, a másik maga a strand területe, amely a Bezerédy park' nevet viselte azelőtt. Mivel sok cserkésztiszt itt, ebben a parkban kapta meg a képesítést és egyúttal ez volt az utolsó cserkésztábor is Palicson, most, hatvankét év után erre is emlékezni akartunk, emléket emelve a cserkészet mai szeniorjainak is. A tíznapos cserkésztábor színvonalát emelte, hogy olyan közéleti személyiségek szólaltak fel és tartottak előadásokat az ifjú nemzedéknek mint Ft. Gyulay Endre Szeged - Csanád megye püspöke és a Magyar Cserkészszövetség volt elnöke, valamint szintén az anyaországból Licsicsányi István nyugalmazott tanár és katonatiszt, aki a Rákóczi szabadságharc csongrádi vonatkozásairól tartott előadást. Losoncziné Szentandrási Erzsébet történelem tanár pedig Rákóczi vallásosságáról beszélt. Dr. Vekerdy Sándor a Rákóczi előadások mellett a honfoglalásról és a Szent Koronáról szóló előadásával nyújtott maradandó élményt a táborlakóknak. A horvátországi cserkészet kialakulásáról Likó János, a Horvátországi Magyarok Zrinyi Miklós Cserkészcsapata Országos Egyesületének elnöke tartott előadást. Dr. Uzon Miklós a Cserkészet szabadkai vonatkozásairól, mgr. Szabó Zsombor, Szabadka város főépítésze pedig a Palicsi-tóról, a Palics fürdő egészéről és a Bezerédy park keletkezéséről szólt és nem győzött válaszolni a magyarországi, horvátországi és vajdasági cserkészek kérdéseire.  Dr. Hegedűs Antal történész Rákócziról -, és Valihóra István a Palicsi Olimpiai Játékok történetéről tartott előadását is élvezettel hallgatták az összegyűlt cserkészek. A cserkészek aktívan bekapcsolódtak a Palicsi Nyári Olimpiai játékokba és mint azt utólag Valihóra Istvántól, a játékok főszervezőjétől megtudtuk a négy sportnap alatt egyénekre lebontva, közel 500 sportmeccset vívtak, ami a négy sportnapot teljes mértékben kitöltötte. A történelmi előadások mellett városnézés, termálfürdőzés, éjjeli kuruc-labanc összecsapás a palicsi parkban és egy magasszintű történelmi vetélkedő tarkította a cserkésztábor programját. Mindennek létrejöttéért köszönetet mondunk Szabadka Önkormányzatának, a Palics-Ludas közvállalatnak és igazgatójának Dragutin Miljkovic úrnak, Bunford Tivadar vállalkozónak, az előadóknak, a táborban segédkezőknek és mindazoknak akik támogatták a cserkésztábor megvalósulását.
Oláh István cst.
Tizenöt éves a Romániai Magyar CserkészmozgalomA határokon túl újjáalakult magyar cserkészmozgalmaknak valamennyinek keményebb harcot kellett megvívni az elismerésért mint az anyaországinak, hiszen kisebbségben kellett felmutatni az Isten és embertárs iránti becsületet, a magyar identitás, nyelv és nemzeti kultúra iránti elkötelezettséget. Az erdélyi szövetség múltját illetőleg több cikk jelent meg ebben a témában, legtöbb esetben felkérve Gál Sándor országos elnököt a visszapillantásra. Egy ilyenből idézünk. 
....Küzdelmes másfél évtizedet zárt a hazai magyar cserkészmozgalom, tizenöt évvel ezelőtti megalakulását a felívelő államsovinizmus légkörében elképesztő vádaskodás és direkt meg indirekt hatósági vegzálás, állandó megfigyelés követte. Én még emlékszem, mikor a román sajtó élenjáró lapjai gátlástalanul bélyegezték paramilitáris szervezetnek és rágalmazták meg állambiztonságot aláaknázó szándékokkal ezt a jobb sorsra érdemes ifjúsági szervezetet. Nos, a tizenötödik évforduló más közéleti légkörben és hangulatban köszön rá - bár elégedettek elfogadottságával, polgárjogi elismertségével ma sem lehetünk. Különösen nem, hogy bár a magyar érdekvédelem kormánykoalíciós tényezővé vált 2004-ben, ez a Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSSZ) helyzetén mit sem javított. Az RMDSZ-re vár nézetünk szerint többek közt az RMCSSZ közjogi helyzetének méltányos rendezése is, s e történelmi adósság törlesztése már nem késhet sokáig.
Az RMCSSZ széles körű nemzetközi kapcsolatokat ápol, különösen meghitt viszonyban van az utódállamokbeli és a nyugati magyar cserkészszövetségekkel. Gaál Sándor országos elnököt mindenekelőtt arra kértük, tapasztalatai alapján vesse össze utóbbiakat egymással: miként kezelik őket az illető államok hatóságai, egyéb ifjúsági mozgalmai, miként a világszövetség? - Zaklatásban valóban nincs ma már részünk, de pénzügyi támogatásban sem. Fölajánlották volt, hogy komolyabb összeget kapnánk az állami kötségvetésből, ha beolvadnánk az államilag elfogadott Román Cserkészszövetségbe. Ezt nem tudtuk elfogadni, emiatt a támogatást megtagadják tőlünk. Az utóbbi három évben sajnos a magyarországi pályázati lehetőségek is nagyon beszűkültek, ahol lehet, keresztbe tesznek nekünk is, olyan pluszkövetelményeket támasztanak, melyek meghiúsítják kísérleteinket. Régiónkban a legelfogadhatóbb a helyzete különben alighanem a szlovákiai magyar cserkészeté. A koalíciós kormányban részt vevő magyar pártok kivívták, hogy ez a szlovák cserkészszövetséggel azonos támogatásban részesül. Cserkészparkokkal, -otthonokkal rendelkezik, megkapta örökös híján az államra maradt magyar kúriák tulajdonjogát, ezeket állami pénzen felújították. Ezenkívül szervezeti létszáma és tevékenységei arányában költségvetési kiutalásokat kap. Kiemelem továbbá, hogy míg nálunk nem nézik jó szemmel, ha egy pedagógus részt vesz a mozgalmi munkában, addig Szlovákiában az oktatási minisztérium a cserkészvezetői tanfolyamot szakmai továbbképzésként írja jóvá. S joggal, hiszen ott számtalan pedagógiai, pszichológiai kérdést dolgoznak fel. Ráadásul hiánypótló ifjúsági mozgalom, mert az iskolai oktatással párhuzamosan a gyerekeknek szabadidőélményre is szükségük van - ezt belátják az ottani hatóságok. - Egy normálisnak vehető, jogállamihoz közelítő viszonyulási módra hozott fel példát. Itt a nagyromániás szellemiségben gyökerező uszítás, vádak és perek idején arra hivatkozott viszont még a nemzetközi tisztségviselő is, hogy csak országonként egységes szervezetet tud elképzelni. Cserbenhagyták önöket? - Nem egészen így van. E hivatkozás valójában a Cserkész-világszövetség egy hiányosságára alapozódik. Ez országonként csak egy szervezetet vesz fel tagjai közé. Mi ezt úgy próbáltuk meg áthidalni, hogy azt javasoltuk: mi és a iaşi-i központú katolikus szervezet a román szövetséggel együtt hozzunk létre egy közös ernyőszervezetet, melyben azonos jogokkal mindenik partnerként lép be, s ezzel neveztünk volna be a világszövetségbe. Gaál Sándor itt anekdotaként elmeséli: a kilencvenes évek elején, a legkiélezettebb belső etnikai feszültségek idején szemforgató módon a magyar cserkészszövetséget voltak képesek egyesek azzal vádolni, hogy "Boszniát akar" az országban, ha ragaszkodik önállóságához. Gaálék ezt kivédendő többek közt felhozták a két világháború közti rossz tapasztalatok emlékét: Puskás akkori kolozsvári cserkészvezető írja le emlékirataiban, hogy a gödöllői világtalálkozóra ugyan elvitték őket a román cserkészek, de még azt is megtiltották nekik, hogy magyarul megszólaljanak. A hasonló visszaéléseknek nyilvánvalóan minden közös szervezeti keret létrehozását megelőzően elejét kell venni. - A bukaresti országos szövetség javaslatunkat elutasította, s így elestünk attól, hogy a világszövetség tagjai lehessünk. Holott Európában több példa van a föderális szervezkedésre, így Franciaországban felekezeti megoszlás szerint fél tucatnál több szövetség közös csúcsszerve lépett be tagként a világszövetségbe, Spanyolországban nemzetiségi alapon alakultak meg a spanyol, katalán stb. szövetségek és egyesületek egyenlő jogúként egy ernyőszervezetben, s állami támogatásban is egyenlő módon részesülnek. Ezt nálunk nem sikerült megoldani még. Sajnos és jellemző módon a Vajdaságban vagy Kárpátalján, de még az említett Szlovákiában sem, bár ott legalább anyagilag megoldották a kisebbségi szervezet méltányos kezelését. A felvidéki mozgalmat az interneten is monitorizálják, létszám, vezetők, taglétszám, minden tevékenység nyilvánosságot kap, s ha a megfelelő aktákat leadják, az összes tevékenységet finanszírozza a szlovák állam. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes jelen van tanácskozásaikon, felesége vezetőségi tag. Az ottani szövetség jogi személy, közvetlenül is kap pénzeket, mindennel elszámol. - Évfordulós évkönyvükben pár számadatot is közölnek. A helységek országos, bár némileg foghíjas erdélyi magyar hálózatra vallanak. A román adatokat ismeri-e? - Sajnos, meglazult kapcsolatunk az utóbbi években, én minden meghívásuknak eleget tettem, ők viszont nem jöttek el a mi évfordulós ünnepeinkre. Nyilván, többen vannak, a mi 130 csapatunknak a taglétszáma 3500. Ők, amennyire én láttam a gyerekekkel szóba állva, főleg arra összpontosítanak, hogy ha bizonyos összeget kiutalnak nekik, akkor előveszik egyenruháikat, és azt elköltik. Tábort szerveznek stb., de nem mindenhol folyik rendszeres munka, amire mi törekszünk. Érdemes megjegyezni, hogy miközben minket militarizmussal vádoltak, eltekintve attól, hogy nálunk többnyire papok és pedagógusok állnak a csapatok mellett, addig náluk bizony előfordul, hogy egyes cserkészcsapatok katonai alakulatok mellett katonatisztek vezetésével működnek, például Sinaián vagy Buşteni-ben. Nem is kifogásolnánk, ha nem ránk sütnék azt a bélyeget, melyet mi a legkevésbé érdemlünk meg. - Hazai magyar vonatkozásban a legátfogóbb ifjúsági mozgalom talán az önöké. - Lehet, bár azért több van belőlük, a diákszervezetek igazán sokfélék. De talán a mienk az, ahol heti rendszerességgel folyik a munka. A diákoknál vezetőségváltás után gyakran pang a szervezeti élet. Aztán megint talpra állnak, és kezdődik elölről minden. Nálunk elhivatott, önfeláldozó emberekre épül a mozgalom, ráadásul van, amire támaszkodni: legtöbb helyen élvezzük az egyházak támogatását, bár sajnos nem mindenütt. Nem egy helyt a felekezeteknek jobban mellénk kellene állniuk... Az egyházi ifjúsági szervezetek nem hiszem, hogy rivális módjára viszonyulnának hozzánk, pusztán nem fogták még fel mindenütt, hogy az együtt létezés által ők is csak nyerhetnek. Hasonlóakat lehetne mondani, gondolom, az iskolákról is, ahol bizony nagyon érezni az ifjúsági szervezetek kiforratlanságát, gyenge közösségképző erejét. A mozgalom újjászervezésének tizenötödik évfordulóját nemzetközi nagytáborral kívánja megülni idén a hazai magyar cserkészet, Gelencére hívja meg a világ cserkészeit július utolsó hetében. A jubileumi nagytáborba ötszáz főt várnak, a helyszínre élő néprajzi adottságai okán esett a választás, több autóbuszos és gyalogtúrát szerveznek a Székelyföld bemutatása és a Kárpát-gerinc megismerése céljával. Sikerült a község támogatását is megnyerni, remélhetőleg életre szóló élmény lesz a felerészben külföldi - nyugat-európai, észak- és dél-amerikai, ausztrál vagy szomszéd állambeli - és felerészben honi táborozó számára, s előfordulhat, több település kedvet kap ahhoz, hogy hasonló táborok számára felajánlja segítségét. A cserkészvezető örömmel konstatálja, hogy jótékony, környezetvédelmi, hagyományápolói, közösségépítő törekvéseik felkeltették a civil társadalom érdeklődését, táborszervezéskor is egyre több üzleti kör támogatására, mi több, önkéntes felajánlására számíthatnak. Ami azonban nem pótolhatja a hivatalos elismerést és a nekik járó ifjúsági pénzek kiutalását - tesszük ehhez hozzá mi, visszakanyarodva a beszélgetés fő témájához. Végső soron megengedhetetlen, hogy tizenöt éve holmi mondvacsinált ürügyekkel, a leplezetlen zsarolás céljával egyetlen lejt nem utaltak ki e mozgalomnak abból, amit adóként mi, szülők is befizetünk az államkasszába, és ami e mozgalomnak éppúgy járna, mint annak, mely feléli a másiknak dukáló részt is! Milyen címen teszi ezt? Úgynevezett érvei ma már nem csupán, hogy nem legitimek, de gyakorlatilag is tarthatatlanoknak kellene lenniük. B. Kovács András
Ebből mi kimaradtunk! Élménybeszámoló a Külföldi Magyar Cserkészszövetség Jubileumi Táboráról 
Pénteken, augusztus 12-én kora reggel érkeztem meg Ildikóval és Ákossal a közel 600 cserkészt számláló jubileumi cserkésztáborba, aminek a New York állambeli Fillmore-ban lévő Sík Sándor Cserkészpark adott otthont. Jómagam nem kis kíváncsisággal néztem elébe az elkövetkező napoknak, hiszen most először veszek részt cserkésztáborban. Ildikó, a 63. sz. Bessenyei György cserkészcsapat (Csorna) cserkésze lévén, sokat mesélt nekem régebbi táborok hangulatáról, s az egész cserkészet szellemiségéről. Most végre én is részt vehettem, még ha csak vendégként is.Kettős jubileumi ünnepre emlékezett meg ebben az évben minden magyar cserkész, éljen a világ bármely részén is. Hatvan évvel ezelőtt, mikor a világháborút követő egyeduralom összetörte a magyar cserkészet reménykeltő hajtásait, a cserkészliliom újra kinyílt a németországi és ausztriai menekülttáborokban, ahol egymás után alakultak csapatok. Az összefogás minden erejével sikerült átmenteni az örökéletű hagyományokat négy világrészre. Szintén ebben az évben, 2005-ben ünnepeltük az első cserkészcsapatot, amit 95 évvel ezelőtt Budapesten alapítottak. 
A táboron részt vehetett a világ minden magyar cserkésze aki 10. életévét betöltötte, legyen az a Külföldi Magyar Cserkészszövetség-, az Anyaországi szövetségek-, vagy az Anyaország határain túl élő magyar cserkész is. Az utóbbiak közül a Felvidék, Erdély és Délvidék magyar cserkészszövetségeinek követei is jelen voltak. A többi nyolc ország résztvevői a KMCSSZ tagságából jött ide, főleg az Amerikai Egyesült Államokból és Kanadából, de voltak Németországból, Svédországból, Argentínából, Brazíliából, Venezuelából és még a távolibb Ausztráliából is.Odaérkezésünk után azonnal körbevezettek bennünket a tábor területén, ami tényleg az ahhoz méltó környezetben volt. Feltünt mennyire gondosan, s az ifjúsági könyvek után elképzelt módon vannak megálmodva az egyes altáborok. A keretmese Nagy Lajos király és a Magyar Lovagkor volt, így a jelmezeket, és a különböző felszereléseket nagyrészt a fiatalok - sok esetben a szülők segítségével - saját kezűleg készítették el. A tábor célkitűzése összekötni a cserkészjellemet a lovagi jellemmel, annak dacára, hogy végül is egy erdőben lennénk, s szinte mindent abból kell kihozni amit az ottani lehetőségek adnak. A sátrak, s az esővédő ponyvák kivételével szinte minden az erdőben fellelhető fából van megoldva, beleértve több méter magasan kiépített fekvőhelyeket is. A gerendákat kötelekkel egymáshoz illesztve építették fel, miközben szokásos cserkészmódra nem használtak szögeket, s ez nem kis teljesítmény. Délután Nagy Lajos és udvara korabeli jelmezekben, s díszletek közt zajlik a lovagi torna. Az akadályverseny alatt kisebb baleset során megsérül egy kislány, alákerül az igencsak súlyos rönkökből összeállított "lónak". Ami még a szerencsétlenségen kivül megdöbbentett, az a fegyelmezettség, ahogy az egész balesetet kezelték. A kislány őrsvezetője határozott utasítására mindenki a helyén állva figyelte az elsősegélynyújtást, közben népdalok éneklésével bíztatták a sérült társukat, ezzel is jelet adván: "egy mindenkiért, mindenki egyért". 
Bámulatba ejtő volt ezt a fegyelmezettséget és összetartást látni, ami sajnos manapság egyre nagyobb ritkaságnak számít. Itt a cserkészetben a fiatalok egy olyanfajta szellemi és jellembeli életfelfogást kapnak, amely nélkül hiányos lenne életük. A tábor programjai egyrészt a magyar nép kincseit foglalták magukba, mint népdaltanulás, fafaragás, hímzés, másrészt a kerettörténeten keresztül megismerték a lovagi életet és annak törvényeit. Ugyanaznap estéjén fülünkbe jutott, hogy a Fiú III altábor (15-18 évesek) tábortüzet fog gyújtani, nosza ott a helyünk, gondoltuk, még ha csak távolból is, de meg kell néznünk. Sötétedés után a tábor közepén elterülő több futballpálya nagyságú tisztáson kerestük a jeleit a készülődő összejövetelnek. Már éppen fordultunk volna vissza a sátraink felé, mikor is meghallottuk a korom sötétben a "gomba, gomba, ...", először halk, lassú, majd egyre hangosabb, s gyorsabb kántálást. Majd egy hatalmas füst keletkezett, s hirtelen belobbant az ember méretű gyémánt alakban odahordott farakás. Hamarosan fa magasságig csaptak fel a lángok, bevilágítva a jó nagy területet. A tábortüzet úgy ötven cserkész ülte körül, s egy páran közülük egy előre elgondolt program szerint vezényelték a nótázást, ahol magyar népdalok, vidám cserkész- és régi katonadalok követték egymást.Éreztem, hogy fokozatosan engem is magával ragad a hangulat, s már nekem is forr a vérem, szerettem volna én is velük lenni, szerettem volna egy lenni közülük. Lepergett szemeim előtt pár történelmi korszakunk, milyen is lehetett a hajdúk, kurucok idejében egy katonai tábor hangulata esténként, egy hasonló tábortűz mellett, együtt énekelve, érezve az egy közösségbe tartozás erejét, mint ahogy ezek a fiúk itt tették. 
A szombat esti nagy tábortűznél a jelenlevő cserkészeket lovaggá avatták, akik megígérték, hogy a lovagi (értsd cserkész-) fogadalom szellemében az Isten, Haza, embertárs és a magyarság szolgálatának jegyében fogják minden napjaikat és életüket irányítani.A tábor vasárnapi szentmisével és Istentisztelettel, és az azt követő táborzárással, zászlólevonással fejeződött be, amit a díjkiosztás tett még szinesebbé. Tanuja lehettem, hogy milyen érzés is az egy nemzetbe tartozás eszmeisége, olyan gyerekek, fiatalemberek közt kik négy földrész, tizenkét országából, többnemzedékes magyarként is - legtöbbjüknek már a szülei is külföldön születtek - még mindig magyarok, s azok is akarnak maradni, nem téve különbséget ki honnan jött, s senkinek nem kellett bizonygatnia magyarságát a másiknak. Hálát adok a Teremtőnek, hogy ennek az élménynek részese lehettem, s minél több fiatallal szeretném megosztani élményeimet, s kedvet csinálni a cserkészethez, mert nagyon sajnálom, hogy én és az én generációm ebből kimaradt vagyis ki kellett maradjon. Pápai Szabolcs és Nagy Ildikó New York
vissza a tartalomjegyzékhez
|
