Ezerszázéves történelmünkből (40)A végvári harcok ideje  A nemzet küzdelme, a várháborúk (1552-1686) Az egységes magyar államiság 1541-től megszűnt létezni. Ezen dátumtól kezdődően Európa már nem ismeri a szent István által alapított királyi Magyarországot. S bár mi magyarok jól tudjuk, hogy folyamatosan léteztünk, ha elszakítottan is, de a magyarság élet-halál küzdelembe kényszerült a török hódítók és a Habsburg-uralkodóház ellenében. A magyarság szép erényei: a hősiesség, a hazaszeretet és áldozatvállalás, ezen időszakban domborodik ki a maga teljességében és nagyszerűségében. 1. Temesvár eleste (1552. jún.27.)
A várat Losonczy István magyar főúr és várkapitány védelmezte, katonái száma mindössze 2200 volt. Ebből 1300 magyar, 500 spanyol, 300 cseh és 100 német. A várat öt hétig védték vitézül. Amikor fogytán volt az élelem valamint a hadiszerek, Losonczy kiüzent feleségének, hogy értékeiket zálogosítsa el és hadianyagot szerezzen. A segítség nem érkezett meg, mert útközben azt elfogták. Közben a spanyolok kapitánya meghalt és katonái a német zsoldosokkal szövetkeztek, hogy a harcot fejezzék be és adják fel a várat. Végülis a török állandó rohamaiban az ágyuzásokkal annyira megrongálták a várat, hogy egészen kis területre szorultak, és minden szempontból reménytelenné vált a helyzet. Így kényszerült Losonczy a várat feladni, de csak szabad elvonulás feltétele mellett. Amikor látta, hogy a török megszegi a szerződést -ifjakat ragadván ki az elvonuló sorból- kardot rántott, és a harcban maga is megsebesült. Kísérőinek nagyrésze pedig hősi halált halt. Losonczy Istvánt sebesülten vitték a pasa elé, akit megfedett a szerződés megszegése miatt, ezért lefejeztette,és fejét Konstantinápolyba küldte. A történet hitelességéhez tartozik még az, hogy Temesvár elestében, Lippa spanyol parancsnokának, Aldanonak bűnös közömbössége is közrejátszott, mert nem volt hajlandó gazdag készletéből valamit is juttatni Losonczynak. Sőt a török megérkezése előtt gyáván megfutamodott. Lippa fontos kulcspontja volt Erdélynek, innen vezetett az út Felső- Magyarországra. Temesvár elestével veszett el a Temesköz, az Alsó-Tisza és a Maros által behatárolt terület. Hasonló sorsra jutott Szolnok vára is, amelyet idegen őrsége hagyott cserben. 2. Drégely várának ostroma
A török ágyúk teljesen rommá lőtték a várat, de Szondiék becsülete és hazaszeretete nem engedte meg, hogy feladják azt. Szondi midőn látta, hogy sorsuk megvan pecsételve két apródját pompás ruhákba öltöztette és dús ajándékokkal együtt kiküldte a basa táborába, kérvén, hogy gondoskodjék róluk és engedje meg nekik, sírja felett vitézi énekeket zengeni. Ezután összehordatta az élelmiszereket és a maradék kincseket s a vár udvarán elégettette, a lovakat pedig leszúratta, hogy ne legyen a török harci zsákmánya. Majd vitézei élén a törökre indult, hogy hősi halálukkal a meg nem alkuvás, a meg nem futamodás erkölcsi példáját adják szeretett hazájuknak. Szondi dicső tettét még a török basa is megsíratta és holttestét végtisztességgel a várral szemközti hegyen temettette el, két lobogós hadikopját tűzetvén a sírra. Arany János nagy költőnk a "Szondi két apródja" című balladájában örökítette meg szívbemarkolóan ezt a hősies helytállást. 3. Az egri vár diadala (1552.okt.18.)
A török sereg meg is bénult ekkora hősies erkölcsi helytállás láttán, és az éj beálltával (okt.17.) elvonult a vár alól. Eger védőinek hírneve túllépte az ország határait is, köszönhetően Gárdonyi Géza "Az egri csillagok" című csodálatos történelmi regényének, amely több (16) világnyelven már megjelent, és a magyarok legkedveltebb olvasmányai közé tartozik, anno 2005-ben is, a Nagykönyv Évének meghírdetett győzteseként.
Ennek fő oka az volt, hogy Habsburg Ferdinánd nem tudta, de nem is akarta igazán az országot megtartani a törökkel szemben. A birodalmi -nyugati érdekek- védelme jelentette a fő célt. Kizárólag a Nyugat-Dunántul-i védelmi sánc kiépítése és megerősítése volt a fontos, hogy Ausztria-Csehországot a magyarság megóvja a közvetlen támadásoktól. A Habsburg politika részeként, kevés helyen volt magyar várparancsnok, és teljes magyar katonaság. A királyi sereg sem sietett segítség adásra a magyar várak védelmezésében. Lásd a Móric szász herceg vezette zsoldos sereget, amely egy tapodtat sem tett azért, hogy Egert az ostrom alól felszabadítsa. A magyarságnak tapasztalnia kellett, hogy csupán saját erejére támaszkodhat. Minden talpalatnyi rögért magyar vér folyt a török elleni harcok időszakában. Ezen korszak hűséges tanúi és lelkes buzdítói a lantosok voltak, akik az országot járták -mint a híres Tinódi Sebestyén-, hogy elbeszéljék énekeikben a népnek, a magyar vitézek hősi tetteit. [Folytatjuk]
vissza a tartalomjegyzékhez
|
