Évfordulók (24)


100 évvel ezelőtt született József Attila
                             (1905-1 937)





A XX. századi magyar irodalom zseniális költője, -aki életében csak kevés elismerést kapott- halála után vált igazán naggyá, méltó helyét elfoglalván többi költő-óriás társa között.
József Attila rövid életútját tragédiák sora árnyékolta be. A csonka család, a nyomor, a nélkülözés, az éhség, majd édesanyjának korai halála mind rányomták bélyegét gondolkodására, lelki alkatára.

Az 1905. ápr. 11-én született költő, Budapest legszegényebb negyedéből a Ferencvárosból, nevezetesen a Gát utca 3.számu házból indult el. Az édesapa József Áron, aki szappanföző munkás volt, 1908-ban eltűnt (s nem Amerikába, hanem Romániába ment, ahol új házasságot kötött). Az édesanya Pőcze Borbála pedig mosással, takarítással tartotta el három gyermekét, amely nem volt elegendő az albérleti díjak kifizetésére sem. Emiatt gyakran kellett a családnak költöznie.
1910 tavaszán az Országos Gyermekvédő Liga ajánlására Etus és Attila (a két kisebb gyermek) Öcsödre kerültek, Gombai Ferenc parasztgazdához. Attila itt kezdte meg elemi iskoláit a református iskolában.

1912 nyarán kerültek vissza édesanyjukhoz, akinek munka közben ért súlyos balesete, csak fokozta nyomoruságos helyzetüket. Attila alkalmi munkákkal próbált segíteni édesanyján.
1916-17-ben iratkozott be az Üllői úti polgári iskolába. Amikor édesanyjuk meghalt, Jolán a legidősebb nővér, már Makkai Ödön feleségeként magához vette az árvákat, alkalmazottakként. Makkai Ödön lett 1920. júniusától Attila gyámja. A polgári iskola IV. osztályából magánvizsgát tett, és gyámja beíratta a makói állami főgimnáziumba.
Költői pályája innen indult el. Első verses kötete a Szépség koldusa című 1922. decemberében jelent meg. Ígéretes kezdet volt ez, hiszen az előszót Juhász Gyula írta, aki "Isten kegyelméből való költő"-ként ajánlotta őt, olvasói figyelmébe.

A költő-zseni, a nyughatatlan, az állandóan útkereső, magát lekötni nem tűrő emberi tulajdonságok, már ekkor kezdenek konkrét formát ölteni. 1923. jan. 10-én elhagyta a gimnázium kötelékét, mire gyámja beszüntette további anyagi támogatását.
Barátoknál húzódik meg, többször bejár Szegedre. Mégis az 1922-25 közötti időszak költői munkásságának legtermékenyebb évei lesznek, mert ekkor írta meg műveinek majdnem a felét.
Neve egy per nyomán válik ismertebbé, mivel a Lázadó Krisztus című verséért nyolc hónapi fogságra és komoly pénzbüntetésre ítélték el. Bár a Kúria végül is felmentette őt 1925. márc. 4-én.
Közben beiratkozik a szegedi m. kir. Ferencz József Tudomány Egyetem francia-filozófia szakára. Itt jelenik meg második verses kötete Nem én kiáltok címmel, 1925-ben. Beindulni látszó pályáját töri ketté az egyetem dékánjának, Horger Antalnak eltanácsolása, a SZEGED című lapban megjelent Tiszta szívvel c. költeménye miatt.

Ezután Pestre ment, és tagja lesz a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak, de ősszel már a bécsi egyetemen hallgat előadásokat. A bécsi kávéházak magyar politikai emigránsaival ismerkedik meg, úgymint Kassák Lajossal, Németh Andorral, a kommunista Lukács Györggyel, Landler Jenővel, Balázs Bélával, avagy a liberális Hatvany Lajossal és Ignotusz Pállal.
1926 nyarán újra visszatért Magyarországra, de szeptemberben már Párizsban folytatja bohém, nélkülözésekkel teli életmódját. A Sorbonne egyetem polgárai közé iktatják be 1926. nov. 12-én. Ebben az időszakban lesz tagja az Union Anarchiste-Communiste mozgalomnak, és ugyan csak kapcsolatba kerül a Francia Kommunista Párt magyar tagozatával is. Párizsban tanulmányozta Villon költészetét és gazdagította ismeretanyagát.

1927 augusztusában ismét hazatért és beíratkozott a budapesti egyetem bölcsészkarára (itt is két szemesztert járt végig). Ekkor került közelebbi ismeretségbe a többi író-költő nemzedéktársával, Illyés Gyulával is, és közöttük jó barátsági kapcsolat alakult ki.
Közben a Bartha Miklós Társaság tagjaként írta meg Fábián Dániellel együtt a Ki a faluba c. röpiratát, amely már előlegezte a népi írók programját.

1929-ben jelent meg harmadik verseskötete Nincsen apám, se anyám címmel, amelyet Vágó Józsefnek ajánlott. Vágó Márta iránti szerelme, aki maga is a radikális polgári körökhöz tartozott, József Attila számára jelentős szellemi nevelődést hozott magával. A tervezett házasságból mégsem lett semmi, mert Márta egyévi londoni tanulmányútja alatt a realitások érvei győztek a szerelem felett.

Feltehetően 1930 őszén lett a K.M.P. tagja. Élettársa lesz Szántó Judit, akivel nagy szegénységben éltek. Az 1931-ben megjelent új verseskötete a Döntsd a tőkét, ne siránkozz -ban a szókimondó, "pörölyös" száj szólal meg. Kezdeti lelkesedésében néhány korábbi versét is átírta a párt érdekeinek megfelelően, nem kis megdöbbenést okozva ezzel kortársainak. A kiábrándultság és csalódás hamar jött, mert 1933-ban már végleg eltávolodott a párttól. Ennek tudható be, hogy az 1934-ben Moszkvában rendezett írókongresszusra nem kapott meghívást.
A féllegális Valóság című folyóiratot szerkesztette, és a Hatvanyak támogatták munkáját. József Attila politikailag nem volt kisajátítható, és végsősoron nem kötelezte el magát hamis ideológiáknak, egy eszme rendszernek sem.

1935-ben pszichoanalitikus kezelője iránt ébredt reménytelen szerelemre. 1936-ban életútja végleg elvált Szántó Judittól. Mint a Szép Szó c. lap egyik szerkesztőjének ismét felújult kapcsolata Vágó Mártával. A Baumgarten- alapítványtól kapott jutalmat (1935, 1936) és segélyt. Az 1936-ban megjelent Nagyon fáj című verseskötetével sem aratott igazi közönségsikert.
1937.július 28-án került a Siesta szanatóriumba, ahonnan nővérei vették magukhoz Balatonszárszói panziójukba. 1937. dec. 3-án következett be a tragikus vég, amikor is a Balatonszárszói vonat elé vetette magát.

József Attila nimbusza ezután indult el igazán. 1938-ban posztumusz Baumgarten-díjat kapott. 1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki életművéért. Majd a kommunista politikai hatalom kisajátította magának, a nagy proletárköltőt. Számos iskola, a szegedi egyetem, szinház, mozi, művelődési otthon stb. vette fel nevét. József Attila irodalmi díjat hoztak létre 1950-ben. Igen sok köztéri szobra található szerte az országban. Valóságos József Attila kultusz tört ki. A budapesti szülőház a Gát utcában, valamint életének utolsó szintere, ma emlékmúzeum.
2005. József Attila Emlékév lett hazánkban, gazdag, folyamatos programokkal, költészetének megismertetésével. Az UNESCO is 2005-t József Attila-évnek nyilvánította. Versei egyre több nyelven jelennek meg.


Sokan nem ismerik és nem tudják, hogy J.A., aki egész életében az igazi szeretetre és elfogadottságra vágyakozott, milyen mélységekig jutott el az emberi lét miértjének kérdésében. Nemcsak harcos, szókimondó, szociális érzékenységű, hazájáért érző, szabadságra vágyó költő volt, hanem különösen érzékeny gyermek, (A mama, Kései sírató), szerető (Flóra versek) és mélyen istenkereső is egyben. Nyelvezete a maga csodálatos egyszerűségében, közvetlenségében könnyen érthető, de egyben gondolkodásra indító, képalkotásai pedig zseniálisak.

Példaként álljon itt egy vers idézet és három költeménye kiragadva az igen gazdag magyar és egyetemes örökségből.

Elégia .... Anyjához tér így az a gyermek,
kit idegenben löknek, vernek.
Igazán
csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.
Magaddal is csak itt bírhatsz
óh lélek! Ez a hazám.


Mama Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magasba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

Flóra 1 Hexaméterek

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fordul, csereg, árad.
Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.

Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra!
E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szívemről
mint sebről a kötést, te leoldtad - újra bizsergek.
Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény,
és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.


Isten 1

Hogyha golyóznak a gyerekek,
az Isten köztük ott ténfereg.
S ha egy a szemét nagyra nyitja,
golyóját ő lyukba gurítja.

Ő sohase gondol magára,
de nagyon ügyel a világra.
A lányokat ő csinosítja,
friss széllel arcuk pirosítja.

Ő vigyáz a tiszta cipőre,
az utcán is kitér előre.
Nem tolakszik és nem verekszik,
ha alszunk, csöndesen lefekszik.

Gondolatban tán nem is hittem.
De mikor egy nagy zsákot vittem
s ledobván, ráültem a zsákra,
a testem akkor is őt látta.

Most már tudom őt mindenképpen
minden dolgában tetten értem.
S tudom is, miért szeret engem -
tetten értem az én szívemben.



vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra