Ezerszázéves történelmünkből (42)Az erdélyi fejedelemség kialakulása  A török hódítás szükséges ellenlépéseként alakulhatott meg az önnálló erdélyi fejedelmség. Első szervezője és állami szervezetének kiépítése még Fráter György nevéhez fűződik. Bár a szultánnak és a basáknak járó hűbéri adó a kötelező ajándékokkal együtt, nagy anyagi terhet rótt a kis országra, mégis belpolitikailag és külpolitikailag önnálló döntési joggal bírtak, ha az nem irányult a török hódítók ellen. Az önnálló Erdély léte a török érdeke is volt egyben. Hiszen jól tudta még, hogy milyen erős volt a magyar királyság, de így szétszakítottan nem kellett tartania tőle. S a fő ellenségtől a Habsburgoktól így jobban elszakíthatja a magyar részeket. Ezért került sor rá, hogy visszahívták 5 évi távollét után Izabella királynét és fiát János Zsigmondot 1556-ban. Habsburg Ferdinándnak is el kellett fogadnia ezt a tényt, mert ez volt a török feltétele a békekötésre. Emellett még évi 30 ezer aranyforint adó fizetésére kötelezte a királyt. Ilymódon szakadt el Erdély az anyaországtól és vált önnálló fejedelemséggé. Mintegy 150 évig maga választotta meg fejedelmeit. 1. János Zsigmond király uralkodása (1541-1571)
Erdély szerepe, mint önálló, nemzeti fejedelemségnek igen nagy jelentősége volt abban, hogy a magyar nemzeti eszme fennmaradhasson, és kultúrája tovább fejlődhessen. Egyben menedéke is volt azon magyar hazafiaknak, akiknek menekülniük kellett a német zsarnokság elől. Sőt nem egyszer védelmezte fegyverrel is a magyar szabadságot. Erdély történelmileg vált nevezetessé a vallásszabadság kivívásában, amikor Európaszerte dúlt a háború a különböző vallásfelekezetek között. 2. A reformáció elterjedése Magyarországon A reformáció Németországból indult el. Előbb Luther Márton, Ágoston-rendi szerzetes tanítása (az 1517. okt. 21. Wittenberg-i pontok kifüggesztése), majd a svájci Kálvin János, református tanai leltek talajra az országban. A háborús időkben egész vidékek maradtak lelkipásztor nélkül, hiszen maga a primás és a főpapok nagyrésze elvérzett a mohácsi csatamezőn. A faluról falura járó prédikátorok-akik a saját papjaik voltak azelőtt- magyar nyelven tolmácsolták és terjesztették a Szentírást, amely az embereket megragadta. Kedvezett a reformáció elterjedésének az a tény is, hogy a királyok hadicélokra fordították az egyházi jövedelmeket és birtokaikat lefoglalták. A világi főurak egyrészét is hasonló cél vezette, amikor csatlakoztak az új hithez, de ugyanakkor valóban remélték a régi egyház megtisztítását is a visszaélésektől. A XVI. század második felétől az ország nagyrésze - főként az erdélyi fejedelemség - protestánssá lett. (A lutheránus, a kálvinista és unitárius felekezeteket jejöljük ezzel a közös szóval). Luther tanai főként az erdélyi szász városok és a szepességi német települések Németországban tanuló fiai és kereskedői révén terjedtek el Magyarországon. Gyors terjedését segítette tovább, hogyha egy földesúr áttért az új hitre, akkor összes jobbágya köteles volt ebben követni. Kálvin tanai inkább az Alföld vidékén hódított, követőit kálvinistáknak nevezték el, azaz reformátusoknak. Erdélyben még egy vallásfelekezet terjedt el, a Lengyelországból származó unitárius vallás, amely elvetette a Szentháromság tanát. Ilymódon alig négy-öt főúri család maradt meg a katolikus egyházon belül. Maga Ferdinánd és Szapolyay János sem tudott fellépni igazán az új hitre tértekkel szemben, mert akkor elpártoltak volna tőlük. Erdélyben mondták ki először a vallásfelekezetek teljes egyenjoguságát (1564-ben a tordai gyűlésen). Ez Europaszerte egyedülálló volt és példamutató.
Iskolák alapításával: gymnáziumok, főiskolák, nyomdák, hitvitázó és vallásos könyvek mellett a világias költészet megjelenésének is tanui vagyunk. A magyar szellemi élet olyan nagyhatású pezsgése indult meg, amely a műveltség szintjét magas fokra emelte, és politikai hatása sem maradt el. 3. Reformáció a románság körében A románság művelődését szintén erőteljesen befolyásolta a reformáció. 1544-ben jelent meg számukra az első román nyelvű nyomtatott könyv, egy lutheránus katekizmus Brassóban. Az erdélyi fejedelmek kiemelték papjaikat a jobbágy sorból, istentiszteleteik nyelvét románná tették, és román nyomdát alapítottak. Egészen 1637-ig Erdélyben nyomták ki a román nyelvű könyveket, ámbár a reformáció mégsem tudott gyökeret ereszteni a románság körében, hozzájuk a görög egyház liturgiája állt közelebb. 4. Báthory István erdélyi fejedelem (1571-1586)
A császári udvar a jó viszony ellenére sem bízott benne, és támogatták ellenfelét Bekes Gáspárt, akit viszont a székelyek karddal is segítettek, tőle remélvén régi jogaik visszanyerését. Báthory István 1575-ben Kerelőszentpálnál (Marosvásárhelytől délre) megverte őket, és kemény büntetést szabott ki rájuk. Ezzel viszont ellenségeivé váltak a Báthoryaknak. Báthory István uralkodása alatt Erdély fénykorát élte. Belső rendet, békét teremtett, a törökkel jó viszonyban maradt, de nem mondott le arról, hogy megfelelő alkalom adtán Magyarország egyesítését ne támogassa. Mint kiváló hadvezérnek és államférfiúnak híre ment a szomszédos államokban is. Igy történt meg, hogy a lengyel köznemesség királyának választotta meg 1576-ban. Tíz éves uralkodása alatt az oroszok ellen viselt győztes hadjáratai és bölcs kormányzása miatt a lengyelek mind a mai napig legnagyobb királyuknak tartják, és emlékét őrzik. Báthory István a keleti ellenség legyőzésétől remélte egy európai szövetség élén kiűzni a törököt Magyarországból. Tervét azonban keresztül húzta korai halála (1586). [Folytatjuk]
vissza a tartalomjegyzékhez
|
