Évfordulók (26) Berzsenyi Dániel születésének 230-ik és halának 170-ik évfordulója  A magyar hazafias költészet és a romantikus líra egyik nagy alakja a reformkorszakban élt s alkotott. Nem tartozott az elismert és dédelgetett költők közé, művei inkább halála után kezdtek hatni és méltó elismerésre találni. 
A középbirtokos nemesi család sarja 1776. máj. 7-én született Egyházashetyén. Tanulmányait a soproni evangélikus líceumban végezte, ahol midössze hét évig tanult.
1793 nyarán megszökött a líceumból, katonáskodott Keszthelyen, de rövid idő múlva otthagyta és hazament. 1794 őszén édesapja visszavitte a líceumba, miután közben édesanyja meghalt. Egy év után végleg elhagyta a líceumot, és Niklára ment anyai nagybátyjához. Majd édesapjánál gazdálkodott,
míg meg nem nősült. Feleségével Dukai Takách Zsuzsannával Sömjénbe költöztek. Innen kerültek Niklára 1804-ben, ahol folytatta a gazdálkodást, és ebben a foglakozásban is nagyszerű eredményeket tudott felmutatni.Lelkész barátja Kis János fedezte fel, hogy verseket ír. Az ő közvetítésével jutott el 77 verset tartalmazó kézirata 1808-ban, Kazinczy Ferenchez. Kazinczy mindjárt pártfogásába vette, és felajánlotta segítségét mind a szerkesztésben mind a hibák kijavításában. 1810-ben Berzsenyi Pestre utazott verseinek kiadatása végett. Itt ismerkedett meg Szemere Pállal, Kölcsey Ferenccel, Vitkovics Mihállyal, stb., de kölcsönös szimpátia nem alakult ki közöttük "vidékiessége" miatt. 1813-ban jelent meg verseinek első kiadása, majd rá 3 évre a második kiadás. Részt vett a keszthelyi, 1817-ben tartott helikon ünnepségen. Kölcsey Ferencnek a Tudományos Gyűjteményekben megjelent (1817.júl.) méltatlan kritikája mélyen megbántotta. S mivel Kazinczy sem állt ki mellette, így levelezésük jó ideig abbamaradt. 1830-ban vált a Magyar Tudós Társaság filozófiai osztályának első vidéki tagjává. Megismerkedett Széchenyi Istvánnal, aki lelkesedett költeményeiért. Az egymásiránti tisztelet és megbecsülés kölcsönös lett. Műveinek kiadatását Döbrentei írótársára bízta, akivel szoros kapcsolatban állt. Egyébként mindvégig magányos maradt, niklai birtokán élve maga is hiányolta az irodalmi és társadalmi közeg közvetlen hatását, ezért állandóan képezte magát. A "niklai remete" jelző így ragadt rá.
1836. febr. 24-én hunyt el Niklán, ahol életének javát töltötte el. Ha életművét áttekintjük, abban az ódák, a hazafias érzelmek, a dicső múlt és jelen történéseinek feldolgozása dominálnak, a hősiesség, az erkölcs magasztalásával. Közülük a legszebb és legismertebb "A magyarokhoz" (1807), melyet később kétszer is átdolgozott. Utóbbi Kodály Zoltán: "Forr a világ..." ihletett zenéjével vált még inkább időszerűvé, azaz örökérvényűvé. Költeményeinek egyes sorai szállóigévé váltak tömör, erkölcsi mondanivalója és tettre buzdító szavai által.
Korának eseményeihez kapcsolódó ódái: a napóleoni háborúkhoz, Az ulmai ütközet; az 1797-i nemesi felkeléshez, A felkölt nemességhez; avagy az 1807-i országgyűléshez, gróf Festetics Györgyhez, Felsőbüki Nagy Pálhoz. A később született (1830) "A gróf Mailáth Jánoshoz" című ódájában Széchenyi Istvánt méltatta és ünnepelte.Vallásos ódája az egyedüállóan szép és mély gondolatokat hordozó: Fohászkodás.
Szerelmi lírájában az érzelmek, az emlékezés és a mulandóság hangulati hullámzása mellett a moralizálás is helyet kapott. Lírájában többféle női név szerepel, és így nem tudni pontosan, hogy kiket jelölnek. Kivételt képeznek a feleségéhez írott, tiszteletet és megbecsülést sugárzó versei. Legszebb szerelmes versei: Az első szerelem, és a Cencimhez címűek. Elégiái mint költészetének kimagasló alkotásai, melyekben az ifjúságtól való elbúcsúzás, a csendes emlékezés, a merengés és a csalódás hangjai kapnak hangsúlyt: Az ifjúság, Barátomhoz, A közelítő tél, Életfilozófia, A temető stb.
Versei időmértékesek, a rímes időmértékes verselést viszont elítélte.
Az utolsó verse "A poézis hajdan és most" címmel, 1832-ből szintén töredékesen maradt fenn. Ő a művészet alapelvét "a harmóniás középben" kereste. Horátius volt a mintaképe, tudott latinul, görögül, németül, jól ismerte a mitológiát, és költeményeiben a klasszicista hatás erőteljesen érezhető. Emellett az új romantika híveként a reformkor kirobbanó, eredeti, markáns egyéniségévé vált, s bár egész életművét csak a 20. század ismerte fel és fogadta be, hatása és szerepe a magyar irodalomtörténetben méltó helyére került. Berzsenyi neve tovább él nem csak az iskolák névválasztásaiban, emléktáblák avatásában, de a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság egyesületi munkájában is. Ezen egyesület, amely 1904-ben alakult meg, néhány megszakítás után újjáéledt 1984-ben, és ma is szerepet vállal irodalmi esték, kiállítások, hangversenyek, könyvek megjelentetésében illetve szervezésében. Az egyesület központjai: Budapest, Kaposvár és Szombathely. 1994-től adja ki a Somogy című folyóiratot.
vissza a tartalomjegyzékhez
|
