A teremtett világ védelmében:Kertészkedés mérgek nélkül (14)  Ebben a sorozatunkban - válogatásszerűen - leírásokat közlünk napjaink szobanövényeiről, kerti virág-, zöldség- és gyümölcsfajtáiról, azok kedvtelés színtű termesztéséről, figyelembe véve mai lakások és kiskertek adta lehetőségeket. Kertjeink méretei néha alig haladják meg az arasznyi 'zöldet', vagy akár egy erkély méreteit, mégis alkalmasak lehetnek arra, hogy onnan közte-közte szobánkba virág, a konyhánkba saját zöldség és egy kis gyümölcs kerüljön. A szűkebb lehetőségek gondosabb odafigyelésre kényszerítenek és a növényi élet jobb megértésére. A legtöbb növény esetében a szaporítás módját is leírjuk és azt néhány képpel szemléltetjük. Talán sikerül ezáltal a természet számtalan csodája közül egy kevésnek személyes megtapasztalójává válnunk, és ezen kertészgyakorlat által is közelebb jutnunk a teremtett világ értékeléséhez és védelméhez. A nyári hónapok kerti virágai talán a legismertebbek és legnépszerűbbek, mégis, ha magunk akarunk egy-két korábban még nem ültetett fajtát telepíteni felmerül velük kapcsolatban egy-két gyakorlati kérdés. Azonkívül nem csak a fajtaválaszték bővül évről évre, de az általános tapasztalat is, melyről szintén érdemes néhány szót szólni.
Százszínű rhododendron (rododendron) Az örökzöld cserjék családjába tartozik a május végétől virágba boruló rhododendron. Fiatal példányai kiskertekben is szépen díszlenek, idősebb korban azonban elhatalmasodnak és míg virágjaikkal akár 25 évig is örömet szerezhetnek, egyedeik eközben több négyzetméter felületen elterebélyesednek. 
Régebben, amikor még volt hely mindenfelé bőven, előszeretettel telepítették a rhododendront sétányok mentén, gondozott kastélyparkokba, temetők köré. Itt virágzáskor impozáns 1-2 méter magas virágtömegük látványával hívják fel magukra a figyelmet. Virágaik színe a fehértől sőtétlilág rendkívül sok árnyalatban ismert, ugyancsak eltérő az egyes fajták növekedési ereje. Ha hosszú évtizedekre telepítünk, érdemes ezen adottságokat előre mérlegelni. Ha van rá helyünk érdemes több fajtát ültetni, melyek virágzása egymást követi (lásd az alábbi temetőfévételt).  Gyertyaszerű virágkezdeményezései már kibomlásuk előtt díszesek, félárnyékos-árnyékos helyen kinyílva több hétig nyílnak. Tűző napon azonban rövidebb ideig. Virágjaikat nektártartalmuk miatt a poszméhek is szívesen látogatják. Érdemes pazar szépségű virágzatait közelebbről is megtekinteni. Ahol a virágzó bokor már tetemes méreteket öltött, lehet néhány bimbódzó, virágzó ágát vázába is tenni. Vannak akik csak egy-egy kinyílt virágrózsát fektetnek ilyenkor egy vizzel telt tálikába, esetleg egy alatta fekvő díszlevéllel együtt. 
A rhododendron, az azália és erica-félékhez hasonlóan, a savanyú (ph=4,5-6) talajokat kedveli. Ahol ez nem adott, ott tőzeggel, levélavarral, fenyőtűréteggel alakíthatunk ki megfelelő vízáteresztő talajréteget. Tápanyagban szegényebb homoktalajokon is megél, ha elég nedvességet kap. A tömör, nedves talajt kerüljük, vagy készítsük elő azt ültetés előtt megfelelően. Meleg időben a mulcsózást és az öntözést meghálálja, sárguló levelekkel jelzi, ha túl kevés nedvességet kap. Újabban szokás a rhododendron tövét szintén savanyú hatású faháncsréteggel mulcsózni, mely egyben a nedvesség megőrzésében is segít. Szaporítani a rhododendront dugvánnyal vagy bújtással lehet, amit a növekedés fő időszakában, júliustól szeptemberig végezhetünk el.
Fontos elvirágzás utáni kezelés a virágcsonkok kivágása. A többnyire elbarnult 'virágcsutkát' éles szerszámmal mennél hamarább vágjuk ki, de úgy, hogy a tövükből előtörö két-három új hajtás ne sérüljön. Ezeken jelennek meg a nyár folyamán a jövö évi virágkezdemények. Dísznapraforgó A meleg éghajlatot igénylő napraforgó (Helianthus annuus) a magyar táj honos növénye lett, noha csak 1500 körül hozták magukkal magját spanyol hajósok Dél-Amerikából. Kezdetben mint dísznövényt termesztették, olajtartalmú magvaiért csak később kezdték értékelni. Jó tulajdonsága továbbá, hogy a talaj adottságaiban nem válogatós. A vizet áteresztő silányabb talajon is megél, de ha bőven kap tápanyagot, azt látványos növekedéssel hálálja meg.
A legtöbb dísznapraforgó egymás után több virágfejet is képes fejleszteni. Ezek ugyan alig forognak közösen a nap felé, helyette legtöbbször beállnak délkeleti irányba. Kertünkbe ezért természetesen olyan helyre ültessük, hogy virágzáskor felénk kacsintsanak, tehát kertünk északnyugati szélére. Bár a napraforgó a magas csírázási hőmérsékletet igénylők közé tartozik, mégis olykor már április végén, május elején szabadföldbe vetik. Dísznapraforgót természetesen biztonságosabb keltetőládában, fagytól védett helyen hajtatva beindítani. Tápdús, a vizet jól áteresztő talajban nevelve díszlik a legjobban. Tenyészedényben - a kétleveles palántakortól kezdve - többszöri átültetést igényel, mert gyökérzete terjedelmes és gyorsan beszorul. Vödörméretet is meghaladó edényben - rendszeres öntözés mellett - rohamosan fejlődik.
Korai vetésnél június második felére első feje már virágzik, üvegházi kertészetekből ilyenkor már többvirágú egyedeket hoznak a piacra. Díszes virága jó nektártermelő, a méhek, poszméhek szívesen látogatják. Szára vastag, alacsony változatai támaszt nem igényelnek, viharos időben is talpon maradnak. Magányosen nevelt hosszúszárú, nagyfejű "égimeszelő" fajtáit jobb termésérés előtt támaszhoz kötni.
Őszre, ha beérni hagyjuk, menthetetlenül kibelezik a kerti madarak... nem várják meg a telet, amikor nagyobb szükségük lenne az olajos magokra. Megelőzhető ez a fosztogatás, ha virágtányérjukra idejében, könnyű műanyagból készült finom hálót húzunk. A dísznapraforgók családjában ismertek áttelelő fajták is. Ilyen pl. a "helianthus decapetalus"-t melyeket elsősorban vágottvirágnak termesztenek. Bokorszerű növekedésű. Virágai sokkal kisebbek mint az egynyári fajtáké, a margarétákhoz hasonlóak, többnyire sárgák, vagy rozsdabarna színűek, júliustól szeptemberig virágzanak. Végül előállították már a két fentemlített helianthus fajta kereszteződését is. A szőlő rovat előkészülőben... vissza
a tartalomjegyzékhez |
