![]() Kertészkedés mérgek nélkül (16) ![]() Ebben a sorozatunkban - válogatásszerűen - leírásokat közlünk napjaink szobanövényeiről, kerti virág-, zöldség- és gyümölcsfajtáinkról, azok kedvtelés színtű termesztéséről, figyelembe véve mai lakások és kiskertek adta lehetőségeket. Kertjeink méretei néha alig haladják meg az arasznyi 'zöldet', vagy akár egy erkély méreteit, mégis alkalmasak lehetnek arra, hogy onnan közte-közte szobánkba virág, a konyhánkba saját zöldség és egy kis gyümölcs kerüljön. A szűkebb lehetőségek gondosabb odafigyelésre kényszerítenek és a növényi élet jobb megértésére. A legtöbb növény esetében a szaporítás módját is leírjuk és azt néhány képpel szemléltetjük. Talán sikerül ezáltal a természet számtalan csodája közül egy kevésnek személyes megtapasztalójává válnunk, és ezen kertészgyakorlat által is közelebb jutnunk a teremtett világ értékeléséhez és védelméhez.
![]() Új édeshúsú csemegepaprikák nyugat-európai zőldségesboltokban ![]() Kiszolgálva ezt az ízlést -vagy divatot- exportra termelve hazai paprikatermesztők is évek óta keresik ezért a sárgahúsú, blocky, tehát begyűrt végű újabb nemesítéseket. Nos, a hazai töltöttpaprika nyugati konkurenciájától -munkás elkészítése miatt- ezután sem kell félni, de a frissfogyasztású paprikáknak újabb fajtái terjednek a nyugati zöldségesboltokban, melyek látványos külsejükön kívül, értékes beltartalommal, elsősorban különösen édes ízükkel tűnnek ki. Ilyenek pl. a narancsszínű Orangelina és a hosszú, mélypiros Ramiro édeshúsú étkezési paprikák. (Jobboldali képünkön utóbbiak láthatók a magyar 'begyűrt hegyű' Alba Regia fajtával együtt ábrázolva.) ![]() Narancsszínűre érő, aprószemű, nagyon édes, nyersfogyasztásra való paprika. Szállítóitól függően különböző nevek alatt kerül a nyugat-európai boltokba. Iskolásgyerekek csemegéjeként hirdetik. Jellemzői: * színesre beérve 10 'Brix' értékével jelenleg a legédesebb húsú étkezési paprikaként tartják számon, míg a hagyományos piros Blocky fajták pirosra érett termése csak 5,5 Brix, de még a szintén feltűnően édes piros Ramiro is csak 9,5 Brix értéket mutat (lásd alább); * szerény külsejű, kevésmagvú, húsos; * súlya mindössze 30-40 gram; * nyersfogyasztásra való, iskolai vitaminpótló; ![]() Növényházi beindítás esetén július közepétől egyenletes narancssárgára érik (vagy korábban, ha növényházban hagyjuk). Zöld bogyói élvezhetetlenek. Kevés magot nevel. Termesztése megegyezik sok egyéb paprikafajta termesztésével, bő öntozővizet és tápanyagot valamint legalább 9-10 -literes tenyészedényt. Tenyészideje négy héttel rövidebb mint az alább leírt nagybogyójú Ramiro tenyészideje. Nyugat-Európában elsősorban üvegházakból kerülnek a boltokba. ![]() Ramiro (Sweet Point) ![]() Jellemzői: ![]() * C-vitamin tartalma magas: 200 mg/100 gram, ami a narancs négyszeresének felel meg! * hossza 20-23 cm is lehet, tömege gyakran 200 gram feletti; * kevésmagvú; Fenti értékek természetesen pirosra érett terméseire vonatkoznak, zöld termései inkább főzésre valók. A teljes érés -akárcsak a több más -zölden fajlődő- fajtánál- a végleges méret elérését követően kb. 3-4 hétre következik be. Hívatásos termesztők rendszeresen szedik a zöld terméseket is, a tö terhelésének csökkentése érdekében, mert a pirosra érlelés meglehetősen igénybe veszi a töveket. Melyek terméseinél a pirosodás folyamata megindult, azok leszedve, konyhahőmérsékleten is teljesen pirosra szineződnek. A paprikanövényt -hogy az hosszúszárú és bőventermő legyen- metszeni kell. Két, legfeljebb három szárat szokás tövenkint nevelni. A termések az elágazódások helyén keletkeznek. Hosszú, lehajló ágak helyett kurta szárközeli ágakon szokás a termést beállítani. ![]() ![]() Magja hazai boltokban még nem kapható, de boltban vásárolt, érett, előző évi termések bogyóiból házilag kifejthető. (Kis mennyiségben szerkesztőségünk is tud magyar hobbikertészeknek magot küldeni). A szerző véleménye szerint érdemes lenne ezt a (fólia alól karácsonyig szedhető) fajtát hazai körülmények között is vizsgálni. ![]() Uchiki Kuri: ízes japán tökfajta: ![]() A botanikai nevén Cocurbita maxima hagymaalakú, szerteágazó indákon termő tökfajta, melynek már külseje is megnyerő, íze pedig kimondottan kellemes levesnek és számtalan egyéb feldolgozásban egyaránt. A narancssárgára érő termései 1,2-1,5 kg súlyúak, zsenge korban olykor héjukkal együtt kerülnek feldolgozásra. Beltartalmi értékei közül főleg karotintartalma kiemelkedő, jelentősebb mint a közismerten nagy karotintartalmú sárgarépáé. ![]() Mint a legtöbb kobakos, tápdús földet kíván. Komposzthalom tetejére, de domboságyra is szokták ültetni. Szerteágazó indái szintén meggyökeresednek és további táplálékot vesznek fel. Egy tőről így akár tíz termést is szedhetünk, de megfelően nagy területről. Indáit irányíthatjuk, hogy merre terjeszkedjenek. Nagy forróságban levelei lehajlanak, de az éjszaka során ismét magukhoz térnek. Kevés ellensége ismert, esetleg lisztharmat támadhatja meg, de csak ritkán az egész növényt. ![]() Jótulajdonsága még a termések elállósága. Hűvös helyen 4-6 hónapig tárolható, tehát a téli hónapokban is még fogyaszthatunk belőlük. Vetőmagja több vetőmagcégnél beszerezhető, de legegyszerűbb beérett egyedeinek magjaiból - mosás és szárítás után - házilag eltenni a következő tavaszra. ![]()
Tartalomjegyzék (45. sz.)
|