István a nyugati kereszténység fejétől a pápától kért koronát, mivel független akart maradni a német császártól.
Amikor Taksony fia Géza fejedelem 997-ben meghalt, fia István (Vajk) -aki akkor mintegy tizennyolc-húszéves fiatalember lehetett- vette át a hatalmat. Ő örökölte apja terveit és ugyanolyan biztos kézzel és kellő szigorral kormányozott, mint ahogyan apja tette.
Világosan látta, hogy az országnak erős központi szervezetre van szüksége ahhoz, hogy az addig törzsekben élő magyarság szét ne hulljon a szomszédos népek támadásai alatt (mint ahogyan eltűntek előtte a történelemben olyan népek mint a hunok, a gepidák és az avarok).
István, -aki bölcs apja előrelátása folytán már keresztény papok és nyugati lovagok között nevelkedett fel Esztergomban- szivesen használta fel fegyveres segítségüket az elsőszülöttség elvének érvényesítésénél, hiszen az ősi pogány jog szokása szerint az utódlás a legidősebb, de még fegyverforgatásra alkalmas rokont, azaz Koppány somogyi törzsfőt illette volna meg. Koppány a régi vallás híve volt és így ö vált a pogány magyarok lázadó vezérévé. A veszprémi csatában azonban a fiatal István hadai szétverték Koppány seregét és felnégyelt testének darabjait elrettentésül négy magyar város kapujára szegeztette.
Egy egykorú forrás szerint ez a "németek és magyarok" csatája volt. A hadsereg vezetője ugyanis wasserburgi Vecellin német gróf volt és a seregben is sok német lovag harcolhatott.
Hasonló módon került sor Gyula hatalmának a megtörésére Erdélyben és Ajtonyénak a Maros-szögben. Ajtony volt a legveszélyesebb ellenfél. Független uralkodónak tekintette magát és mögötte állt Bizánc a maga papjaival, kereskedőivel és katonáival. Az ő seregeit István egyik nőági rokona Csanád vezér győzte le, aki jutalmul kapta meg Marosvárat, amelyet azóta is Csanádnak hívnak.
Tulajdonképpen Marosvárnál dőlt el, hogy vajon Róma nyugati, vagy Bizánc keleti kereszténysége fogja formálni évszázadokon keresztül a magyar műveltséget.
Mindezen katonai győzelmek és a kereszténység felvételének gyors elterjedése, amelyben István maga is személyesen részt vett, olyannyira megerősítették hatalmát, hogy elérkezettnek látszott az idő királlyá való
koronázására és ezzel a magyar állam megszületésének elfogadtatására.
István a nyugati kereszténység fejétől a pápától kért koronát, mivel független akart maradni a német császártól.
Asztrik bencés apát vezetésével 1000-ben küldöttség ment Rómába II. Szilveszter pápához. A pápa örömmel vette tudomásul, hogy Európa közepén egy erős királyság jön létre, amely a nyugati kereszténység mellett van elkötelezve és közben független a német császár hatalmától. Igy kap István királyi koronát a pápától és hittérítői tevékenységéért apostoli kettőskeresztet.