Lehetséges-e "keresztény tolerancia"?
Az előadó, Bakos Gergely atya, fiatal szerzetes,
a pannonhalmi bencés közösség tagja. Jelenleg a belgiumi Leuven-i
egyetemen készíti doktori disszertációját filozófia szakon.
Bevezetőjében az előadó néhány alapfogalmat tisztázott, majd megkérdezte,
hogy a filozófia hivatott-e egyáltalán választ adni a címben felvetett kérdésre? A válasz erre azért pozitív, mert a filizófiának feladata, hogy kérdezzen
és a kérdésekre választ keressen.
A "tolerancia" a latin "tolerare" szóból ered, ami "kitartani"-t,
"támogatni-"t jelent. (John Lockenak van egy könyve a toleranicáról) Rokon
fogalmak a türelem, az elviselés.
Valamit 'tolerálni' önmagában egy negatív művelet, mert azt mondja, hogy 'toleráljad', hogy 'hagyjad', tehát, hogy NE tegyél valamit. Ugyanakkor mindent elfogadni, elejét venni minden vitának semlegességet jelent, ami a közömbösséget vonja maga után.
Egy belgiumi példa: semmit sem lehet megszabni, mert mindig akad valaki, akinek az az egyéniségét, vagy a szabadságát sérti.
A demokráciában elkötelezzük magunkat a toleranciára, a többségi akarat érvényesítésére, ugyanakkor marad egy 'vesztes' kisebbség.
A tolerancia 'negatív' példái voltak az európai történelemben, amikor egyes népcsoportok semmiképpen nem toleráltak valamit más népcsoportok részéről. Ebből lett pl. a 30 éves háború, a XVII század vallásháborúi.
Recognitio = megvizsgálni, igzolni, értékelni. Ha mindent elfogadunk, ha minden egyformán értékes és mindenkinek igaza van, ez azt is jelenti, hogy senkinek és semminek nincs értéke és semmiért nem érdemes harcolni, nem tudunk értéket teremteni.
A másság (többféleség = pluralizmus) fogalmával szintén vigyázni kell. Ha ugyanis csak különbségek léteznek, és mindenki 'más', akkor ezen tulajdonságán keresztül végül mindenki egyforma.
'Értékelni' több szempont szerint lehet, a leggyakoribb, hogy 'mi haszna van'. Az erkölcsi értékelésnél meg kell különböztetni a bűn és a bűnös között: utáljuk a bűnt, de szeressűk a bűnöst.
Az absolutio, a megbocsátás más mint a recognitio,
az elismerés.
Egyik belgiumi kolostorban megtekinthető egy Krisztus-festmény, melyről Krisztus tekintete követi az embert, bármelyik oldalról is nézze a festményt... Ugyanakkor, ha többen nézik a festményt, Krisztus minden nézőre egyformán figyel...
Szent Ágoston szerint engedni kell az Isten utáni vágynak, Ő maga oltotta ezt belénk, és ez a vágy eltérő lehet az emberek között.
Előadása két részből állt, egy elméleti részből, melyben a fogalmak meghatározására került sor, majd a második részből, melyben a keresztény gyakorlat volt a vizsgálat tárgya.
A klasszikus szerzők a tolerancia foglamát nem ismerik.
Ami ma szükséges, az a párbeszéd.
Ha tehát a vita elején leszőgezzük, hogy minden egyformán értékes, akkor nem csak, hogy nem teremetődik érték, de elismerés sem, amire pedig az ember alapvetően vágyik.
Az előadás második részében az előadó többször hivatkozott Nicolaus Cusanus Kues-i filozófus "De Visione Dei" c. könyvére. Ebből merítve fejtette ki, hogy amikor azt hisszük, hogy az Isten foglalkozik velünk, sokszor azt hissszük, hogy csak velünk foglalkozik, nem pedig mindenkivel egyidejűleg. Isten a másikkal is foglakozik, tehát a másság képviselőjével is.
Egyik konklúzió: Felemelő lenne, ha a keresztények maguk képesek lennének egymással toleránsan együtt élni, a mássággal való együttélés csak egy következő feladat.
A vita során elhangzott a megjegyzés, hogy a demokrácia alapja a kereszténység. Mégis a mai nyugati demokráciák már nem a keresztény értékrendhez, hanem helyi, materiális érdekekhez igazodnak és aszerint döntenek, többségi akarat alapján. A keresztény ember a demokráciákban nem bújhat el a többség döntése mögé, egyéni lelkiismereti felelőssége megmarad.
