2. Világ Fiataljai! A mindennapi élet útjain ti is találkozhattok Jézussal! Emlékeztek, hogyan látták meg a tanítványok a Názáreti Jézust, amikor a Jordán partján az utolsó nagy prófétát, Keresztelő Jánost hallgatták? Ő mutatta meg nekik a Messiást, az Isten Bárányát. Kíváncsiságból elhatározták, hogy távolból követik. Szégyenlősek és zavartak voltak, egészen addig, amíg hozzájuk fordult és megkérdezte őket: "Mit kerestek?" Igy kezdődött a párbeszéd, amely János, András, Simon "Péter" és a többi apostol útját elindította (vö. Jn 1,29-51).
Ebben a néhány lényeges szóval leírt valós és meglepő találkozásban találjuk meg minden hitbeli vándorlás eredetét. Jézus az, aki kezdeményez. Amikor arról van szó, hogy dolgunk akad vele, a kérdés mindig a visszájára fordul: kérdezőkből kérdezettekké válunk; mi "keresők" felfedezzük, hogy minket "keresnek". Valójában mindig Ő az, aki előbb szeretett bennünket (vö. 1 Jn 4,10). Ez a találkozás alapvető dimenziója: nem valamivel van dolgunk, hanem Valakivel, az "Élővel". A keresztények nem egy filozófiai rendszer tanítványai: ők férfiak és nők, akik hitben tapasztalják meg a Jézussal való találkozást (vö. 1 Jn 1,1-4).
Nagy változások korát éljük, az ideológiák gyors hanyatlását, annak ellenére, hogy igen tartósnak mutatkoztak és új határokat kívántak kijelölni bolygónkon. Az emberiség gyakran találja magát létbizonytalanságban, zavarban és gondterhelten (vö Mt 9,36), ám Isten szava nem ismer hanyatlást, a történelmen változó eseményei ellenére szilárd marad és fényt ad (vö. Mt 24,35). Az egyház hite Jézus Krisztusra van alapozva, aki a világ egyetlen Megváltója: tegnap, ma és mindörökké (vö. Zsid 13,8). Az egyház mindig Krisztusra hivatkozik, hiszen az emberi szívből fakadó, az élet és halál misztériumával szembesülő kérdéseinkre valójában csak Ő adhat olyan válasz, amely nem vezet félre és nem okoz csalódást.
Amikor azokra a felejthetetlen szavaitokra gondolok, amelyeket a világ minden részén tett apostoli útjaim során örömmel hallottam tőletek, ezekből mind a tanítványok sürgető kérdését olvastam ki: "Mester, hol lakol?" Tudjátok újra meghallani az imádság csöndjében Jézus válaszát: "Jöjjetek és nézzétek meg!"
3. Kedves Fiatalok! Akárcsak az első tanítványok, kövessétek ti is Jézust! Ne féljetek Jézushoz közeledni, átlépni házának küszöbét, szemtől-szembe beszélni vele, ahogy egy baráttal beszéltek (vö. Kiv 33,11). Ne féljetek attól az "új élettől", amit ő kínál nektek. Ő maga teszi számotokra lehetővé, hogy befogadjátok és váltsátok életre, kegyelmének és a Lélek ajándékának segítségével.
Ez igaz: Jézus egy igényes barát. Magasztos célokat mutat, arra kér, hogy önmagunkból kilépve találkozzunk vele és bízzuk rá egész életünket: "Aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, az megmenti azt" (Mk 8,35). Ez az ajánlat tűnhet nehéznek és néha félelmetesnek. De, - kérdezem tőletek -, jobb-e beletörődni egy ideálok nélküli életbe, egy a mi képünkre és hasonlatosságunkra formálódó világba, vagy inkább nagylelkűen az igazságot, a jóságot, a jogosságot keresni, és egy Isten szépségét visszatükröző világ építésén fáradozni, még megpróbáltatásaink árán is?
Döntsétek le a felszínesség és a félelem korlátait! Felismerve, hogy "új" emberek vagytok, a keresztség kegyelméből újjászületett férfiak és nők, beszélgessetek Jézussal az imádságban, és az Ige hallgatásában; tapasztaljátok meg a kiengesztelődés örömét a bűnbánat szentségében; vegyétek magatokhoz Krisztus Testét és Vérét az Eukarisztiában; fogadjátok be és szolgáljátok őt testvéreitekben. Így fel fogjátok fedezni az igazságot önmagatokról és belső egységetekről, és megtaláljátok a "Te"-t, aki kigyógyít a félelmekből, a gondokból, attól a féktelen önzésből, amely nem hagy békét nektek.
4. "Jöjjetek és nézzétek meg". Találkozni fogtok Jézussal, ott, ahol az emberek szenvednek és remélnek: kis falvakban, szétszórva a kontinenseken és látszólag a történelem peremén, amilyen Názáret is volt, amikor Isten elküldte angyalát Máriához. A nagy világvárosokban, ahol emberek milliói gyakran idegenként élnek. Valójában minden ember Jézus "polgártársa".
Közeletekben él Jézus azokban a testvérekben, akikkel mindennapi életeteket megosztjátok. Az ő arca a legszegényebbeké, a perifériára szorultaké, akik gyakran egy igazságtalan fejlődési modell áldozatai, amelyben a haszonszerzés áll az első helyen, eszközzé téve az embert annak elérésére. Jézus háza mindenütt ott van, ahol egy ember szenved, mert jogait megtagadják, reményeit megcsalják vagy szorongásait semmibe veszik. Ott, az emberek között van Krisztus háza, akik arra kérnek, hogy nevében töröljük le a könnyeket, és emlékeztessünk mindenkit, aki csak magányosnak érzi magát, hogy soha sincs egyedül, aki belé veti reményét (vö. Mt 25,31-46).
5. Jézus ott lakik azok között is, akik anélkül, hogy ismernék segítségül hívják; azok között, akik miután elkezdtek elmélyedni megismerésében, - nem a saját hibájukból, - de elveszítették őt; azok között, akik őszinte szívből keresik, bár különböző kulturális és vallási közösségekből valók (vö. Lumen Gentium, 16). Mint Jézus tanítványai és barátai, legyetek a párbeszéd mesterei és munkatársai azok között, akik abban az Istenben hisznek, aki végtelen szeretetével kormányozza a világmindenséget. Legyetek követei a Messiásnak, akit megtaláltatok és megismertetek "házában", az Egyházban, hogy még több fiatal kortársatok járhasson a nyomdokában; útjukat világítsa meg felebaráti szeretetetek és Krisztust szemlelő tekintetetek öröme.
Jézus azok között a férfiak és nők között lakik, akiket a "keresztény névvel tisztelnek meg" (vö. Lumen Gentium, 15). Mindannyian találkozhatnak vele a Szentírásban, az imádságban és felebarátaik szolgálatában. A harmadik évezred előestéjén mind sürgetőbb feladatunkká válik, hogy a keresztények közötti megosztottság botrányát orvosoljuk, erősítve az egységet a párbeszéden, a közös imádságokon és tanuságtételeken keresztül. Ez nem a különbözőségek és problémák figyelmen kívül hagyása egyfajta közömbös relativizmus szellemében; ami a bajoknak csupán gyógyítás nélküli elkendőzése, a már megtett utunk félbeszakadásának kockázatával, mielőtt a teljes egység célját elérnénk. Ellenkezőleg, ez - a Szentlélek vezetésével történő - igazi kiengesztelődés, bízva Jézus szenvedése előtt mondott imádságának hatékonyságában: "Atyám, mint mi vagyunk, legyenek ők is egyek" (Jn 17,22). Minél jobban ragaszkodtok Jézushoz, annál jobban lesztek képesek arra, hogy egymáshoz is közel kerüljetek; és minél konkrétabb gesztusokat tesztek a kiengesztelődésért, annál bensőségesebb módon fogtok szeretetébe jutni.
Jézus kiváltképpen a plébániátokon lakik, azokban a közösségekben, amelyekben éltek, azokban az egyesületekben és egyházi mozgalmakban, amelyekhez tartoztok, meg abban a sokféle, az új evangélizációt szolgáló apostoli csoportban, közösségi formákban, amelyet éppen korosztályotok hozott létre. A karizmák gazdag változatossága az egész Egyháznak haszon, és minden hívőnek bátorítás, hogy képességeit az egyetlen Úr, minden ember megváltó forrásának szolgálatába állítsa.
6. Jézus, "az Atya Igéje" (vö. Jn 1,1), ajándék az emberiségnek, hogy megmutassa Isten arcát és hogy értelmet és célt adjon bizonytalan lépteinknek. Isten, aki "miután többféleképpen és különböző módon szólt hajdan a próféták útján az atyákhoz, e végső korszakban Fia által szólt hozzánk. Őt rendelte a mindenség örökösévé, hiszen általa teremtette a világot is" (Zsid 1,1-2). Szava nem erőszakol, nem bilincseli meg a lelkiismeret szavát. Szava vonzó hang, ingyenes ajándék, mindannyiunk konkrét életében gyógyító szó, amely készséges és felelősségteljes hozzájárulást kíván tőlünk, egyszerű szívet és szabad szellemet.
Csoportjaitokban, kedves Fiatalok, sokszorozzátok meg azokat az alkalmakat, amikor az Úr igéjét hallgatjátok és tanulmányozzátok, különösen a lectio divina-n, a lelki olvasmányon keresztül. Ebben felfedezitek majd Isten Szívének titkait és a hasznosítani tudjátok a helyes megkülönböztető készség gyakorlásában, valamint a valóság alakításában. A Szentírás vezetésével felfedezitek az Úr jelenlétét a mindennapjaitokban; még a "sivatag" is "kertté" válhat, ahol a teremtmények otthonos módon társaloghatnak a Teremtőjükkel: "Amikor a Szentírást olvasom, Isten újra visszatér, hogy sétáljon a földi Paradicsomban" (Szent Ambrus: Epistola 49,3).
7. Jézus az Eukarisztiában él közöttünk, ahol tökéletes módon valósítja meg reális és egyidejűleg az emberi történelemben való jelenlétét köztünk. Mindennapjaink bizonytalanságai és figyelmetlenségei között legyetek hasonlók az emmauszi tanítványokhoz, s mint ők, ti is mondjátok a Feltámadottnak, aki a kenyértörés pillanatában nyilvánítja ki magát: "Maradj velünk, mert már esteledik és lemenőben van a nap" (Lk 24,29). Hívjátok segítségül Jézust, hogy korunk annyi sok emmauszi útján maradjon közöttünk. Legyen ő az erőtök, legyen ő a viszonyítási pontotok, legyen ő az állandó reménységetek. Sose hiányozzék, kedves fiatalok, életetek asztaláról az eukarisztikus Kenyér, hiszen ebből a Kenyérből juttok erőhöz, hogy tanúskodjatok hitetekről.
Az eukarisztikus asztal körül válik valósággá és mutatkozik meg az Egyház harmonikus egysége, misszionárius közösségének a titka, amelyben gátak, faji, nyelvi, korbeli, szociális és kulturális megkülönböztetések nélkül mindannyian fiaknak és testvéreknek érzik magukat. Kedves Fiatalok, járuljatok hozzá nagylelkűen és felelősséggel ahhoz, hogy folytonosan családdá alakuljon az Egyház, a kölcsönös befogadás és párbeszéd helyévé, a béke, az irgalmasság és a megbocsátás otthonává!
8. Isten igéje által megvilágosodva és az Eukarisztia Kenyerével táplálva arra kaptatok meghívást kedves Fiatalok, hogy legyetek Krisztus evangéliumának hiteles tanuságtevői, ez az evangélium alakít mindent újjá.
Miről ismerhető fel, hogy Krisztus igazi tanítványai vagytok? Arról, hogy "szeretettel vagytok egymás iránt" (Jn 13,35), az ő szeretetének példájára, amely ingyenes, végtelenül türelmes, és olyan szeretet, amely senkit sem tagad meg (vö. 1 Kor 13,4-7). Krisztus új parancsához való hűségetek igazolja az általatok hirdetett örömhírhez való őszinte odatartozásotokat. Ez az a nagy "újdonság", amely olykor nyilvánvaló, felismerhető, olykor pedig szerény és rejtett, de meg tudja lepni a sajnos annyi konfliktustól, erőszaktól megtépázott világunkat. Itt kaptátok azt a hivatást, hogy testvériségben éljetek, ami nem utópia, hanem reális lehetőség. Mint Krisztus igazi misszionáriusai ebben a társadalomban kell építenetek a szeretet civilizációját.
9. 1997 szeptember 30-a Lisieux-i Szent Teréz halálának centenáriuma. Ennek a szent ifjú leánynak az alakja felidézi hazájában az ide zarándokló ifjúság számára azt a ma is oly egyszerű és mély benyomást jelentő üzenetet, amely csodálattal és hálaadással tölt el: Isten a Szeretet. Isten minden emberi személyt szeret, azt akarja, hogy befogadják, és őt is mindeni szeresse. Ez az az üzenet, amelyet nektek, mai fiatalok be kell fogadnotok és hirdetnetek kell kortársaitoknak: "Isten szereti az embereket! Ez az a legegyszerűbb és megrendítő hír, amelyért az Egyház az emberekkel szemben felelős" (Christifideles laici, 34).
A Gyermek Jézusról nevezett Terézt már gyermekkora óta megragadta az Uráért való lelkesedés, az az átütő érzékenység, amelyek megélte a szeretetet, az az illúzióktól mentes bátorság, amely nagy terveiben vezérelte. Életszentségéből adódóan megerősíti azt a tényt, hogy Isten bőséggel ajándékozza a fiataloknak is bölcsessége kincseit.
Járjátok vele az alázat és a keresztény érettség egyszerűségének az útját, az evangélium iskoláját. Legyetek vele együtt az Egyház "szívében", határozottan megélve a krisztusi döntést.
10. Kedves Fiatalok, abban a házban, ahol Jézus lakik, ott találjátok az ő Édesanyjának kedves alakját. Az Ige Mária méhében öltött testet. Az üdvösség tervében számára kijelölt szerepet elfogadva a Szent Szűz minden Krisztus-tanítványnak a példaképe lett.
Rábízom a XII-ik Ifjúsági Világtalálkozó megünneplésének előkészületét, egyben azoknak a fiataloknak a reményeit és várakozását, akik a földkerekség minden pontján Máriával ismétlik: "Íme az Úr szolgája vagyok, teljesedjék bennem a te szavad" (vö. Lk 1,38). Jézussal találkozzanak, hogy az ő házában lakjanak és készek legyenek arra, hogy azután kortársaiknak az apostolokkal együtt hirdessék: "Megtaláltuk a Messiást!" (Jn 1,41)
Ezekkel a gondolatokkal küldöm Mindegyiteknek szívélyes üdvözletemet, míg imádságommal kísérlek Benneteket és megáldlak Titeket.
Castel Gandolfoból, 1996. augusztus 15-én, Szűz Mária mennybevitelének ünnepén.
II. János Pál pápa
(fordította: Major László és Dr. Pákozdi István)
Nem vettek fel könnyen a cserkészetbe... írja önmagáról egyik könyvében: "... Abban az időben minden év elején megjelent az iskolánk hirdetőtábláján a felhívás: újoncok jelentkezhetnek a cserkészcsapatba. Minden évben szorgalmasan feliratkoztam. Sohase vettek fel. Ezidőtájt a jó bizonyítvány is hozzá tartozott a cserkészet feltételeihez. Sőt, alapfeltétel volt. Nem tartoztam a kimondottan jó tanulók közé...
Mégis hamar felfigyelt rá a cserkészmozgalom és 'villámpályát' futott be. 1939-ben cserkésztiszti, 1940-ben pedig már cserkészcsapattiszti képesítést szerzett.
A háború nyugatra sodorta, de itt sem maradt sokáig tétlen. Még menekültáborokban élt akkor javarészt a magyarság, amikor 1947-ben Bajorországban, Beodray Ferenc barátjával és egy maroknyi lelkes segítővel elindították a "Hontalan Sasok" csapatát. Ebből nőtte ki magát azután a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség, mely öt világrészen többezer menekült magyar fiatalban tartotta ébren a lángot, amíg 1989-ben végre Magyarországon is meg lehetett újra gyújtani a cserkésztüzeket. Első könyve, a "Mi könyvünk" nagy kincs volt minden memenekült magyar cserkész kezében, melyet azután az idök folyamán számtalan más írása követett.
Bodnár Gábor személye messze túl nőtte a Cserkészmozgalom kereteit és mint a nyugati emigráció kiváló, mélyen hívő, szélsőségeket kerülő vezető egyénisége is hiányozni fog a külföldi magyarság aprajának, nagyjának. Gáborbá Isten veled! Ez jó munka volt!
e.cs.
e.cs.
Most nagy lázban vagyunk, mivel ruházatunk még hiányos kalap nélkül... áprilisban pedig avatásra készülünk...
Mátis Izabella
A Tinódi Lantos Sebestyén Kerületi Regőstábor ezévben a Bukovínai Székelyek életével foglalkozik. A tábor vendége és előadója Tamás Menyhért író és költő, a bukovinai székelyek ivadéka, e hányódott magyar népcsoport szószólója. A táborban megismerkedünk a bukovínai székelyek történetével, szokásaival, gazdag zenei hagyományaival, táncaival, ízes nyelvjárásukkal.
A nagyheti és húsvéti ünnepek szertartásait természetesen bevonjuk programunkba. A tábort ünnepi műsorral illetve táncházzal zárjuk.
[Alsó korhatár betöltött 14 év; tábrodíj 340.-DM; jelentkezés március 15-ig a kerületi regős előadónál: Konthur Mária cst. Botmanger Str. 50; 70193 Stuttgart/BRD; Tel/fax:00-49-711-650052.]
Az 1996-os kerületi regőstábor résztvevői ugyancsak sok országból jöttek. Nem csak Magyarországról, de Skóciából, Hollandiából, Svájcból is érkeztek és természetesen a 'közeli' Németországból.
De miért is jöttek, jöttünk, ki közelebbről, ki messzebbről?" Az eddigi táborok közismerten egy-egy tájegység népművészetével (táncaival, énekeivel, szokásaival, viseletével) foglalkoztak. Ezúttal az egyetemes magyarság lakodalmi szokásaival ismerkedhettünk.
De nem ezzel kezdtük: Húsvét lévén elöször a locsolkodásra készültünk: a fiúk versikék tanulásával, új rímek 'farigcsárásával'. A lányok pedig, míglen a lehetséges locsolókat számlálgatták, hímestojásokat festegettek szakavatott segítséggel...
Nagyszombat estéjén a falu népe meresztette szemeit, hegyezte füleit, ilyet nem láthattak minden nap: zászlókkal, zeneszóval, zömükben népviseletben tartottunk templomunk felé. Volt aki csatlakozott felvonulásunkhoz és csak akkor kezdett igazán csodákozni, amikor Ottó atya magyar pródikációját azután mégsem értették meg tökéletesen... Húsvét vasárnap Mózsi bácsi hirdetett igét.
Húsvéthétfőn mondanunk sem kell mi volt a legnagyobb esemény... Még puszik is cuppantak!
A népi hangszerekkel való ismerkedésre egy egész napot szántunk. Ez ugyan nem sok, de voltak akik úgy bővítették az óraszámot, hogy még a táplákozást is kihagyták. Furulyákból, citerákból, tekerőből próbáltunk hangot előcsalogatni...
Csak a környék természeti szépségéből láttunk vajmi keveset, mert szakadt az eső... Végül egy sziklába vályt várba menekültünk...
Mire elérkezett a szombat esti lakodalom, megismertük már a hozzá kapcsolódó szokások, énekek, táncok tetemes részét. A lakodalomban eredeti kalotaszegi menyasszonyi ruhában sugárzott az örömtől a menyasszony, nemkevesebb büszkeséggel feszített mellette a vőlegény (képünk). Volt köszöntő, rigmus, ének, tánc, móka, mí nem fogyott ki belőlünk hajnal kakasszóra...
A népzenétől fűtött zenészek pedig húzták... rogyásig!
Német János