Verecke és az Őrség között (9)
|
|
|
Józsa Judit szoborbirodalma
(Batis Ferenc nyomán)
"Ez a tüneményes, kitartóan következetes, fekete sátorhajú székely lány onnan zokogta át magát Budapestre, ahol visszafolynak a patakok, ahol korán érkezik a tél és megkésve köszönt be a tavasz, ahol az emberek lelket lehelnek az agyagba - Korondról jött.
E nagyközség egyik keramikus dinasztiája a Józsa család. Az apa Európa-szerte ismert mester, művésze az agyag életre keltésének. Lánya tovább lépett, embereket "mintáz" meg.
Azért idézőjelesen, mert modell nélkül alkotja figuráit: Rózsa Sándort, erdőmunkást, kosárfonót, alföldi juhászt, sziklát tépő székely parasztot, anekdótázó borisszát, égbekiáltó földönfutót, nyomorúságában is reményt parancsoló családot, varázsigéket sikoltó asszonyt és szivárványból ostort fonó férfiembert, a magyar népet.
Érthető, hogy Józsa Judit legidillibb alkotása is lázadás. Kisplasztikái monumentális jellegüek. Terekre, útkereszteződésekre kívánkoznak. Persze attól függően, hogy ki szemléli őket. Mert a szobrocskákat érezni kell, töprengeni előttük és fölöttük. Hogy miről, önmagunkról és hétköznapi történelmünkről.
Józsa Judit agyaghadserege, Árpád és Dózsa, Bethlen Gábor és Márton Áron népe világhódító útra indul. Fegyverük a szilaj bánat és komor öröm, a hunyorgó tekintetű szeretet és a gyűlölet elleni néma hadakozás összeráncolt homloka.
Üzenetet visznek a szélrózsa minden irányába: egy meggyötört nemzetrész élni akarásáért. Győztesen térjenek vissza alkotójukkal, Józsa Judittal együtt!
Én bízom győzelmükben, mert igaz alkotó igaz művei kelnek útra e megmásult világ délkörei mentén."
Józsa Judit történelmi kisplasztikáinak kiállítása Egerben
A millenniumi esztendő nyarán a Keresztény Ifjusági Klub rendezésében az egri Érsekudvar adott helyet Józsa Judit egyik kiállításának. A kiállítás, mely önmagában a sokadik volt a művésznő bel- és külföldi kiállításai sorában, itt elsősorban a Honfoglalás témaköréből merített. Ez természetesen a magyar embernek sokkal többet mond, mint bármelyik jóindulatú külföldinek.
Egy rendkívül izlésesen elrendezett áttetsző jurta-tető alatt köralakban helyezkedtek el az Árpádok korát jellemző vezérek, harcosok, mesterek... Az ökrös szekeret hajtó honfoglaló magyar szinte az ópusztaszeri körképből lépett elő eleven megjelenésével, de a vezérek, harcosok, mesterek a művésznő szakértő forráskutatói munkáját is tükrözték.
A néhány arasz magasságú szobrok, ábrázoljanak azok honfoglaló vezért vagy ötvösmestert, valamennyi csodálatos részletességgel készült. Ez egyik jellemzője a művésznő összes munkájának.
A honfoglaláskori mesterségek között látjuk a nyergest, a fazekast, a solymárt, a regőst, de ugyanígy a gabonaőrlő vagy fonó leányokat a jurta előtt.
Maga a kiállítás 'tereptana' is jelentőséggel bírt. Az ugyanis Magyarország hegy és vízrajzi domborművét ábrázolta. 'Korongok' jelölték meg azon hogy a honfoglaláskori leleteket hol találták. Lelöhelyek voltak t. k. Alsóbereckénél, Ágcsernyőnél, Tarcalnál, Tokajnál, Berettyóújfalunál, Szolnoknál, Aradnál, Kispestnél, Mohácsnál, Egernél, Munkácsnál (pihenőhely). Természetesen Ópusztaszer fekvése is bejelölésre került.
A hátteret adó kis zöld 'erdőség' honfoglaláskorabeli fenyőfajták élö csemetéiből állt.
Népviselet agyagból...
A kiállítás másik témáját az "Életképek" adták a magyar tájak embereiről, népviseletéről, mesterségeiről. Volt köztük torockói leánykérés, alföldi pásztorember korondi leányka, kosárfonó székely, öreg kőfaragó mester, de ugyanakkor a művésznő fazekas édesapja és sok markáns székely öregember egyaránt megjelenítésre került, de még a csángóföld embereit sem felejtette el.
De nem óvakodik a művésznő kifejezni olyan élő jelenetek sem mint az Anyai szeretet, Apai örömök, Mi Atyánk, Tiszta Forrásból, A juhásznak jól megy dolga...
Torockói leánykérés
|
Édesapám "A Mester"
|
Cifraszűrös hortobágyi
|
Később a szobrásznőnek ízléses honlapja nyílt ezen a címen: Józsa Judit virtuális kiállítása
Két díszes albuma is megjelent: "Magyar Nagyasszonyok I. 800-1800",
"Magyar Nagyasszonyok II. 1880-tól napjainkig".