100 éve született Márai Sándor "Életre, halálra olvasni, mert ez a legnagyobb emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas..."

Száz éve született Márai Sándor

A XX. századi magyar prózairodalom kétségkívül egyik legmarkánsabb képviselöje Márai Sándor. Neve sokáig ismeretlen volt a hazai közönség előtt, mert életének zömét emigrációban töltötte el, és a kommunista hatalmi ideólógiának tabut jelentett egy származásilag is, de főként szellemiségében tősgyökeres polgári, liberális elveket valló író munkássága.

Az író 1900-ban született Kassán ügyvédi családból. Az a polgári közeg, amelyben fölnevelkedett egyértelműen határozta meg politikai és világnézeti hovatartozását. Kritikus szemlélője is volt egyben ennek a polgári életmódnak és stílusnak. Nem kendőzte el gyengeségeit és visszásságait, de vallotta ugyanakkor, hogy a polgári életforma minden buktatójával szemben is egy vállalható életforma, sőt a civilizáció és a kultúra letéteményese. Erről a háttérről adott egy ragyogó élet- és élményhű ábrázolást az "Egy polgár vallomásai" című regényében (1934).

Egyéni életútja nem mentes a megpróbáltatásoktól. Az első világháború elrabolja tőle szülőföldjét, a történelmi Magyarországot, a második világháború pedig -rövid, átmeneti reménykedés után- szülőföldje elhagyására készteti.
A második világháború végét Leányfalun éli át, de hamarosan nyilvánvalóvá lesz számára, hogy az országra ráerőszakolt kommunista parancsuralmi rendszer nem fogja neki biztosítani a szabadgondolkodást és életmódot, a szabad önálló írói munkát. Feleségével, Lolával és fogadott fiával együtt ezért 1948-ban elhagyja az országot.

Az emigráció nehéz kenyere jut neki is osztályrészül. Egyetlen menekvési terület számára, hogy mindvégig megmarad magyar írónak, és írói stílusát, nyelvezetét az évek során oly tökéletesre fejleszti, hogy műveit egyre több nyelvre lefordítják, -főleg az utóbbi években- európai rangra emelkedik és igen kedvelt, olvasott íróvá válik, jóval megelőzve azok hazai fogadtatását.
Példaként említhetjük az olaszországi sikereket, többszázezres példányokkal, színművekként való feldolgozásával, de német, holland nyelvterületen és lengyel nyelven is sorra jelennek meg művei. S a sornak még csak a kezdetén vagyunk.

Márai nagysága abban is megmutatkozott, hogy Naplójegyzeteiben olyan korhű, éles politikai látásról tett tanúbizonyságot ami visszatekintve nemcsak a múlt történelmi eseményeire, de a mai helyzetben és szemléletben is kiállja az idők próbáját.
Márai Sándor mindvégig magányos óriásként élt. Nem lehet véletlen, hogy szellemi mesterének Goethét választotta. Számára az írás, az irodalom jelentette a élet értelmét, az egyén és a nemzeti közösség törekvéseinek kapcsolódási pontját, amelyben a szellemi erő kisugárzása -ha nem is tudta a mindenkori hatalmat befolyásolni- de latens alakban jelen tudott lenni.

Naplójegyzetei, amelyek több kötetben folyamatosan láttak napvilágot, kétségkívül írói munkásságának legrobusztusabb eredményévé vált.
Egyéni életútjának háborús emlékeit az 1972-ben Torontóban megjelent "Föld, föld!" c. kötetben újra felidézi és megvilágítja azokat a körülményeket, amelyek őt hazája elhagyására késztették. Emigrációs életútja során rövid ideig tartózkodott Svájcban, Olaszországban majd New Yorkban és végül San Diegóban élte le életét kisebb nagyobb megszakításokkal. Európát sohasem tudta elfelejteni, gyakran vissszatért Olaszországba, Franciaországba, Svájcba vagy Ausztriába.

Önmagát mindvégig száműzöttnek tekintette, sohasem tudott megbékélni a hazai kommunista rendszerrel. Az 1950-ben íródott "Halotti beszéd" című, immár klasszikussá nőtt költeményében, megrázó erővel rajzolja meg a számüzetés keserű fájdalmait, és a hazai történelmi, politika helyzet reménytelenségét, embertelenségét.
Életbölcsessége, világszemlélete és történelmi látásmódja meglehetősen pesszimista volt, de reális talajon maradt mindvégig. Világosan látta, hogy az emberi személyiség szabadságát nem csak a kommunista, szovjet birodalom veszélyezteti, hanem a nyugati civilizáció technikai típusszabványai és globalizált életformái egyaránt. Erről így vallott Naplójegyzetében: "Minden műveltség és erkölcs -a görög, a zsidó, a keresztény műveltség és erkölcstan is- az egyén felelősségére építette fel nevelési rendszereit. Ma, amikor az egyént elporlasztja, felszívja, szétmállasztja a tömeg, tudnunk kell, hogy mindig csak az egyén képes erkölcsi felelősségérzetre. A tömeg erkölcse nem ismeri a felelősséget. Hitler, Sztálin, s mind a többiek -ideig, óráig- ezért győzhettek. A pillanatban, amikor az Egyén újra megszólal és kimondhatja, a tömeg ellenző bőgése közepette, hogy a Tömegért is ő, az Egyén felelős: megint elkezdődik egy új Műveltség ciklusa.

Az utolsó naplójegyzeteket már nem ő szerkesztette meg. Márai Sándor: Napló, 1984-1989 a Helikon kiadásában jelent meg 1999-ben Budapesten. Az író ezekben a személyes vallomásokban egészen bizalmas közelségbe kerül olvasójával. Már a magas kort megért ember mély bölcsessége szólal meg benne, aki teljesen szabaddá tud válni mindentől és szinte mindenkitől. Nem szól többé a világ dolgairól, politikáról, utazásokról, de még csak irodalmi csemegékről sem, sőt szinte az írástól is megcsömörlik. Csupán régi kedvenceit olvasgatja: Arany Jánost, Krúdy Gyulát, Rilkét, stb. A mégis papírra vetett szűkszavú feljegyzésekben az elmúlásról ír. Elmondja fájdalmas szenvedéseit, amelyekben lassan meg kellett válnia szeretteitől. Először, 62 évi házasság után, feleségétől Lolától, majd sorban húga és két öccse követik őt. A legtragikusabban érintette őt azonban fogadott fiának váratlan halála, aki fiatalon, 46-éves korában infarktusban halt meg. Teljesen egyedül maradt. 1989 január 15.én írta utolsó mondatát naplójába: "Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje." A ravasz meghúzása előtt még felhívta a rendőrséget...

Márai Sándor jelentősebb regényei még: Vendégjáték Bolzanóban, 1940; A gyertyák csonkig égnek, 1942; Sértődöttek, 1947-48; Béke Ithakában, 1952; San Gennaro vére, 1963; Itélet Canudosban, 1970.

Márai Sándor 1990-ben Budapesten (posztumusz) Kossuth-díjat, 2000 decemberében pedig Magyar Művészeti Díjat kapott.

vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra