Ellentétben a mézelő méhekkel, melyeknél, mint tudjuk, az egész család áttelel, a poszméheknél csak a királynő. Megtermékenyített egyedei már a nyárutón, augusztus-szeptemberben, meghízva elbúlynak a földben és ott vészelik át a telet. Amínt az első napsugár felmelegíti a talajt, a földből előbújva (fénykép) csak rövid ideig szárítkoznak, majd egy órán belül már munkába is állnak.
Az idő sürget, mert nem csak fészekhelyet kell rövid idő alatt találniuk és azt pl. mohával kitapétázniuk, hanem mert nyomban nektárt is kell gyűjteni a még lehetséges fagyos napokra számítva. Amelyiknek ez nem sikerül, az pusztulásra van itélve. Ilyenkor van nagy szerepük a télutón már virágzó erikáknak, melyeknek apró harangvirágjai még a krókuszok elött nyílnak. Mozgalmas jelenet, amikor az első ilyen napokon tucatjával legelésznek a dongókirálynők egy-egy ilyen arasz nagyágú, rózsaszínű viráglegelőn.
Amint fészekhelyre talált a királynő (pl. egy elhagyott egérlyukban) rövid tatarozás után a begyűjtött nektár tárolása, saját testéből kiválasztott viasz segítségével kis tárolóedényt készít(ábra). Ha a gyűjtögetés tovább is eredményes marad, hamarosan leteszi az első 5-10 petéit egy-egy kis kupac virágporra, majd viaszburokkal vonja be azt. Ettöl kezdve a szaporulatot melegen tartja. Alábbi rajz jól szemlélteti a folyamatot, hogy miként lesz a magányos királynőből néhány hét alatt egy szorgalmas poszméh-család.
A peték melegen tartása a hideg napok alatt önmagában is már egy csodálnivaló művelet (ábra). Testhőmérsékeletét a királynő ilyenkor képes egyenletesen 30 C fok felett tartani azáltal, hogy szárnyai segítségével gyors rezgésbe hozza testét. A peték 3-5 nap alatt kelnek ki. Először virágporral táplálkoznak, majd a királynő tovább eteti a lárvákat nektárral és virágporral, miközben továbbra is melegen tartja azokat. A lárvákból apró, steril, nőnemű poszméhek bújnak elő, ezek az első 'szolgáló-lányok', a dolgozók. Testméretük a később születőkhöz képest még igen kicsi, de ha az idő engedi, már gyűjtögetésre képesek(ábra).
A család ezután már rohamosan fejlődik, a királynő pedig már csak peterakásssal foglalatoskodik. A szabadban ekkor már hamarosan virágzanak a gyümölcsfák és rövid idő alatt 'zsongnak' a szorgos poszméhek látogatásától.
A későbben születő dolgozók közben egyre nagyobb testűek lesznek. Végül új királynő fejlődik egyidőben több hímmel egyidőben. Párzás után a megtermékenyített királynők jóltáplált állapotban -aránylag korán- elbújnak téli szálláshelyükre, többnyire a földbe.
Az elmúlt esztendőkben kertész körökben a poszméhek az érdeklődés középpontjába kerültek azáltal, hogy növényházi virág- zöldség és gyümölcstermesztésnél, feltűnően eredményesen látogatják a virágokat és porozzák azokat. Alacsonyabb hőmérsékleten és borongósabb időjárásban is kirepülnek már mint a mézelő méhek és este is tovább maradnak aktívak. Sőt van olya haszon-növény mint pl. a paradicsom, melynek virágjait a méhek egyáltalán nem szeretik, a poszméhek meg igen.
Mivel aktivitásukat messze meghatározza a rendelkezésükre álló táplálék, segédmunkásainkra késő őszig számíthatunk, ha gondoskodunk folyamatos poszméhlegelőről. Az alábbiakban az ilyen tapasztalatokról számolunk be.
A koratavaszi erika után közvetlenül nyílik a krókusz, és hogy milyen mohón járnak erre a királynők, mutatja a fenti fénykép. Míg a szokásos gűjtögetésnél a lábukon lévő zacskókba gyűjtögetnek, fenti dongónak még a háta is tiszta virágpor.
Áprilisban nagyon kedvelik az azáliafajtákat. és a rhododendront. Közben pedig beporozzák a gyümölcsfákat: cseresznyét, szilvát, almát. A bogyósgyümölcsűek közül pedig rendkívül szeretik a málna(képünk) és az áfonya virágait.
Aki ilyenkor jobban odafigyel észreveszi, hogy lassan kevesebb lesz a szabadban a királynő és egyre több lesz és már nagyobbacskák a frissenkelt dolgozók. Amikor a pipacs nyílik szinte alig látni már királynőt.
A nyár derekán nem kell külön dongólegelőről gondoskodnunk, annyi a gyűjtögetni való. Amint ősziesre fordul viszont az idő jó, ha néhány tő dáliát találnak kertünkben, melynek virágait napos idöben a fagyokig látogatják. Az ilyenkor repülő egyedek többnyire hímek, melyek munkájuk végezte után, mint egyfajta 'nyugdíjasok' még élvezik életük utolsó szakaszát, valamint látni még néhány későn kelt gyűjtögető dolgozót...
A poszméhek a háziméheknek csak részben vetélytársaik. Fészkenkinti egyedszámuk sokkal kisebb mint a méheknél, a 150-200 tagú család már nagynak számít. A poszméhek robusztusabbak és nem kell a télen családjukra vigyázni, sem esetleg etetni azt. Hátrányuk természetesen, hogy nem adnak mézet. Tökéletesebb porzómunkájuk nyomán viszont sok gyümölcs magvainak száma megnő és ezáltal a gyümcs maga is súlyosabb és formásabb lesz.
Elsősorban folyamatos viráglegelővel. A legfontosabb erre alkalmas virágokat a fentiekben már említettük, ezek a legtöbb kertes házban amúgy is megtalálhatók. Ezen belül azonban érdemes odafigyelni a málnára. A dongók ennek a virágait bő nektártartalmuk miatt annyira szeretik, hogy szinte versengenek azokért. Az utóbbi évek málnanemesítése pedig azt eredményezte, hogy szinte egész évben érhet málna kertünkben, az őszi fajtákat is beleértve egészen a fagyokig.
Sőt amióta a kerti fóliázás divatba jött, fólia alá is telepíthetünk egy-egy korai fajtát valamint ősszel bevihetünk a fólia alá tenyészedényben egy-egy késői, őszi fajtát. A poszméhek függetlenül a kinti időjárástól a legkisebb nyílásokon is berepülnek, amíg van virágzó málna a fólia alatt (a gyakorlatban november elejéig).
Nem maradhatott el az idök során, hogy fel ne fedezze a hasznos poszméheket néhány szemfüles rovartenyésztő vállalat sem. Nyugat-Európában, (pl. a 10 000 hektárnyi holland üvegházak 80%-ában) már évek óta poszméhek segédkeznek az eper, paprika, paradicsom, padlizsán, de főleg a paradicsom-termesztésben. Virágzás idején zsongó dobozok tucatjait szokták a növényházakba telepíteni. [Hogy ez a rovartenyészet milyen méreteket öltött mára lemérhető abból, hogy legnagyobb rovartenyésztö cég már 6000 poszméhcsaládot nevel hetente.]
A kihelyezéshez a poszméhcsaládok speciálisan szerkesztett papírdobozokban, előnevelve érkeznek 'munkahelyükre', többnyire egész életükre elegendő tartalékélelemmel lakosztályukban.
Környezetvelmi és egészségügyii szempontból ez azért fontos, mert a haszonnövény-megporzásnak ez a módja manapság együtt történik a biológiai védekezés egyéb elemeivel, annál is inkább, mert a vegyszeres védekezést a poszméhek nem viselik el.
A természetellenes marad ilyenfajta használatuknál ma még elsösorban az a tény, hogy természetes életciklusuk nincs befejezve, mert a megtermékenyített királynők nem húzódhatnak télire a nyövényház talajába lévén az többnyire ma már beton. A kiszököttek, majd kint telelők pedig ugyanebből az okból nem tudnak tavasszal a növényházban fészket rakni.
Pedig kis türelemmel talán ez is megoldható lenne, hiszen régi megfigyelés, hogy gyerekeknek sikerül néha a koratavasszal zümmögve lyukat-kereső királynőket lefordított lyukas virágcserepekbe csalogatni, ahol azután nem egyszer fészket is raknak és szaporulatukat üveglapon keresztül később még figyelni is lehet.
A poszméhek -ellentétben a darazsakkal és a mézelő méhekkel csak egészen ritka esetben szúrnak.