A királyi hatalom kiépítése
Az országvezetéshez a legalkalmasabb és legkiválóbb magyar vitézeket, német lovagokat, szláv, olasz, német papokat válogatott ki. A királyi hatalmat azáltal is megerősítette, hogy feloszlatta a nemzetségfők szállásbirtokait a nemzetségek egyes családjai között, mint örök magánbirtokot. Előtte a földet közös tulajdonnak tekintették.
Kisebb birtok tulajdonosaivá váltak azok a vitézek, akik az országot vérük árán védelmezték. Nagyobb birtok részeseivé váltak azon főurak, akik az ország védelme mellett az ország kormányzásában és a hadműveletekben is támogatták a királyt. Úgyszintén a főpapságnak is nagyobb birtok jutott, a keresztény hit és műveltség terjesztésében végzett munkájukért. A legtöbb birtok tulajdonosa természetesen a király volt, hogy az országban mindenütt fenntarthassa a rendet.
Szent István műve volt, hogy a vármegye-rendszer kiépült. A törzs és nemzetségfőktől elkobzott földvárak a hozzátartozó vidékkel együtt alkották a vármegyéket, amelyeknek az élén az ispán állott. Többnyire róluk nevezték el a vármegyéket, mint pl. Csanád, Hont, Doboka. Az ispán egyben vezére volt a vár őrizetére rendelt katonaságnak és egyúttal felügyelője volt a várnépnek is.
Mindazokat akik munkájukkal szolgálták a királyt, az ispánt, a földesurat, a papot, várnépnek nevezték. Szolgálataikért földet kaptak de adót fizettek a királynak és szabadok voltak a hadifoglyokkal ellentétben.
Egyházszervezés
Szent István nevéhez fűződik az egyház szervezeti kiépítése is. Koronázási székhelyén Esztergomban érsekséget állított fel, Pannonhalmán apátságot, és tíz püspökség létrejöttét szervezte meg. Rendelete nyomán minden tíz falunak kellett egy templomot építeni, amelyet úgy építettek fel, hogy oda-vissza egy napi járással elérhessék. Vármegyénként számos ilyen tíz falus járás keletkezett.
Tövény írta elő, hogy vasárnapokon senki sem dolgozhat és templomba kell mennie. Ezt a várispán kopjás lovasai ellenőrizték és ahol kellett kényszerítették a törvény alól kibújni akarókat.
Szent István a templombajárást azzal segítette elő. hogy a misék után vásárt tartottak a templom melletti téren és innen származott a vásár-nap elnevezés, amelyből később vasárnap lett (ellentétben a latin dominika szó helyett).
A rendszeresen tartott 'vásár-napok' megkönnyítették a vásárvám szedését,
amellyel a királyi kincstár vagyona gyarapodott. A vásárokon, ahol
vándorkalmárok és vándor-mesteremberek is megjelentek, sokféle árut lehetett venni. Itt hozták forgalomba az ezüst dénárokat, amelynek verését szent István király rendelte el.
Az ország alkotmánya
Az új rendet két törvénykönyv szentesítette. Szent István király törvényeit úgy alkotta meg, hogy meghallgatta a főurak és a főpapok tanácsát, miként azt a vérszerződésben elődei megfogadták. Az évenkinti székesfehérvári törvénynapokon hirdették ki azokat és személyesen -mint legfőbb bíró- igazságot osztott az összegyűlt panaszos nemességnek. Munkájában segítette őt a nádor, az országbíró és a királyi nótárius.
Szent István törvényei -bár szigorúak voltak- a korabeli Európa törvényhozásával összevetve mégis humánusabb eljárást képviseltek. Pl. a burgund törvény szerint a tolvaj rabszolga halállal bűnhödik, míg István király ezt úgy enyhítette, hogy csak a harmadszori visszaesőt sújtotta a halálbűntetés.
Törvényeivel biztosította az egyház működését, a magántulajdon védelmét és azok egyúttal az ország népének jogait és kötelességeit foglalták magukba. Ilymódon az ország jogbiztonság tekintetében Európa élére került. Ennek folyamányaként indult meg a bevándorlás Európa különböző részeiből és a legkülönbözöbb nemzetiségűek, vallásúak és foglalkozásúak találták meg boldogulásuk színhelyét hazánk területén.
(Folytatjuk)