A fiatal István itt nőtt fel keresztény papok és nyugati lovagok társaságában. Megtanult írni, olvasni, sőt a latin nyelvben is járatos volt. Mindez akkoriban ritkaság számba ment.
Ifjú éveit a tanulás, a lelki művelődés valamint a kardforgatás és a lovaglás művészetének elsajátítása töltötte ki.
|
Milyen volt, illetve lehetett külsőleg a fiatal István? A honfoglaló magyarok ugyan nagy bajuszt viseltek, de szakállukat beretválták. István, minden bizonnyal -a német lovagok példája nyomán- maga is borotvált, sima arcú, körbenyírt, barnahajú ifjú lehetett. Isván később bajuszt növesztett, amelyet az egyetlen hitelesnek mondható ábrázolásról tudunk, nevezetesen a királyi palástról. A hagyomány szerint ezt felesége, Gizella királyné és udvarhölgyei készítették. A lovag formájú fiatalember kortársaihoz képest magas termetű volt. Az Árpádházi férfiakra ez jellemző volt. Szent István szobra az egri várban |
Komoly, fegyelmezett, elvhű férfiú volt, aki önmagával szemben és híveivel szemben is megkövetelte a fegyelmet, a rendet. Ellenségeivel szemben, a kor szokásihoz híven, keményen lépett fel.
Európai műveltséggel rendelkezett, ismerte saját kora államalapítónak törvényeit és tisztán látta korának politikai erőviszonyait. Bölcs és körültekintő, esetenkint sajátosan magyar törvényeket hozott, amelyeket szigorúan, de pártatlanul végre is hajtatott.
Keresztény szellemiségét és nagy műveltségét támasztják alá fiának, Imre hercegnek szánt bölcs intelmei. Az "Intelmeket" egy esztergomi udvari papja jegyezte fel úgy 1015 körül latin nyelven. A kézirat címe magyar fordításban: István király intelmei, erkölcstanító könyvecske.
E könyv útmutatásul szolgált arra nézve, hogy milyennek kell lennie egy keresztény uralkodónak, s egyben hű tükörképe Szent István király tiszta, keresztény lelkiségének és példamutató életének.
Az Intelmekben fia lelkére köti a keresztény hit terjesztését, az egyház
védelmét, a főpapok iránti tiszteletet továbbá, hogy a főembereket atyáinak és a vitézeket testvéreinek tekintse. Az igazságszolgáltatásban pedig legyen türelmes és irgalmas.
"Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Ha békeszerető leszel királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog;..."
|
A székesfehérvári bazilika romjai. |
|
A trónörökös Imre herceg 1031-ben meghalt, valószínúleg egy vadászaton érte baleset.
Szent István király a lehetséges jelöltek közül hugának a fiát -aki egy velencei dozséhoz ment férjhez- Orseolo Pétert választotta utódjául. Ő volt ezidőtájt már az udvari testőrség parancsnoka. Vazul, nyitrai herceg, aki mint István király nagybátyja, a legidősebb leszármazott volt, az ősi jog alapján, hatalom átvételre készült és merényletet kisérelt meg a már betegeskedő király ellen. Vazult elfogták és a király emberei megvakították.
Három fia közül Béla Krakkóba menekült, Endre és Levente pedig Kijevbe.
Szent István mégsem lehetett megnyugodva a trónutódlás kérdése felől, mert halála előtt Szüz Máriának (a Boldogasszonynak) ajánlja fel koronáját és országát. Ezt a felajánlást a történeti munkák nem igen közlik, pedig ez a tény szent királyunknak mélyen átélt keresztény hitét tükrözi és teljes összhangban van az 'Intelmek' szellemiségével is.
Szent István király hatvanadik életévén túl, 1038 augusztus 15.-én -Szűz Mária mennybemenetelének ünnepén- halt meg. Végakarata szerint Székesfehérvárott -az általa építtetett székesegyházban- temették el, amelyenk kőfaragású szarkofágját még ma is meg lehet tekinteni. Csodálatos módon ugyan megmaradt jobb keze is, amelyet szent ereklyeként tisztel a magyar nép.
|
A Szent Jobb, Szent István épségben maradt jobb keze, melyet ma a Szent István bazilikában őriznek és körmenetben visznek körül minden évben augusztus 20.-án.
Szent István király kétségkívül történelmünk mindmáig legnagyobb alakja, benne nem csak a nagy államalapítót és egyházszervezőt, hanem azt a keresztény szellemiségű uralkodót is tiszteljük, aki -ezer év távlatából értékelve is- helyesen jelölte ki a magyarság útját a keresztény Európához való tartozásban.
|
