|
"Mint tegyünk hát testvérek?" - "Térjetek más felismerésre!" (ApCsel 2,37) |
Fenti körlevél, mely a pápai enciklika nyomán készült és 1996-ban jelent meg. A tanulmány Gyulai Endre csanádi püspök felvállalásával jött létre és mint tudjuk, nagy viszhangra talált szerte az országban. A szerzők között t.k. Tomka Miklós egyház-szociológus és Farkas Beáta, a szegedi egyetem közgazdasági karának tanárnője emelendők ki. Az eredeti anzagot a továbbiakban nyolctagú szakértőcsoport moderálta. Az először 5000-es példányszámban kiadott tanulmányt az év végére már 100 000 példányban kellett utána nyomatni és 1997 végére valószínőleg 200 000 példányban kel majd el. A körlevél egy átfogó társadalmi helyzetelemzés. Megjelenésével úgy tűnik, mintha egyfajta presztízsét kapta volna vissza az Egyház. A kiadást követően több kiértékelő értekezésnek, konferenciának volt a körlevél a témája, nem utolsó sorban az 1997-es pannonhalmi Pax Romana kongresszusnak is. Utóbbiról a Pax Romana hírek sorozatunkban az ÚMÉK 97/II számában már beszámoltunk.
Rövid megjegyzések a főrészekhez:
1.) Amit ma minden ember közvetlenül, saját bőrén érez, az az államnak a visszavonulása sok területről, melyeket a 'szocializmusban' mint ingyenes szolgáltatásokat tartottunk számon. Ezzel ellentétben a piacgazdaságban elsősorban az adó-, a nyugdíj- és társadalombiztosítási befizetések teremtik meg fenti szolgáltatások ellenértékét. Azok tehát semmiképpen nincsenek ingyen.
De a szociális piacgazdaságban is marad az államnak feladata ezen a téren: gondoskodnia kell ugyanis a saját hibájukon kívül nehéz helyzetbe került emberekről. Ahhoz pedig, hogy az állam hatékony támogatási rendszert tarthasson fent elengedhetetlen, hogy az adóbefizetések szabályosan és igazságosan működjenek. Utóbbhoz pedig nem csak új körültekintő törvénykezés kell, de még a polgároknak is meg kell szokni a rendszeres adófizetést. A tisztességes adó-erkölcs pedig még csak kialakulóban van. Ha pedig kevés az államnak az adóbefizetésből bevett pénze, nehéz eldönteni, hogy mit pártfogoljon előbb...
2.) Mivel a magyar tőke hiányzik az országban, a magánosítás során Magyarország iparának már 60%-a nyugati multinacionális cégek kezébe került. Gyáregységek felvásárlása pedig önmagában nem jelent még munkahelybiztonságot, mert minden befektető -a szocializmusban megszokotthoz képest- hatékonyságnövelést fog kezdeményezni. Igy az új vállalatok a régi munkahelyeknek legfeljebb egy részét fogják folyamatosan biztosítani, hacsak nem kezdeményeznek újabb befektetéseket.
Egy másik megfigyelhető fejlemény, hogy a teljesen külföldi kézbe került vállalatok mellé felsorakozik több átmentett régi állami tulajdon, a régi gazdasági elit vezetése alatt, melyeknél a tulajdon és a vezetés közötti átszövődések áttekinthetetlenek. Ezeknél rendszeresen előfordul, hogy olyan egyének, akik az elmúlt rendszerben a kommunista hatalmat gyakorolták, mára kapitalista vállalatok igazgatóivá váltak.
3.) Állam és politika: demokrácia van, annak játékszbályai viszont sokaknál még nincsenek beidegződve. Mindemellett szinte teljesen hiányoznak még a civil érdekvédelmi szervezetek! A kommunista időben a párt nem szerette, sőt nem is tűrte a civil érdekszövetségek kialakulását, mert féltette azoktól hatalmát. Éppen ezért a mai társadalom nincs hozzászokva, hogy pl. a szakmai érdekképviseletekbe tömörüljön, melyeknél nagy szaktudás halmozódik fel és melyektől (a bölcs) politikusok is tanulhatnak. Az egyház is sokat tehet ezen a téren, de sokfajta civil társadalmi összefogás is lehetséges és szükséges, nem csak etikai hátterűek.
A magyar médiumokat a politikai és gazdasági elit tudatosan, gyorsan és szisztematikusan felvásárolta politikai és gazdasági céljaira. Igy szabad sajtóról, független és tárgyilagos hírszolgáltatásról Magyarországon ma nem lehet beszélni. Ennek következményei pedig szinte beláthatatlanok a fenti irányításhoz szokott lakosságnál.
4.) A közéletben a kultúra és család teljes leromlása állapítható meg, egészen a nihilizmusig. Ezeket egyértelmüen az elmúlt rendszer vitte ilyen romlásba, de a hirtelen jött piacgazdaság 'szabadsága', szabadossága csak tetőzte a problémát.
Itt van az egyháznak a legégetőbb feladata és felelőssége, mert a magyar társadalom gyökereiről van szó. A jövő nemzedékéről, annak testi és lelki egészségéről.
A körlevél az egyes fejezeteket ajánlásokkal egészíti ki. Ezeknek egy része közhelynek tűnik, mégis sok ember számára 40 év félrevezetése után újnak mondható.
Az ajánlásokra A Pax Romana mozgalom híreiből című sorozatunkban egy más alkalommal visszatérünk. Ezekből a leglényegesebb az, hogy az egymásramutogatás helyett az 'igazságosabb és testvériesebb világ' építésében mindenkinek ki kell venni a részét, a jövőért mindenki felelős. A teendőket pedig le kell bontani az egyének személyes felelőssége színtjére. Ezek további konkretizálását a szerzők is fontosnak itélik.
A magyar Katolikus Püspöki kar 2 év múla újabb körlevéllel készül a nyilvánosságra lépni. Ennek központi témája a család lesz.
Előrejelzés:
KMÉM-Pax Romana ŐSZI TALÁLKOZÓ
Innsbruck, 1997 október 9-12.
"Igazságos és testvéries egyházat!"
Régi hagyományt folytatva, a KMÉM nyugateurópai szervezete ez évben is többnapos találkozót rendez Innsbruckban. A téma a Magyar Püspöki Kar 1996-ban megjelent Körlevelétől inspirálva vizsgálja a speciálisan osztrák katolikusok által kezdeményezett "Kirchenvolks-Begehren" Isten népe kezdeményez gondolatát. Teszi ezt természetesen a megfelelő és szükséges kritikával.
Az előadók között szerepelnek: Vass György SJ, Dr. Komarnicki Egon, Horányi Özséb, Dr. Thomas Plankensteiner, Szöllősi Ágnes, Pfitzner Rudolf és Dévény István.
Felvilágosítás: Dr. Meleghy Tamás: Universitaet Innsbruck, Tel: 00-43-512-507-7305