1038-ban szent István király halálát követően -az általa kijelölt- Orseolo Péter került a királyi székbe, aki folytatta szent István munkáját. Uralkodása idején épült fel Pécsett a székesegyház (ide is temették) és Budán a templom. Pénzt veretett, az adóbehajtás munkáját szervezettebbé tette, és külpolitikájában is folytatta István művét.
Udvarában olaszokkal és németekkel vette körül magát , de mellőzte a magyar urak tanácsát. Szembe került az özvegy királynéval, Gizellával is, akinek jogait megnyirbálta. A király és az idegen lovagok önkényeskedése folytán egyre nött az elégedetlenség az országban.

Az ellenállás élére Aba Sámuel állt, aki mint szent István legközelebbi munkatársa az ország nádorispánja volt, és a legelőkelőbb honfoglaló vezérek köréből származott. Péter király lovagjaival elmenekült és III. Henrik német császár segítségéért folyamodott.

Aba Sámuelt 1041-ben királlyá választották. Három éves ualkodása alatt igyekezett a béke fenntartására, de középutas politikája miatt, lassan elvesztette mind a nép mind a főurak és a főpapság bizalmát. A belső nyugtalanság láttán kegyetlen fellépéssel 1044 nagybőjtjének idején Csanádon lekaszaboltatta Péter híveit. E tettéért Gellért csanádi püspök nyilvánosan megrótta és megtagadta tőle az évenkinti húsvéti újrakoronázási szertartást is. Igy, amikor Péter 1044 júliusában német segítséggel Ménfőnél (Győr mellett), megütközött a királyi csapattal, Aba Sámuel vereséget szenvedett, menekülés közben elfogták majd kivégezték. Családi birtokán Feldebrőn temették el. Aba Sámuelt szivébe zárta a nép és nyughelyét zarándokhelyként tisztelték.

Amikor Péter másodszor is trónra került, Székesfehérvárott megtörtént az ország ünnepélyes eladása: Magyarország a német császár hűbéresévé vált. Ennek jeléül Péter átadta a császárnak szent István aranyos lándzsáját és a királyi koronát, amelyet a császár visszaküldött a pápának. Ismét az idegen lovagok teljhatalma következett. Hiába figyelmeztette Gellért Püspök Pétert a túlkapásokkal szemben. A nagy urak és a nép számára újra betelt a pohár.

A Kőrösök vidékének ura Vata vezetésével pogány lázadás volt kitörőben. A magyar urak ekkor elhatározták, hogy visszahívják Vazul külföldre menekült fiait, a három herceget: Endrét, Bélát és Leventét. Amikor a hazai követek megjelentek Kijevben Endre és Levente hercegek előtt, akkor Endre herceg, -akinek felesége Jaroszláv nagyfejedelem lánya volt- az orosz uralkodó elé járult. Endre tőle kapott szekercés sereget, hogy ezzel győzelemre segítse.
Endre és Levente valahol a Felső-Tiszánál találkozott az elébük vonuló Vata csapatával. Az ország népe örömmel fogadta őket és az idegen lovagok újra menekülni kényszerültek.

Maga Gellért püspök is szekérre ült, nagy papi kisérettel, hogy elébe menjen Endrének, de szerencsétlenségére akkor érkezett a dunai átkelőhelyhez, amikor a pogány felkelők egyik csapata már átkelt a túloldalról. A feldühödött emberek Gellértben az idegen, keresztény képviselőt látták, aki szemükben azonos volt a német uralommal. Gellért szekerét a hegyoldal egyik sziklájáról a mélybe taszították. A mártírhalált szenvedett Gellért püspököt valahol ott temették el a Kelen-hegyen, amelyet azóta is Gellért-hegynek neveznek (képünk).

Endre hadai Fejérvár mellett ütköztek meg Péter seregével. Maga a király, Péter fogságba került, majd megvakították és kivégezték.
Endrét 1044 elején Székesfehérvárott megkoronázták. Endre királyságra termett ember volt, előbb helyreállította a belső rendet, azután maga mellé vette öccsét Bélát hadvezérnek, aki Lengyelországban számos csata győzteseként vált ismertté majd az ország egyharmad részének ura lett. Endrének ekkor még mem lévén gyermeke Bélát jelöli ki örököséül.
Béla hadvezetése alatt sikerrel hárítják el a német császár újbóli támadásait, előbb Székesfehérvárott, majd Pozsonynál (1051-52). Különösen az utóbbi támadás volt veszedelemes, mert a német gályákkal szemben nem volt megfelelő magyar hajó. Béla leleményességének köszönhetően, dunai halászok (búvárok) az éjszaka leple alatt megfúrták a német császár hajóit és azok mind a mélybe süllyedtek. [Vörösmarty Búvár Kund balladájában meséli el ezt a hőstörténetet.]

A német lovagi sereg pedig, a mai Vértes hegységnél ütközött meg Béla királyi seregével. A németek csúfos vereséget szenvedtek, akiknek pedig sikerült elmenekülni, csak úgy tudtak, hogy eldobták vértjeiket. Innen kapta nevét a Vértes hegység.

Ezután az ország hosszú időre békében élhetett, nem kellett a német császár támadásaitól tartani.
I. Endre király korában az országban újabb kőépítmények létesültek. Ide tartozott a tihanyi bencés apátság is, amelyet Endre 1055-ben alapított.

A tihanyi apátság (képünk) alapító levelébe került az első magyarnyelvű összefüggő szöveg: Feheruuaru rea meneh hodu utu rea (a Fehérvárra menő hadiútra).
A tihanyi apátság templomában temették el I. Endre királyt. Az altemplomban ma is látható az épségben megmaradt keresztalakú, kardot formázó sírlapja.

(folytatjuk)

vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra