A KMÉM, a Magyar Pax Romana külföldi tagozata 1997 október 9-12 ig tartotta őszi találkozóját Innsbruckban. A találkozó címe volt: "Igazságos és Testvéries Egyházat". A résztvevők száma 60-70 között volt, akik összesen 6 országból jöttek ez alkalommal Innsbruckba.
Lévén a KMÉM katolikus mozgalom, a vezetőség tavalyi döntése alapján cél volt, hogy a spirituálitás, a lelkiség, kifejezett helyet kapjon.Igy az első nap úgynevezett lelki nap lett. Ezt megelőző este a jelenlévők már összegyültek esti imára, hogy megfelelő lelki állapotban kezdhessék a lelki napot, amely ima összefoglalta a hozzáállást.

A lelki nap két elmélkedést tartalmazott, amelyből az elsőt p. Vass György SJ vezette "Isten szolidaritása Jézus Krisztusban" címmel, támaszkodva Szent Pálnak a galátaiakhoz írt levelére. Elemezte a keresztény szabadságot, amelyet a megváltás által kaptunk és amelyet, miután felismertük az elmélkedés által az igazságot az igazságban, felszabadít. P. Vass ismertette az elmélkedés technikáját és cél volt erre annyi időt hagyni és csendet biztosítani, hogy megvalósítható legyen.

A második elmélkedést Komarnicki Egon vezette és tárgya volt a "Szolidaritás az emberek közt" téma keretében a mindenki életébe vágó kérdés a megbocsátásról, ami a felebaráti szeretet legmagasabb fokát igényli és a széles értelemben vett béke előfeltétele.

A két elmélkedést hosszabb eszmecsere, megbeszélés követte, majd egy záró házi szentmise, amely alkalmas volt arra, hogy a résztvevőkben az összetartozás érzésének átélését elősegítse. A lelki nap minden résztvevőben a siker érzését váltotta ki és a mozgalom annak a jövőben való megismétlése mellett döntött.

A konferencia első előadását Horányi Özséb pécsi egyetemi tanár tartotta Egyház és demokrácia címmel. A kényes témát mélységekbe hatolva elemezte.

A Római Katolikus Egyház, mint jelenség a világban, nem írható le kimerítően egyetlen szempontból sem. Nevezhető pl. történelmi eseménynek, formulák, szabályok, hagyományok, törvények összességének. Intézményességét mint szolgálatot kell felfogni:
A látható egyház sem egységes. Másképp jelenik meg különböző funkciókban (megszentelő, tanító, kormányzó hivatal).

Gaudium et Spes kimondta, hogy a világ az Egyház körül változik és erre az idők jeleire az Egyháznak reagálni kell. Az Egyház társadalmi tanítása nem csak szolidaritás kifejezése, hanem pozitív mondanivaló is a társadalomnak. A látható Egyházról különbözőképpen lehet gondolkodni:

• mint monarchikus intézmény bizonyos szervezettel:
  
• mint monarchikus intézmény tágítva új feladatokkal (pl. szociális tanítás);
  
• tradicionális kép mellett más képeket is legitimáljon (pl. legyen szerepe a Kelet-Európai társadalom építésében);
  
• a szervezet képe kultúrális tény, ahol nem a szervezet azonossága a fontos, hanem a küldetés azonossága.

Az előadás további folyamán felvetett kérdések voltak:
Miféle demokráciát kérünk számon az Egyházon belül? Itt a hatalomgyakorlás formájáról van szó.
Kik a résztvevők a demokráciában:
pásztori hatalom, szentségi hatalom: pápa, püspökök, papok; hit dolgában teljhatalom van, nem demokrácia.
Már régebben is volt több résztvevő a döntésben: érdekcsoportok, elitcsoportok, de ez átláthatatlan volt. Az átláthatóság a helyi kultúrától függött.
Miféle értelemben lehet beszélni demokráciáról az Egyházban?
Képviseleti és/vagy közvetlen részvételi rendszerről? A kommunikációs forradalom elősegíti a részvételt.
A közösség-szervezésnek mely oldalára vonatkozik a demokráciával kapcsolatos kérdés az Egyházban?
Az Egyházban nem volt legitim pártpolitikai vita, nem kötheti le magát valamilyen párt mellett.
Milyen attitűdök lehetségesek a kormányuralommal kapcsolatban az Egyházban? Bizonyos típusú tolerancia van máma, ez pozitív.

Milyennek kellene lenni az Egyháznak önmaga felé fordulva a demokrácia megvalósításában? Kellenek-e demokratikus intézmények az Egyházon belül? Amit a közösség felé tanít, magánál is alkalmazni kell, különben nem hiteles. Sehol nincs előírva, hogy egy lépésben kellene megoldani az aktivitást, lehet részleteire bontva. Az Egyháznál is vannak jobb és rosszabb megoldások.
Milyen képet kellene az Egyháznak mutatni a társadalom felé fordulva a demokrácia tekintetében?
Az Egyház a társadalomban van, ennek következményei vannak. Maximum amit elvárhat, hogy a társadalom tudomásul veszi, amit belülről dönt. Tudja befolyásolni a jogalkotást és figyelni saját mozgásterét.

Mit jelent ez a magyar Egyház összefüggésében?

Keveset tudunk a magyar Egyház valós helyzetéről. Nem kitalálni, hanem megvizsgálni kell a magyar viszonyokat. A MTA-nak vizsgálatsorozata van nemzeti stratégia címen.

Van-e a Pax Romananak feladata ma Magyarországon? Különleges szerepe lehet. Tudása nem Magyarországról származik, ezt meg kell jeleníteni, a társadalomnak szüksége van rá. Kérdés, megmarad-e a Pax Romana az elmúlt évtizedek tevékenységénél, vagy részt vesz a társadalomnak a szervezésében, stratégia kialakításában?

Következő igények nevezhetők meg:

• Mondanivaló a fiatalok (egyetemisták)- idősebbek- nők- papok felé;
• Megváltozott a közönség: városlakók, férfiak, gyerekek.
• Nem politizálni, életvitel kialakítás;
• Kapcsolatkeresés nem-keresztény csoportokkal.

Horányi Özséb 1997 novembere óta a Pax Romana Forum megválasztott elnöke.

A második előadást ezen a napon Thomas Plankensteiner tartotta Isten népe kezdeményez címmel.
Az előadó tanár és civil teológus.

Az előadó volt kezdeményezője az ausztriai katolikus hívők között, néhány évvel ezelőt megtartott Kirchenvolks-Begehren = Egyház népének kívánságai felmérésnek. Azóta létrehozta a Mi vagyunk az Egyház nevű fórumot, amelynek célja a reformokat elősegíteni a katolikus Egyházban. Előadásában részben elveket, részben problémákat ismertetett.

Leszögezte: ha különbség van a szavak és a tényleges magatartás között, az végzetes a szavahihetőségre.
Ezzel kapcsolatban beszélt t.k. a fajok és a nemek közötti egyenjogúságról, az emberi test és lélek egységéről, Isten szeretetéről a társadalom peremén lévők iránt és több ezekkel kapcsolatos gyakorlati problémáról.

A megváltás legyen kézzelfogható, ne csak 'lelki megoldás'. Nem elég meg- állapítani a hiányosságokat és panaszkodni, a változásokon felelősséggel kell munkálkodni, állapította meg az előadó.

A második napon A nő szerepe az egyházban címmel Szőllőssy Ágnes művészet-történész (Budapest), a Pax Romana Fórum alelnöke tartott előadást.

Előadásában kultúrtörténeti áttekintést adott. Korábban a nönek a teremtés rendje által meghatározott funkciója, az anyaság adott életértelmet. De már az őskereszténységben is voltak női vértanuk, sivatagi remeték és vettek nők részt hosszabb zarándoklatokban. Már a 4. századtól bátorította az Egyház a jómódú nőket a jótékonyságra, szegénygondozásra, betegápolásra. Másra nem volt lehetőségük.

A középkorban a test megvetése a nőt, mint a teremtéstörténet csábítóját, a bűnös kívánságok helyévé tette, majdnem csak a szexualitással hozta kapcsolatba és kirekesztette egyházi funkciókból... Tévhit uralkodott, hogy a nők hibáik miatt, csak férfiak közbenjárásával tudnak igazi kapcsolatba kerülni Istennel. Voltak ugyanakkor monasztikus, cölebsz életű, nagy szellemű szentek, mint pl. Siénai szent Katalin.
A kultúrális javaktól visszaszorított nők gyakran a kegyhelyeken kaptak erőt megaláztatásukra, szenvedésükre. Az elmúlt századokban majdnem csak írástudatlan nők és gyermekek voltak látomások részesei.

A múlt században a Kinder-Küche-Kirche lett a női családideál. Jelen korunkban felértékelődnek a tipikusan női értékek: tolerancia, intuició, empátia, holisztikus látásmód, altruizmus. A nők iskolázottsága, társadalmi szerepvállalása a férfi és női szerepek közötti közeledést hozza. Alapvetően meghatározták e folyamatot olyan elemek mint pl. a koedukáció, a gyerekek és szülők közötti őszinteség fejlődése, stb.

A posztmodern antropológia a férfi és női személyiség-jegyek harmonikus kombinációját tartja ideálisan emberinek.

Pfitzner Rudolf pszichológus (München) Szeretet, erosz, szekszualitás címmel tartott előadást.

Az előadó elemezte a három fogalmat és jellemezte azokat.

A szeretet nehezen határozható meg (pl. melegséget érzünk). Jézusnál van a szeretet radikalizmusa. A szeretettel lehetnek visszaélések: pl. a házasságban a szeretet jegyében megbéklyózás, uralkodás lehetséges. A szeretetnek dialógusnak kell lenni.

Az erosz testi és lelki vonzódás.

A szexualitás nemi megnyilvánulás.

Igazi önszeretet szükséges a másik szeretetéhez, különben a másiktól várja a szeretetet. Önzésnek tekintették ezt sokáig.

A Gaudium et Spes enciklika szerint a a házasságban a két fél egymásnak ajándékozza magát, a fajfenntartás nem elsődleges cél, ez a szeretet megkoronázása.
Az előadó a továbbiakban kifejtette, hogy milyen tényezők hátráltathatják a szeretet kifejlődését.
A II. Vatikáni zsinat a személyt és a lelkiismeretet hangsúlyozza. Ratzinger értelmezése szerint (1974) -konfliktus esetén- a lelkiismeretnek kell engedelmeskedni.

Dévény István teológus (Basel): Örömhír vagy fenyegetés

Az előadás címe egyben erkölcsi iránymutatás volt. Az örömhír = a jó hír, az evangélium és aki hozta az Jézus. De helyesebb volna "örömhírről és fenyegetés"-ről beszélni, mert van benne jó is és rossz is. Mert vannak választottak és nem-választottak és rettegésről is ír úgy az Új- mint az Ószövetség.

Az örömhír-keresésben Jézusnál teljesen evilági kategóriákat találunk: Örömhírt hirdetni a szegényeknek, gyógyítani a betegeket, látást a vakoknak, stb. Jézus nem azért kapott isteni küldetést, hogy meghaljon. Halála Istent leleplező és embert eligazító életének következménye. Elsődleges feladata, hogy isteni küldetésben hirdetnie és élnie kell az örömhírt.

A rettegés, fenyegetés atmoszféráját figyelembe véve a teológia azt állította, hogy Jézus azért élt, hogy meghaljon és ezáltal megváltódjunk. A teljesebb biblikus értékelésben a megváltás már Jézus születésével kezdődik. Halálával élete következményét vállalata.
Mind az evangélium, mind az ószövetség totalitásában az örömhír fortissimo és a fenyegetés "pianissimo" és ezt nem szabad megfordítani kiátkozással, felfüggesztéssel, ördöggel, pokollal.

Ki szereti az Istent? Jézus örömhírének iránya, a legkisebbek segítése, ez teljesen emberi isteni világ. Első feladat az éhség, szomjúság, nyomor ellen segíteni. A mai világban további feladat : éhséget és szomjúságot ébreszteni ott ahol ez nincs, azaz missziós feladat a lelki értelemben rosszul táplálkozók felé. Reflexiós közösségeket, csendfészkeket kell teremteni a titokra.

Ki nem szereti az Istent? Az egyik nem jön mert nem tud, mert kétségbeesett, mert reménytelen, már semmit sem váró, semmit adni nem remélő. Péter tagadása semmivel nem egyszerübb ügy mint Júdás árulása, de Péterben maradt valami végső bizalom, önátadás Istennek.
A másik a léthazug, képmutató, aki igazi léténél mást, jobbat, erősebbet mutat és így hazudik. Megitélése isteni ügy. Jézus ezt nem bírta. A képmutató gyakran el is hiszi magáról, hogy ez az igazi.

Kérdezni lehet, hogy nem a minimális színten jelentkező létalázat-e az üdvösség titka?
Jézus örömhír-igehirdetése azt konkretizálja, hogy legyünk olyanok, mint a gyerekek. Platon: Csak játékszer vagyunk az Isten kezében és valóban ez benne a legjobb.
Pilinszky János írja: ".... a végitéletet magam előtt látom. Az a nap, az az óra mezítelenségünk felmagasztalása lesz."

Dr. Komarnicki Egon

---

vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra