Ezt az egyszerű és őszinte választ adja az a rajtakapott 13 éves gyerek, aki az első, titokban a barátaitól kölcsönkapott cigarettát próbálgatja. Otthon természetesen senki nem tud róla, de barátjai körében -néhány próbálkozás után- 'felnőttesen' kezdi szívni az első mérget. Izleni sem izlik neki még a cigaretta, ezt be is vallja, közte-közte még köhécsel is, de ha ez az ára a 'közéjük tartozásnak'... ám legyen.
A 'hozzájuk-tartozás' szükségérzete a serdülőnél sok esztendőn keresztül maghatározó. Van fiatal, akinél tulajdonképpen még 20 év felett sem szenvedély a dohány, igénye elsősorban a nagykoruság mutogatására és a velejáró vagány, rendhagyó, bátor viselkedésre van.
De ne vessünk túl gyorsan követ az éretlen gyerekre. Számtalan esetben a felnőttek legalább olyan éretlenül viselkednek. Ha hitelesek akarunk lenni, akkor ma már olyan pedagógus nem állhat a gyerek elé, aki dohányzik! De más munkaviszonyban is körülnézhetünk: hány szokatlan munkakörülmények közé került fiatal nő akarja még ma is egyenjogúságát a férfiakkal azzal igazolni, hogy a legkisebb hétköznapi probléma felmerültével azonnal rágyujt...!
A többiről a dohányipar gondoskodik!
Ha a felelőtlen felnőttek megvetették az alapokat, a többiről már a dohányipar gondoskodik. Működésbe lép az üzlet, érstd az agybénító nikotin. Így sok fiatalkorú sajnos már 18-20 éves korára szenvedélyesen dohányzik. Ma elsősorban őket célozza meg a dohányipar, hosszúlejáratú biztos vevőre van szüksége. A nagykorúság vágya már lassan elhalványul, minden barátja tudja már, hogy "nagykorú". Dohányra megy minden zsebpénze. Józan pillanataiban talán szeretne is már szabadulni szokásától, de már késő... A dohányipar pedig dörzsöli a kezét!
Hatalmuk nagy, de hál' Istennek nem végtelen. Az USA-ban az egyik leghatékonyabb civil szervezet a dohányzás elleni lobby. Hosszú évek pereskedése után végre 1997-ben első ízben vallotta be az amerikai dohányipar bíróság előtt, hogy az általuk forgalmazott dohány az emberi agyban szenvedélyt vált ki!!! Ezt minden orvos természetesen már régen tudta, a korai elhalálozási statisztikák ezerszeresen bizonyították, de a dohányiparnak 40 éven keresztül jobb ügyvédjeik voltak...
[Egy régebbi értekezésünkben már írtunk annak a volt dohányipari kutató szakembernek a beszámolójáról, aki elmondta, hogy kutatási cél volt cégjüknél a nikotinszínt olyan beállítása, hogy biztos legyen, hogy a dohányos a következő cigaretta után nyúl...
370 milliárd dollárt (!!!) fog 25 év alatt fizetni az amerikai dohányipar a károsultak által indított számtalan per közös 'elintézésre'.
Az idő előtt elhaltak százezreit mindez már nem támasztja fel, ma évente 400 000-re becsülik ezek számát az USA-ban!
Európa lassan mozdul
Ha nem is az Európai Únió, de sok európai ország külön-külön már szintén kezd nagykorúsodni a dohányzás megfékezése területén. Néhány példa:
Rossz példa az Európai Únióban: A belga TV egyik riporter csapata 98 márciusában a következőnek járt utána: Dél-Olaszország gazdaságilag elmaradott agrárvidékein nagykiterjedésű dohánytermesztés folyik, az Európai Únió anyagi támogatásával. Az itt termelt dohány minősége olyan, hogy azt a nyugateurópai piac nem kéri, annak 'virginia'-izlése van. A támogatással termelt dohányt tehát exportálni kell. És hová? Közép-Európába és Afrikába hangzik a válasz! Tehát szó szerint más népek egészségi nyomorításán élősködik az Únió. Ez a támogatás ma 22 millió Ecu évente. Ugyanakkor az Únió évi költségvetése a dohányzás elleni kampányokra csak 15 millió Ecu.
A magyar helyzet
Magyarországon ma 34 ezer ember hal meg évente idő előtt bizonyíthatóan a dohányzás káros kihatásai következtében. Még ha az egyéni és családi tragédiák sorát nem is számítjuk, az ország és a magyar nemzet jövője nem engedheti meg magának ezt a felelőtlen, bűnös érvágást! Hiszen az elmúlt évtizedek alatt már közel ugyanannyi felnőtt magyar embert pusztított el a dohány mint a második világháború!!!
Magyarországon ma másfélszer annyi ember dohányzik mint a nyugateurópai országokban. A dohányzás intenzitásáról nincsenek adatok, de tény, hogy 26 ezer magyar férfi és magyar 8 ezer nő hal meg évente idő előtt a dohányzásra visszavezethető okokból.
A halálozások számának 52%-a szív és érrendszeri és 22%-a daganatos betegség.
Adóbevétel: A magyar dohánylobby az adópénzekkel és a munkalehetőséggel érvel. Az adóbevétel a dohányból évente kb. 60 milliárd forint, ugyanakkor a dohányzás elleni kampányokra csak 200 millió forintot fordít az állam. Mielőt fenti adóbevételt 'nyereségnek' könyvelnénk el, szükségesek lennének hazánban is olyan számok, mint amilyenek az USA-ban a dohányperek alapját képezték, tehát az egészségügyi károsodás értéke pénzben kifejezve (amennyiben ez egyáltalán lehetséges). Magyarországon ilyen számok még nem láttak nyivánosságot. Egy arányos becslés évi 100 milliárd forint nagyságrendű egészségi károsodásra enged következtetni.
Sponzorfüggőség: A másik anyagi függőség a biológiai függőség mellett a szintén veszélyes sponzorfüggőség. A "sponzorálás" az a fegyver, amellyel anyagi nehézségekkel küzdő társadalmakban biztos sikert tud elérni a dohánylobby. Ez egy ördögi kör, mert olykor egészségügyi intézményeket is sponzorál a dohányipar és ezekről a pénzekről az elszegényedett egészségügy nem tud lemondani.
Munkalehetőség: Magyarországon ma kb. 21 ezer ember dolgozik a dohányiparban, ebből kb. 15 ezer nyírségi dohánytermelő. Sürgős feladat tehát a következetes, más termékekre való átállítást mennél előbb elkezdeni. Érdemes megjegyezni, hogy a négy magyar dohánygyár (Pécs, Debrecen, Eger, Sátoraljaújhely), mely az országban fogyasztott évi huszonhárommiliárd cigaretta nagy részét gyártja, valamennyi külföldi érdekeltségek kezében van.
Reklám Az új reklámtörvény még mindig nem tiltja a médiumokban teljes egészében a dohányreklámot, este 20 óra után megengedett. A dohányipar 'önmérséklésére' számítanak... [Valaki a Budapest és Budakeszi közötti 15 kilométeres úton 72 óriásplakátot számlált! Így néz ki az önmérséklés.]
A közszolgálati épületekben még messze nem tiltják olyan következetesen a dohányzást mint nyugaton. Egyetlen előrelépés, hogy TV-interjuk alanyai már ritkábban dohányoznak. Erre persze már szükség is volt, már csak az illetlenség miatt is...
Egyetlen megoldás: hosszú, következetes harc az összes fronton
Egymásra mutogatással nem megyünk sokra. Családunk, népünk, nemzetünk érdekeit magunknak kell megvéde-nünk, az idegen tőke nem ebből a célból jön Magyarországra.
Már ma elkezdhetjük:
Szülei mit sem sejtenek, a gyerek szerint pedig 'úgy sem értenek hozzá', maradiak, vagy ami a legrosszabb: apjuk, anyjuk is ész nélkül füstöl odahaza a lakásban... Így hogy vennék észre, hogy dohányszagú a gyerek, amikor hazajön... Iskolában sem lát mást: tanárjainak nagy része sem képes magán uralkodni.
Egyelőre gyereknél ebben a korban még szó sincs szenvedélyről, ahhoz huzamosabb ideig kellene dohányoznia. Egyszerüen környezete bűnös rossz példájáról van szó.
Ha ilyenkor a társadalom: egyház, iskola, sport, zene, ifjúsági egyesületek, szakkörök, katonaság képtelenek a korának megfelelő kihívások elé állítani a serdülőt, majd véglegesítik az agyelszívást azok, akik benne mint egy a koporsóig szabadulni képtelen rabszolgában érdekeltek!
"Mi is emancipáltak vagyunk..."
E sorok szerzője volt olyan iskolai szülői értekezleten, ahol az édesapák már alig, de kevésbé szerepléshez szokott édesanyák annál látványosabban füstöltek. Nem tudom kinek kellett itt és miféle emancipációt bizonyítani, hiszen gyermekeik megszülésével és egészséges nevelésével magasabbrendű értéket teremtettek a társadalomnak mint amire férjeik képesek.
Megint más lapra tartozik, hogy az elmúlt rendszerben a teljesen identitásából kiforgatott falusi társadalom is szomorúan nevetséges helyzetbe került: az idős, fekete-fejkendős falusi néninek a 'kultúr'(!)-házban a kezébe nyomták a cigarettát..., hogy most már ő is oda tartozzon...! Ez hiányzott szegény öregaszonynak, nem a földjük, amit elloptak... Juliska lányuknak azután meg már nem kellett sokat magyarázni a hovatartozás szimbólumát!
Fenti vallomással megdől a dohányiparnak az az állítása, hogy a felnőtt dohányos szabad akaratából dohányzik!
De a nemdoháyzók is károsodnak. 1998 márciusan hozta nyilvánosságra a Világ Egészségügyi Hivatal (WHO) azt a tekintélyes Lyon-i laboratóium által végzett felmérést, amelyik számszerűsíti a nemdohányzók károsodását. A felmérés megállapítja, hogy a passzív dohányzásra kényszerülők tüdőrák veszélyeztetettsége 20%-al nő. Passzív dohányzásra kényszerülhetnek nemdohányosok munkahelyükön, vendéglőben, diszkoban, várótermekben és természetesen a dohányzó családtagok esetében a családi otthonában is.]
Ha valaki azt gondolná, hogy a nagy büntetés súlya alatt a dohányipar most megbukik, téved. A New-York-i tőzsdén a dohányrészvények árfolyama emelkedett. Az USA-ban a cigeretta árát emelni fogják, a továbbiakban pedig átviszik az üzlet nagy részét új vadászterületeikre, Kelet-Európába és a harmadik világba.
A felnőtt társadalomban a dohányzás -elsősorban a férfiak körében- érezhetően csökkent. Van nyugateurópai ország, ahol a dohányzó férfiak száma 1960 és 1980 közöt a felére esett vissza! Ez kisebb mértékben vonatkozik a női dohányosokra de sajnos még egyáltalán nem a fiatalkorúakra. Mivel az idősebb korosztáyt a mai egészségügyi tájékoztatás fényében már nehezebb rávenni a dohányzásra, 'ki kell használni' a még bizonytalan fiatal korosztályt... Pontosan ezt az könnyen elcsábítható korosztályt célozza meg a mai dohányipari stratégia!
Ép eszű ember megkérdezi, hogyan lehetséges, hogy a többi tagállam nem tesz ez ellen lépéseket?
A válasz egyszerű: munkalehtőségről van szó és kéz kezet mos: Ha az északi tagállamok támogatják anyagilag az olasz dohánytermelőket, akkor Olaszország támogatja az Északnyugat-Európai gépesített mezőgazdaság (tejáru, stb.) túltermelését...
(Melyik únióba is rohanunk mi magyarok oly ész nélkül...?)
vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra