1848 - 1998

A magyar szabadságharc 150 éves évfordulója


"A nemzet
nem bízhat
másban,
csak a saját
erejében!"

Kossuth Lajos


Az 1848-as szabadságharc kitörésének okai

A nemzetiségi helyzet

Az újonnan megalakult felelős magyar kormány élén gróf Batthyány Lajos miniszterelnökkel, energikusan látott hozzá a demokratikus polgári Magyarország megteremtésének feladataihoz. A magyar kormánynak 1848 áprilisában sem pénze, sem hadserege nem volt. A pénzügyeket Kossuth Lajos irányította, aki önálló bankjegyek kibocsátásához folyamodott, melynek fedezetét a társadalom oly módon biztosította, hogy tömegesen adták oda ékszereiket a hazának. A "Kossuth-bankók" alig vesztettek értékükből egészen a szabadságharc végéig. A helyi közrendet biztosító Nemzetőrséget azonnal megszervezték. Május hónapban pedig megkezdődött a saját fegyveres erőnek, a Honvédségnek a toborzása.
A kibontakozáshoz, a célok sikeres megvalósításához leginkább időre és nyugalomra lett volna szükség. Mindez azonban nem adatott meg. Ennek két fő oka volt. Az első a császári udvar és a Monarchiát addig irányító hivatali és katonai vezetés restaurációs törekvései, Magyarország 1848 előti alárendelt helyzetének visszaállítására. A második ok pedig a Habsburg birodalom területén élő sokféle nemzetiség mozgalmának eleinte burkolt, majd nyílt támogatása a bécsi udvar részéről, valamint spontán nemzeti megmozdulásaik.

A nemzetiségi mozgalmak közül a legkiemelkedőbb a horvátoké volt, akik pedig a középkortól kezdve széleskörű autonómiával rendelkeztek, a Magyar Királyság részeként. A horvát liberálisok követelése volt, hogy Horvátország, Szlavónia, Dalmácia, a magyar tengermellék és a horvát-szlavón Határővidék egyesüljön egy állammá. További követelésük volt a horvát nyelv hivatali használatának joga. Vezérük Jellacsics József bán volt, aki a bécsi udvar és különösen Kollowrát kancellár bizalmát élvezte. Ellenezte a magyar kormány önálló hadügyi, pénz és kereskedelemügyi vezetését és ezeket ismét egy összmonarchiai kormány hatáskörében akarta látni. Miután Jellacsics a magyar kormányt vonakodott elismerni és nem engedelmeskedett a Pestről jött rendeleteknek, így kénytelen volt a magyar kormány az uralkodóhoz fordulni. Jellacsicsot 1848 június 10.-én királyi kéziratban megfosztják ugyan tisztségétől, de az udvar tartalékban tartotta a magyar követelésekkel szemben. A magyar kormány hajlandó lett volna a horvátokkal megegyezni és nemzeti kívánságaikat teljesíteni, de a megyegyezés nem jöhetett létre, mert Jelacsics önálló horvát államiságot akart és a bécsi udvarnak, nevezetesen Latour hadügyminiszternek szüksége volt Jellacsics csapataira a magyarok ellen.

Magyarország etnikai térképe 1840 körül (Fényes Elek és I. Sollner megyei adatai alapján):

Jelmagyarázat:A különböző szinek az 50% feletti nemzetiségeket jelölik meg. E szerint barnáspiros: magyarok, sárga: németek, szürke: szlovákok, barna: ukránok, kék: románok, lila: horvátok, zöldesszürke: szerbek.

A szerbek a Délvidéken szintén mozgolódni kezdtek. 1848 május 13.-án Karlócán a szerb nemzeti gyűlés kimondta a Magyarországon élő szerbek függetlenségét, saját vajdát választott, és kijelölte a vajdaság határait. Bécs és Belgrád is támogatta a szerb nemzeti törekvéseket. Szerbiából 1848 júniusában csapatok törtek be és megtámadták a Bácska és a Bánság német, román és magyar településeit. A délvidéki hadműveletek kegyetlenségei sokáig emlékezetesek maradtak és legerősebb táborukat a szenttamásit is csak 1849 tavaszán tudták a magyarok visszaszerezni.

A románok is nyugtalankodtak Erdélyben. 1848 május 15.-én Balázsfalván tartották meg nemzeti gyűlésüket, amelyen követelték a románok nemzeti létének elismerését, számuk arányának megfelelő képviseletet az országyűlésen és a hivatalokban. Az erdélyi országgyűlés május 30.-án kimondta az úniót Magyarországgal, arra hívatkozva, hogy az únió megszületésével Erdély nemzetiségei egyformán részesülnek a polgári szabadság jogokban. A románok szeptemberben megtartott újbóli balázsfalvai nemzeti gyűlésükön elvetették az úniót. Követelték az osztrák alkotmány kiterjesztését Erdélyre. Elhatározták továbbá a román lakosság felfegyverzését és mozgósítását.
Az erdélyi szászok szintén az únió ellen foglaltak állást ‚s a szász grófságnak, mint külön tartománynak az osztrák birodalomhoz való csatolását kérték.
A szlovákoknál korábban sohasem nyilvánult meg önálló nemzeti terület utáni kívánság. A forradalmi események hatására azonban a szlovák értelmiség, főként lutheránus papok vezetésével szervezkedni kezdett. Lipótszentmiklósi gyűlésükön összeállították nemzeti követeléseiket, követelve a magyarorsági nemzetiségek egyenjogúságát és az országgyűlésen való képviseletüket.
Ilyen szorongatott helyzetben kellett a magyar országgyűlésnek, Kossuth Lajos 1848 július 11.-én elhangzott lelkesítő beszédére (A haza védelméről), megszavaznia kétszázezer katona kiállítását és 42 millió forint hitelt.


A szabadságharc kezdete

Az osztrák kormány az április 11.-én szentesített magyar törvények ellenére központi igazgatást követelt és közös védelmi kötelezettséget. Batthyány Lajos miniszterelnököt és Deák Ferencet nem fogadta a király, amikor Bécsbe mentek a had- és pénzügyi törvények jóváhagyása végett. Szeptember 11.-én Jellacsics visszakapta hivatalosan minden méltóságát. Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök lemondott szeptember 10.-én. Jellacsics horvát bán felbátorodva az udvar támogatásán 1848 szeptemberében átkelt a Dráván és mintegy 50 ezer főnyi seregével a főváros irányába indult el. Közben elfogták Jellacsics tábori postáját benne egy olyan tartalmú levéllel, amelyben Latour hadügyminiszter mindenben támogatja a bánt. Tartalmilag ezt összhangba hozták Lamberg Ferencnek teljhatalmú királyi biztosnak történő kinevezésével a magyarországi csapatok fölé. A sajtó által felizgatott pesti csőcselék szeptember 28.-án meggyilkolta Lamberg Ferencet a pesti hajóhídon. A király erre fel Jellacsics Józsefet nevezte ki teljhatalmú biztosnak, feloszlatta az országgyűlést és az országot haditörvényszék alá vetette. A képviselőház Kossuth Lajos indítványára nem oszlott fel. A kormányteendőket a Honvédelmi Bizottmányra bízták, amelynek elnöke Kosssuth Lajos lett. A nemzet további sorsa és védelme ílymódon Kossuth Lajos kezébe volt letéve.

(folytatjuk)


További információk a Hálón 1848-ról:
1848-as történelmi vetélkedő: http//www.1848.hu
1848-as történelmi levelező lista: mailto:subscribe@1848

vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra