Cserkészélet
"Úgy élni, hogy soha semmit ne kívánjunk magunk számára és ne akarjunk mást csak dolgozni, csak szolgálni, csak áldozatot hozni azért a legnagyobb közösségért, amelynek nemzet a neve"
gr. Teleki Pál
Cserkészélet
|
"Úgy élni, hogy soha semmit ne kívánjunk magunk számára és ne akarjunk mást csak dolgozni, csak szolgálni, csak áldozatot hozni azért a legnagyobb közösségért, amelynek nemzet a neve" gr. Teleki Pál |
A Cserkészélet 1997-es téli számában kezdtük beszámolónkat az az év nyarán Szlovákiában: Barka és Lucska községek határában a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség által megrendezett nagytáborról. Azóta több fénykép érkezett még hozzánk az élménydús eseményről, így folytatjuk ott ahol abbahagytuk.
A vadregényes táborhely 20 km-re volt Rozsnyótól, nem messze II. Rákóczi Ferenc híres, népdalunkban is megénekelt, tárogatón sokszor játszott Krasznahorka pontosabban Kraszna-Horka várától (képünk).
A második kép az anyaországi II. Kerület 80 fős csapatának ünnepélyes búcsúztatátásakor készült Miskolcon. Ez az esemény azért is emklékezetes marad, mert ugyanekkor szentelték fel ünnepélyes keretek között a katolikus, református és görögkeleti lelkészek a II. Cserkészkerület új zászlóját.
A pazar szépségű táborhely, ahol 892 magyar cserkész 8 altáborban felverte sátrait a Barka és Lucska falvak feletti hegyoldalon terült el. Különös öröm volt látni, amikor közös zászlófelvonásra sorakozott fel ennyi zöldnyakkendős cserkész, főleg, ha még a nap is megtisztelte a tábort néhány percre.
Egyszóval sok eső volt, de közte-közte olykor mégis csak kibújt a nap és amint az ilyenkor szokott lenni, az idő viszontagságai csak emlékezetessebbé tették a nagy kalandot!
Azt pedig, hogy lehet esőben is hangulatos tábortüzet gyújtani, minden 'viharvert'cserkész tudja...
[Honnan is lehet esős időben száraz rőszét szedni...? Igen, jól tudtátok! Fenyőfáknak alsó elszáradt ágai esőben is jól égnek, mert gyantásak és többnyire még szárazok is.]
Képzeljétek el az össztábori hadijátékot. Erre szombaton délelőtt került sor. Mellékelt képünk a "nehézlovasság" altábor elit támadó alakulatát mutatja (gyalog!), sőt mindjárt a földön fognak kúszni... És itt is sütött a nap! Zsolt
Kárpátaljai cserkésznapló:
Március 15:
1848 te csillag!
Bár előtte való nap hó, azon a napon pedig jeges északi szél ijesztgette a beregszásziakat és a város környéki falvak lakóit, sokakat mégsem tudott visszatartani attól, hogy ezúttal is együtt ünnepeljék március 15.-ét. Különben azon a bizonyos 150 évvel ezelőtti napon sem fogadta kegyeibe a márciusi ifjakat, de őket már semmi sem tarthatta visza attól, hogy szabadságot, nemzeti függetlenséget követelve az utcára vonuljanak.
Az idei 15.-én ünneplő tömegben örömmel fedeztük fel a régóta ismerős arcokat, akik évek óta kötelességüknek tartják, hogy eljöjjenek a Petőfi szoborhoz.
Lám, az oly sokszor (gyakran indokolatlanul) negatív jelzőkkel illetett mai ifjúság az idei anyák napján megmutatta igazi arcát: a Beregszászi Szabadidőközpont előtti téren megrendezésre kerülő rendezvényére mozgósítani, ott értelmesen szórakoztatni tudta a szülőket, gyermekeket egyaránt.
Ezeknek a fiataloknak elegük lett az örökös sirámokból, tespedtségből, unalomból... Kezükbe vették sorsukat. S ezúttal az Ég kegyes volt hozzájuk, ellentétben a támogatásra felkért szervezetekkel, személyekkel, akik nem láttak fantáziát e kezdeményezésben. (Csupán Cseh András, Lőrincz András és Pecsora Elek beregszászi vállalkozók támogatták őket). Nem úgy a cserkészek és szüleik: ők az elmúlt két-három hét folyamán szinte éjjel--nappal dolgoztak, szerveztek, gyűjtöttek.
Megérte!
Lehetett itt agyagozni, gyertyát önteni, batikolni, sík- és rongybabát illetve terményképet készíteni, só-liszt gyurmából ötletes ajándékokat formázni anyukának, nagyinak.
"Gyakran kellene ilyen rendezvényt szervezni, hogy az emberek vidámabbak legyenek, s akkor talán mindenki hajlandó lenne kicsit többet tenni ezért a városért" - olvasom a Sanyika aláírással jegyzett véleményt a rendezvény faliújságján. Egyetértünk.
A "Buvár Kund" vizicserkészekről...
Azt lehet gondolni, a nyugati magyar cserkészekről, hogy azok mind elkényesztetett lányok és fiúk, akik még a vízben is legszivesebben autóval közlekednének..., ámde kénytelen változtatni véleményén mindenki, aki egyszer a Heidelberg és környékbeli magyar vizicserkészeket megismerte! Náluk a vizcserkészet a műhelyben kezdődik, ahol csónakjaikat saját maguk építik (alábbi képünk). Őróluk szól Sípos Irisznek alábbi kis krónikája.
Az 1987-es mennersbergi nagytábor végén (Mennersberg Németországban, Burg Kastl közelében fekszik, ahol a mai "Hárshegy cserkészpark" is található), Orbán Laci felkeresett és tudomásomra adta, hogy vizitúrát szervezett a Lahn folyón, ahová szeretné, ha én is eljönnék. Először egy kicsit tartózkodtam, gondolván, mit keresek én ebben a korban a fiatalok között, de mikor Laci bemutatta remek túratervét és megjegyezte "jó az öreg a háznál", nem volt más választásom mint igent mondani. Hiszen mindig szükség lehet rám, na meg őzintén, mindig szerettem a vizet és a természetet.
A túrán 12-en vettünk részt, főleg Heidelberg-i és Mainz-i magyar csapatoktól valamint 4 szórványban élő cserkész.
A vidám és fegyelmezett résztvevők majd a jó idő olyan légkört és általános tetszést teremtettek, hogy egyesek már a következő túra tervén dolgoztak.
Még az ősszel neki álltunk a tervek elkészítésének és a csónakok gyártásának. Kilenc kenut, majd később 'vizitehenet', ladikot készítettünk. A csónakokat az 1988-as Mosel-i túra alkalmával avattuk fel, majd megalapítottuk a heidelbergi Buvár Kund vizcserkészrajt.
A heidelbergi vizicserkészet más csapatoknál is tetszést, majd szélesebb körű érdeklődést váltott ki, ezért időszerűek tartottuk a vizicserkészet 'kerületi' színtre való emelését. Ez 1992-ben, mint a roverprogram szerves része meg is történt.
1994-ben kidolgoztam a vizicserkész próbákat és megírtam a Vizicserkészek kézikönyve c. munkámat, amit a KMCSSZ központja ebben az évben jóváhagyott. Ez vizicserkészetünk alapja és iránya.
Cserkész képeslap szerkesztés
A magyar cserkészek mindíg élen jártak, ha valamilyan új módszere adódott az egymás közti kapcsolattartásnak, kommunikációnak. Igy volt ez a két háború között hamar beindúlt amatőr rádiózással, ma pedig már mindenütt ott vannak a cserkészek az Interneten: levelekkel, honlapokkal, stb. és nem 'ákárhogyan...!
Az első részt megtaláljátok, ha itt a Cserkészélet (8) -ra kattintotok.
Egyébként (mint erről már a tábori krónika első részében is beszámoltunk), a magyar vitézek a szó szoros értelmében állták a sarat, mert az időjárás valóban hűvös és esős volt. Mégis, aki azt mondja, hogy kék égre nem emlékszik, az téved, képeink bizonyítják! Így pl. ime bizonyság, hogy a Nehézlovasság altáborába is besütött egyszer a nap a reggeli zászlófelvonáskor. (És aki erre nem emlékszik, az vallja be őszintén, hogy neki akkor még nem volt nyitva a szeme...)
Ki beszélt itt már megint esőről...?
Egyébként, hogy is volt azzal az "egyenszoknyával"...?
Egyszóval szép volt, hangulatos volt! Sok élménnyel, új barátsággal és természetesen rengeteg címmel gazdagodva érkeztünk ismét haza!
"A világ folyását, a nagy politikát ugyan nem tudjuk befolyásolni -kezdte ünnepi beszédét Vári Fábián László a KMKSZ Járási szervezetének elnöke- ámde az, hogy lesz-e néhány évtized múlva Beregszászon március 15.-ét ünneplő tömeg, az főleg rajtunk múlik. Azon, hogy gyermekeinket, unokáinkat hogyan neveljük."
Anyák napja
Ezren mozdultak: Cserkészek Beregszászért
Az aszfaltrajzverseny - legalább ötvenen indultak - is bizonyította: sok tehetséges gyerek él közöttünk. Csak a lehetőséget kell biztosítani, hogy bizonyíthassanak. A táncos kedvűek rophatták a skót népi táncot, a vidám polkát. Aki erre érzett indíttatást, az a nagy nyilvánosság előtt mikrofonba mondhatta el az anyukát köszöntő verset, és a jutalom sem maradt el: szinte valamennyi résztvevő nyert, kapott ajándékot. (Egyáltalán nem zavart senkit, hogy nem új játékok kerültek szétosztásra!) Szekunda László magyartanár gördülékenyen, ötletesen vezette a késő délutánig tartó, megállás nélküli műsort.
Zsóka
A túravégi kávéházi összejövetelen Horváth Berci javasolta, hogy ha már a vizitúráinkat általánosítani akarjuk, akkor a drága bér-kenuk helyett építsünk mi magunknak kenukat! Miután én tudtukra adtam az ilyen munkával várható nehézségeket és az elvárt szorgalmat, még akkor sem tört meg a lelkesedés, így tudtam, ebből lesz is valami. Ezzel tulajdonképpen minden terv és tudat nélkül lett letéve a heidelbergi vizicserkészraj alapköve.
Felszerelésünk jó közepes minőségű, melyet az eulenbisisi csónakházban tartunk. Pillanatnyilag 24 főre van felszerelésünk.
A magyarok a kultúra területén nagyhatalomnak számítanak és rajtunk a sor, hogy ez így maradjon a kibertér korában is!!
Máris túlléphetünk az átlag internetezők levelezésbeli kultúrálatlanságán azáltal, hogy személyes, emberi arculatot viszünk magyar (cserkész) levelezésünkbe.
Mindenki, akinek levélcíme van az Interneten, máris szerkeszthet saját izlése szerint képeslapokat, saját bélyegeket(!), személyes levél-fejlécet, eredeti aláírást, stb. Néhány példa:
Címzett:
..............................
.......
Köszöntünk Titeket Gödöllőről! |
Címzett:
........
Drága Szüleinknek...... -------------------------------------------- Üzenet:
..............................
Szeretettel küldjük üdvözleteinket innen a Regős Táborból mindenkinek otthon....... (Bundásnak is!)
.............................. |
Címzett:
..........................
.......................... |
Ha a címzett a három 'mellékletet' egyik tárolójába menti és egy böngészővel a levéltörzset előhívja, megjelenik a teljes képeslap.
A különleges és tanulságos egy ilyen képeslap szerkesztésénél az, hogy a Web-kiadványok teljes grafikai szabadságával rendelkezünk, képeslapunk egyéni lehet, legfőképpen pedig megtiszteljük barátunkat egy emberi megnyilatkozással, nem pedig csak magyartalan elektronikus 'cetlivel'!!!