Világörökség

A mai Magyarország területén kijelölt, jelenleg kilenc magyar Nemzeti Park között a legészakibb fekvésű az Aggteleki Nemzeti Park. Mivel a természet nem ismer politikai határokat, az aggteleki karszt barlangrendszere a mai országhatár alatt és attól északra is tovább húzódik.
Az Aggteleki- karszt és a Szlovák-karszt barlangjait az UNESO Világörökség Bizottsága 1995-ben a Világörökség részévé nyilvánította. Ez annyit jelent, hogy természeti adottságai világviszonylatban is oly ritkák, hogy azok megőrzése, túlmenően a magyar nemzeti kincs jelentőségén, nemzetközi érdek is és fokozott védettséget élvez. Jelentőséget kapott mint bioszféra -rezervátum is az UNESCO Ember és a bioszféra programjának keretében.

A Baradla-barlang bejáratának ég felé mutató mészkő szikláit 200 milló évvel ezelőtt trópusi tenger vize fedte. Abban keletkeztek a mészkő lerakódások, amelyek ma ennek a ritka természeti jelenségnek, mint az Aggtelek-Jósvafői cseppkőbarlangoknak labirintusa, keletkezésüknek feltételeit megteremtették.

A tenger visszavonult, de a víz szerepe a kőzet formálódásában nem szűnt meg, ellenkezőleg, ma is meghatározó szerepet játszik. A magyar Gömör-Tornai részen elterülő 250 barlang többnyire folyóvizes eredetű. A vízzáró kőzetek felől érkező, a mészkőterület peremén elterülő víznyelőkön át jut az oldó, koptató víz a mélybe. Vannak egész évben bővizű folyások és vannak olyanok, melyek csak olvadáskor vagy hosszabb esőzésekkor hordanak vizet. A fennsíkokról beszivárgó víz hatására alakultak ki a függőleges barlangok, a zsoblolyok.

A barlangok és az azokban évmilliók során kialakult cseppkőképződmények annyira változatos meglepetésekkel szolgálnak a látogató számára, hogy a két órás túra során is szinte lépésről lépésre akadnak meglepetések. A kincseket rejtheti a cseppkőbarlangnak egy kis zuga, vagy katedrális nagyságú része a barlangegyüttesnek. (Itt kell megemlíteni, hogy az egyik nagyteremnek még kiváló akusztikája is van, ahol rendszeresen koncerteket is szoktak rendezni.)

Számtalan nyoma van annak, hogy a barlangoknak egy részét már az ősember is ismerte. Nem csak emberi csontmaradványokat, de használati tárgyakat, edényeket is találtak már a barlangokban, sőt mai napig kerülnek elő ilyen leletek.
Megtudható például, hogy meddig nyomultak be az elágazó labirintusba őseink és például, hogy hol tüzeltek... és hogy mennyire ismerték, hogy a rendszer mely részeit önti el gyakran a víz és hogy hol vannak ez elől biztonságban. 35 000 évre teszik a tudósok az itt talált emberi leletek legősibb nyomainak életkorát.

Természetesen nem mindig egyforma óvatossággal bántak a barlanglakó ősemberek, de még napjaink túristái sem a világörökség kincseivel. Számtalan helyen látni emberi könnyelműség, néha egyenesen vandalizmus nyomait, pl. letört cseppkőcsapokat. Hogy milyen lassan alakulnak ki az új alakzatok arra talán egy jó példa az egyik barlangban egy földön heverő cseppkőoszlop. "Ki törte ezt le..." teszi fel a kérdést önkéntelenül a látogató... "Az ősember..." szól a válasz, "ez már sokezer éve fekszik így megkövesedve a földön...!"

A cseppkőbarlangok látogatásának ma több formája lehetséges: rövidebb-hosszabb földalatti túrákat lehet választani szakszerű vezetés mellett, különböző bejáratoktól indulva. A látogatoknak nem kell (nem is szabad) sziklákat mászni, de többszáz kiépített lépcsőt igen. A bejáratnál eleinte hangoskodó túristák a barlangban hamar lecsendesednek a pazarabbnál pazarabb látványok bűvkörében.

Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy költő, festő magyar alkotóink itt járva többen megörökítették már a maguk módján felejthetetlen élményeiket.

A barlangok között talán leghíresebb a Baradla barlang, amelyből a mellékelt felvételek is valók. De nem csak ember tanyázott ősidők óta a barlangrendszerben. 4 millió év élővilágának maradványait ismerték már fel eddig a szakemberek. Szinte hihetetlenül hangzik, de közel 500 barlanglakó és barlangkedvelő állatfaj számára nyújtanak a cseppkőbarlangok életteret vagy menedéket. Az egyszerű túrista talán csak egy-egy denevérrel találkozik (a 28 európai denevérfajból 21 található meg ezen a vidéken).

Barlangászat

250 természetes barlang megismerése minden barlangász vérét pezsgésbe hozza. Természetesen szoktak -szervezett formában- barlangász túrák is lenni az aggteleki barlangrendszerekben, távol a kiépített túristavonalaktól. De hogy ezek nincsenek veszély nélkül, a mai kiváló felszerelések korában sem, azt a múlt szomorú balesetei bizonyítják. Egyik legkiszámíthatatlanabb tényező ebben a barlangrendszerben a mindenkori vízállás. Igy pl. az egyetlen, a szlovákiai barlangokkal összeköttetésben lévő járat is többnyire víz alatt van.

A barlangászokon kívül geológiai valamint régészeti kutatócsoportok is végeznek rendszeres munkát a barlangrendszerben. Messze van tehát még az az idő, amikor teljesen feltárttá illetve ismertté nyivlánítható lenne a Kárpátmedence ritka kincse Aggteleken.

A földszínt felett...

De az Aggteleki Nemzeti Park nem csak a föld alatt rejteget szépségeket, ritkaságokat. A változatos táj egyik felszíni jellegzetessége az u.n. Ördögszántás a változó vízállású aggteleki tó mentén. Ez a természetes tó egy eldugult vízelnyelő helyén keletkezett. A mellette húzódó domboldal jellegzetes kőalakzatai mint egy ősi temető hegyesre kopott sírkövei merednek az ég felé...

És a növényzet? A részletes leírások számtalan tájjellegű növényt tartanak számon, legyen az tornai vértő, a déli sárkányfű, vagy a gyertyányos-tőlgyesek koratavaszi ékessége a kakasmandikó.

Aki pedig több időt szán a természetmegfigyelésre, láthat ritka nagy nyárfalepkét sőt talán még parlagi sast is.

Jósvafő

A kb 20 000 hektáros Aggteleki Nemzeti Park igazgatósága ma Jósvafőn székel, ahol t.k. a barlangrendszernek egy másik bejárata is található.

Jósvafőnek templomát és tájmúzeumát érdemes meglátogatni. Tájmúzeumokban mindig tanul a mai ember valamit. Mi, akik számítógépeink segítségével annyiszor a helyzet magaslatán hisszük magunkat rájövünk, hogy apáink is ismerték a fizika törvényeit és az élet számtalan kisebb nagyobb kihívására a maguk módján, processzorok és megabájtok nélkül is megtalálták a megoldást! Sőt, sokszor verejtékes munkájuk mellett, még népi művészetre is futotta... Jósvafőn például diszesen faragott tornácra...