A szabadságharc bukása

A kápolnai csata után, Windischgraetz magabiztos és túlzó győzelmi jelentése alapján, miszerint: "A lázadó csordákat szétvertem, néhány napon belül Debrecenben leszek", az osztrák kormány meg volt győződve, hogy a magyar forradalom elbukott. Új birodalmi alkotmányt adtak ki 1849 március 4.-én Olmützben, melyben Magyarországot osztrák birodalmi tartománnyá nyilvánították, elszakítva Erdélyt és Horvátországot, a Délvidéken pedig önálló szerb vajdaságot állítván fel. Ez az alkotmány azonban soha nem lépett életbe, a háborúra való tekintettel.

A dicsőséges tavaszi hadjárat folyamányaként Kossuth elérkezettnek látta az időt egy méltó válasz megadására. 1849 április 14.-én a képvoselőház Debrecenben közfelkiáltással elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozat-ot, amely a Habsburg házat trónfosztottnak nyilvánította ki és Kossuthot megválasztották kormányzónak. [Ezt a lépést Görgey Artúr és mások is helytelenítették.]
A nemzet számára fontos volt függetlenségének elismertetése a diplomáciai kapcsolatokban. Az első ilyen irányú lépéseket jelentette Svájccal, a Szárd Királysággal és a Velencével megkötött szövetség. Az európai nagyhatalmak azonban Magyarországot a Habsburg Birodalom részeként kezelték és harcát belső ügynek, polgárháborúnak tekintették. Az európai hatalmi egyensúly fenntartása érdekében ílymódon nem talált támogatásra a magyar szabadságharc ügye.
A nemzetközi rokonszenv szép példájaként azonban lengyel, német, osztrák és olasz önkéntesek is részt vettek a magyar szabadságharcban.
Hathatós külföldi segítséget főleg a lengyel emigráció hálózatától kapott a magyar szabadságharc. A híressé vált Bem József (1794-1850) tábornok mellett a vértanuk sorában lengyel, német, osztrák tisztek nevei is találhatók. A téli hadjárat során többször egy-egy lengyel század önfeláldozó utódvéd-harcai mentették meg a visszavonuló magyar honvédeket.
A szabadságharc kimenetelét végül is az orosz cári segítség döntötte el. A vereségek hatására a bécsi kormány I. Miklós cárhoz fordult segítségért, aki a Szent-Szövetség jegyében 200 ezer katonát küldött Magyarországra Paskievics herceg vezérlete alatt. Az erőviszonyok így alakultak: osztrák-orosz hadsereg 370 ezer katona és 1200 ágyú, a magyar sereg a 170 ezerről 150 ezerre apadt és csak 450 ágyúval rendelkezett mindössze. Ekkora túlerővel szemben győzni már nem lehetett, csak hősiesen küzdeni és elbukni...

Az akkori európai nagyhatalmi politika tükrében megemlítésre méltó, hogy a cári intervenció miatt, még diplomáciai tiltakozás sem hangzott el.
Görgey még a régi bátorsággal küzdött seregével az ácsi csatában Haynau ellen, ahol maga súlyos fejsebet kapott, de néhány nap után újból átvette a vezetést és seregét mesteri visszavonulással elvezette (az orosz csapatok háta mögött) nagyobb veszteség nélkül Nagyváradra.

Bem tábornok is győzött még maroknyi csapatával és Szebent is elfoglalta, Segesvárnál azonban a túlerővel szemben július 31.-én vereséget szenvedett. Ebben a csatában látták utoljára Petőfi Sándort, a nagy magyar költőt és forradalmárt.

Bem tábornok fokozatosan szorult ki Erdélyből és Temesvárnál -még mielőtt Görgey beérkezett volna seregével- döntő csatát vesztett. Kossuth lemondott és a teljhatalmat Görgeyre bízta, ő pedig a veszteség hírére a további hiábavaló véráldozat elkerülése végett, Világosnál augusztus 13.-án Rüdiger orosz tábornok elött seregével együtt letette a fegyvert.

Kivételt képezett Klapka György, akinek sikerült októberig Komáromban tartani a várat és azt csak a helyőrség szabad elvonulásának feltételével adta fel. Kossuthnak, Szemere Bertalannak, stb. néhány katonai vezetőnek mint Bemnek, Dembinszkinek, Guyonnak, Percelnek, stb. sikerült török földre menekülni. Szemere Bertalan magával vitte a szent koronát, amelyet a határ közelében, Orsovánál ásott el.
A magyar szabadságharc elveszett, de dicsősége, nagy hordereje, mind a mai napig nem halványult el.

A megtorlás

A megtorlás tulajdonképpen már a fegyveres harcok időszakában elkezdődött. Haynau, mint az új osztrák fővezér hadjártaának kezdetén kiáltványt adott ki. Ebben tudtára adatott mindenkinek, hogy aki a magyar kormánnyal és a hadsereggel bármiféle kapcsolatban állt, büntetésre számíthat. Haynau seregei gyújtogattak és fosztogattak és hadisarcot vetettek ki a lakosságra.

A világosi fegyverletétel után kegyetlen bosszút állt az osztrák hatalom a szabadságszerető magyar népen. A legtragikusabb nap október 6.-a volt, amikor Pesten kivégezték Batthyány Lajos miniszterelnököt, Aradon pedig 13 honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Desewffy Asztridot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leininger-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot, Vécsey Károlyt.

Az Aradi 13 Vértanu utolsó szavai: AULICH LAJOS: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. Es halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot. DAMJANICH JÁNOS: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt. DESSEWFFY ARISZTID: Tegnap hősök kellettek, ma mártirok... Igy parancsolja ezt hazám szolgálata. KISS ERNŐ: Istenem, az újkor ifjusága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjuság felett, hogy Krisztusé legyen a szivük és a hazáé az életük. KNEZICS KÁROLY: Milyen különös, hogy Haynau biró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette igy össze a kártyákat. LAHNER GYÖRGY: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom. LÁZÁR VILMOS: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke es bitófá tövben kell forradalmára éni a magyar lelkeknek. LEININGEN KAROLY: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját. NAGY-SÁNDOR JÓZSEF: De rettenetes volna most az elmúlasra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hősse, igaz emberré, jó katonává tett. POLTENBERG ERNŐ: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide. SCHWEIDEL JÓZSEF: A mai világ a sátán világa, ahol a becsletért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a vilag új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot. TÖRÖK IGNÁC: Nemsokára Isten legmagasabb itélőszéke elé állok. Életem aranyi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam. VÉCSEY KÁROLY: Isten adta a szivet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgalatáért lángolt.

1850 tavaszáig mintegy 110 halálos itéletet hajtottak végre: polkitikusokat, tiszteket, egyszerű embereket büntettek meg a szabadságharcban való részvételükért. A bosszú hullám csupán akkor kezdett mérséklődni, amikor az európai felháborodás miatt, az osztrák kormány mérsékletre intette Haynaut. 1850 tavaszától a halálos itéleteket várfogságra enyhítették. A büntetések része volt az is, hogy a honvédsereg állományának 25-30 százalékát besorozták a császári és királyi hadseregbe és hét éves szolgálati időt kellett eltölteniök távol a hazától.
Október 6.-a azóta a magyar nemzet gyásznapja lett.
A magyar szabadságharc ugyan elveszett a túlerő miatt, de a nemzet áldozata nem lett hiábavaló. Társadalmi vívmányait már nem lehett elvenni tőle: a jobbágy-felszabadítást, a közteherviselést és a törvény előtti egyenlőséget.
Az a hősies katonai teljesítmény, amelyet a magyarság akkor felmutatott, olyan rokonszenvet váltott ki Európa -sőt Amerika- szerte is, amelyek a nemzet reményeit táplálták, hogy egy kedvező fordulat kapcsán, egyszer véglegesen kivívhatják a függetlenséget.

---

További adatok 1848-ról a Hálón:
1848-as történelmi levelező lista: mailto:subscribe@1848
1848-as történelmi vetélkedő: http//www.1848.hu

vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra