Cserkészélet



"Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e?
Árpádok dicső szentjei virrasszatok
a magyar ifjúság felett,
hogy Krisztusé legyen a szivük és a hazáé az életük!"

Kiss Ernő (aradi vértanu)


A CSERKSZÉLET az ÚMÉK negyedéves Internet-kiadványnak állandó rovata: IV. évf. 1. sz. 1999. március

157 ország 30000 cserkésze a 19. Világjamboreen Chilében!

Földünkön 24 millió fiatalt tart vonzáskörében a Lord Baden Powel által 90 esztendővel ezelőtt alapított Cserkészmozgalom. Valami rejtélyes ötvözet rejlik ebben az életformának számító mozgalomban, mely kezdve a különböző korosztályoknak megfelelő élményre vágyó, játékos gyerek- és serdülőkortól a felnőttkor értékteremtő munkáját segítő, emberközpontú elkötelezettségig terjed. A vallási alapon működő, de nem egyvallású fiatalok mozgalma négyévenkint világtalálkozóra gyűlik össze. Ez alkalommal, 1998 december 27 és 1999 január 6 között, 34000 cserkész Chilében találkozott.

Liliom
A háromszögnyakkendős fiatalok egyenruhája valamelyest eltér egymástól, közös azonban jelvényük a cserkészliliom, mint a tisztaságideál szimbóluma. A jamboreek látványát az izléses, derüs sokszínűség jellemzi. Ezen belül minden ország igyekszik valamilyen -hazájukra jellemző- külsőséggel is bemutatkozni. Nálunk ez a gödöllői jamboree óta a csodaszarvas és sapkánkon, kalapunkon a látványos és sokak emlékezetében nyomot hagyó árvalányhaj!

Bábel
Ami a tábori nyelvhasználatot illeti valaki megjegyezte, hogy a jamboreen sem beszélt mindenki angolul... Talán hála Istennek!
Ha mindenki csak angolul beszélt és főleg énekelt volna, elveszett volna a jamboreenak az elevensége, szine és bája. Bevett dolog, hogy jamboreekon mindenki kézzel lábbal beszélget és mégis mindenki megérti a másikat. Vagy gondoljátok, hogy azoknak a fiúknak ott a táborkapu tetején voltak nyelvi nehézségei...?

Rendezés
A jólsikerült 1933-as gödöllői jamboree után, melyen 24000 cserkész vett részt, Baden Powel azt mondta, hogy ezután a gödöllői jamboree mintájára kell majd a jamboreekat megrendezni. Minden őszinte igyekezetnek ellenére persze azután is elkerülhetetlen maradt, hogy a jamboreek szervezésében az ország és a nép adottságai meg ne mutatkozzanak. Chilében sokkal többet kellett rögtönözni, mint pl. az előző, 1995-ben szinte minden eshetőségre felkészült hollandiai jamboreen. De végül nem ez számít, a nagy kalandhoz ez mind hozzá tartozik. Talán éppen a természetadta különbség volt Chilében a jellegzetes, hogy milyen terjedelmes sivatagszerű részei vannak az országnak, míg azok, akik az 1995-ös jamboreen részt vettek emlékeznek rá, hogy ők ott a tengerszint alatt táboroztak.

A Jamboree helyszíne Picarquín, egy terjedelmes, sík, javarészt homokos vidék volt, 60 km-re a fővárostól, Santiago de Chile-től. Fenti kép érzékelteti a tábor óriási kiterjedését és egyben elénk vetíti a távoli Andok, Chile térképét annyira meghatározó hegyláculatát is.

A magyar kontingens
A magyar különítmény rendkívülisége az volt, hogy két részlegből tevődött össze: a hazai Magyar Cserkészszövetség 29 cserkészéből Farkas Tamás st. vezetése alatt és a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség délamerikai kerületének 26 cserkészéből (Argentina, Brazília, Venezulea) Pillerné Tóth Eszter cst. vezetése alatt.
Vezetőknek kevésbé, de a fiatalabbaknak először össze kellett szokni, hiszen utóbbiak távol a Kárpátmedencétől születtek és csak alig járhattak magyar iskolába, nem is beszélve arról, hogy Délamerikában karácsony a nyár közepére esik...

A jamboree előkészítői igyekeztek beépíteni több jellegzetesen cserkésszerű programot a tábor közeli vagy távolabbi szomszédságában. Ebben szerepelt a természeti adottságok megfigyelése (pl. egy melegforrás a sivatagban) mint a segítőkészség gyakorlata (voltak akik egy tanyasi iskolát takarítottak és festettek ki...)









Népitánc
Legfőképpen azonban a nemzetek közti ismerkedés és barátkozás -olykor vetélkedés- állt a programok középpontjában. Számtalan spontán látogatástól a közös kultúrális bemutatókig. A magyar kontingens természetesen felkészült a népitánc bemutatójára is magyar népviseletben. Azt már csak a bennfentesek tudták, hogy a népviseletet délamerikai magyar anyukák varrták, hímezték.


Csencs
Magyarul "vásárfia..." Egyszóval az, amit lehet otthon mutogatni még akkor is még, amikor már kifakult délamerikai sivatagban szerzett bőrszín és már bekerültek a fényképek az albumokba...
Kifogytak a szuvenírok már az elején? És a végén? utolsó nap? hányan cseréltek akkor még jelvényt, nyakkendőgyűrűt vagy akár derékszíjat? A leleményesség és adakozókézség ilyenkor nem ismer határokat!
De legfontosabbak a címek! Tucatjával. Csak melyikhez ki is tartozott pontosan...? Sokszor még évekig a jamboree után szoktak jönni-menni a képeslapok karácsonykor, táborokból, vagy akár csak úgy közte-közte.

Minden kontingens -így a magyaroké is- felhasználta az alkalmat, hogy a tábor előtt vagy után valamelyest körülnézzen ebben a terjedelmes, kölönleges természeti adottságokkal rendelkező, a Kárpátmedencétől oly távoleső országban. Hiszen legyünk őszinték, legtöbbjük nemcsak, hogy előszőr, de valószínűleg egyben utoljára is járt ebben a messzi országban a déli földtekén.

A magyarországi kontingens New-Yorkon keresztül utazó része rövid időre vendége lehetett a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség ottani cserkészeinek, így még Északamerikát is 'bejárhatták' nem kis örömükre.


Vajdasági beszámoló

1848-as megemlékezések esztendeje

1998 március 15.-én az Északbácskai cserkészek különbusszal indultak Ómoravicára, hogy részt vegyenek az 1848-as szabadságharc 150. évfordulójára rendezett központi ünnepségen. Az ómoravicai református templomban részt vettek az istentiszteleten, amelyen Kiss Antal esperes úr felemelő szavait hallották, majd Kossuth szobra mellett díszőrséget állva részesei voltak a koszorúzási ünnepségnek.
Ezen a napon a Vajdaság más városaiban is voltak koszorúzási ünnepségek, égy legalább ezen a nemes napon egybeforrt a szaggatott vajdasági magyarság.

Adja Isten, hogy az összetartás ne csak a koszorúzási ünnepeken és a gyászban legyen jelen, hanem céljaink elérésében is.












Fenti képek valamennyie 1848-nak állítanak emléket: a magyar honvéd az isaszegi csata emlékére, a kanizsai köztemető új emlékműve az ott eltemetett honvédeknek, valamint a díszőrséget álló cserkészek az ómoravicai Kossuth szobornál.


Öt nyári tábor
Az Északbácskai Cserkészkörzet az idén is megszervezte nyári táborait. A kiscserkészek, a 8-10 évesek, a megszokott táborhelyen, Szabadkán a Paptanyán táboroztak július 15-21-ig. Ezután folyamatosan következtek a nagycserkész-táborok. Először Palicson a "Tőzeg-98", majd Tapolyán a tóparton, azután Kanizsán a Tisza partján volt a "Tiszavirág 98" végül Bácskertesen (Kupusina) a "Duna 88".
A nyári táborok az előző évekéhez képest, tarkaságukban tűntek ki. Nem csak a programokban, de a helyszínek megválasztásában is változott a cserkészek által tervezett táborok képe. Mondhatnánk úgy is, hogy ezen a nyáron az egész Délvidéket átjárta a cserkészszellem. Hiszen a Tiszától a Dunáig mindenhol jelen voltak Északbácska cserkészei, sőt megfordultak Szegeden, Isaszegen, az 1848-as emléktáboron (képeink), Szurdokpüspökin és Szigetszentmiklóson a 8. SZER-en is. Köszönjük mindazoknak akik ezt lehetővé tették számunkra!


Északbácska cserkészei Isaszegen
Utánpótlás
Kölön említést érdemel a szabadkai Kiscserkész-tábor, ahol az 'utánpótlásról' gondoskodnak a vezetőtisztek. Hála Hegedűs Katinka segédtisztnek, aki a 90-es évek elejétől folyamatosan foglalkozik a kiscserkészekkel. Reméljük, hogy továbbra is megmarad szándékánál és vezeti őket, hiszen rajonganak érte a gyrekek. Igazi barát, játszótárs és pedagógus egyben.

Tiszavirág 98
Úgyszintén rangos tábornak minősült a szabadkai 22. sz. gróf Zrínyi Miklós cscs. és a 23. sz. Szent György cscs. Tiszavirág 98 elnevezésü tábora, hiszen első ízben táboroztak a Tisza partján, ismerkedve e gyönyôrű "szőkeség" szeszélyeivel.
Felejthetetlen élményt nyújtott mindenki részére a tény, hogy az itt táborozók fogadhatták magyar testvéreiket Dunavarsányról, akik nem törődve az árral, 800 km-t eveztek a Tiszán (!), jelképesen összekötve a Felvidéket a Délvidékkel, méltó emléket emelvén 1848-nak.

Dunavarsány hősei augusztus 4.-én érkeztek Kanizsára, miután már 600 kmt-t eveztek az áradó folyón. Érkezésük előtt kikötőt kellett építeni számukra! Képzeljetek el lelki szemeitekkel egy őserdőt, mocsár helyett derékig érő jéghideg sarat, és hozzá a Tiszai Szúnyogot, ez aztán a buli!
Igazi túlélőpróba.
Mégis az itt táborozó cserkészek hada 2 óra alatt olyan kikötőt varázsolt a partra. hogy a vendégek száraz lábbal jöhettek ki a csónakokból...

A vizitúra résztvevői számos helyen ahol megálltak -így Kanizsán is- megkoszorúzták a szabadságharc emlékeit, rövid műsorral emlékezvén 1848-ra. Majd miután megpihentek, tovább indultak a háralévő 200 km-es viziúton.
Csapatuk az utóbbi a szakaszon két szabadkai cserkésszel bővült: Sepsey Gábor és Sípos Endre végigevezték velük a Kanizsa-Titel-i vizi útvonalat. Igaz, felsebzett tenyerekkel, de büszkén tértek haza, hiszen legyőzték a Tiszát!
Az útnak ezen a szakaszán is végigjárták az 1848-as szabadsághac jelentős színhelyeit, emlékezvén az Utolsó Hős Nemzedék- re, mely mert változtatni sorsán, amiért méltó helyet foglal el szívünkben.

Oláh István cspk.

KMCSSZ

Tinódi Lantos Sebestyén (21.) I. Kerületi Regős Tábor
1999 márc. 27.-től április 5.-ig: Weidenthal, Németország

Központi téma: MEZŐSÉG

Az Erdélyi Mezőség a Kis- és a Nagy-Szamos, a Sajó, a Maros és az Aranyos közötti erdőtlen dombság Erdély középső részén. A Mezőség magyar lakossága szigetcsoportszerűen szétszóródva, román falvak közé ékelődve él. Ennek következtében népi kultúrájuk Erdély egyik legarchaikusabb magyar paraszti műveltsége, ugyanakkor kölcsönhatásban van a környező románsággal is. Kallós Zoltán néprajzkutató a Mezőség szülötte. Gyüjtőmunkája során elsősorban az énekes és a hangszeres zenével, a népszokásokkal foglalkozik. Ezekből a gyűjtésekből fogunk mi is táplálkozni. Sütő András író művein keresztül megismerjük a mezőségi embereket, azok szokásait, életfelfogását és nem utolsó sorban a nyelvük gazdagságát.

Kedves Cserkésztestvéreim! Végre alkalmunk nyílik arra, hogy a közkedvelt Erdélyi Mezoséggel egy héten át részletesebben foglalkozhatunk. A népszerű és a műsorainkban is mindig nagy sikert arató mezőségi táncok és népdalok most minden érdeklődő elsajátíthatja. Mint minden évben, most is többféle kézmuvességet tanulhatsz, amit a csapatodban jól tudsz értékesíteni. Minden 14 éven felüli cserkész számára kimondottan hasznos és élvezetes ez a tábor. A Húsvéti ünnepnapokra szeretettel meghívunk minden cserkészcsaládot, mivel az új helyünk nagyobb és így mindenkinek szállást tudunk biztosítani. Ez külön alkalmas kisgyermekes családok részére! Örömmel várom jelentkezésedet. Jó munkát!

Konthur Mária cst.

Részvételi feltételek: betöltött 14 életév, csapatparancsnoki ajánlás, 290.- DM. Jelentkezés: március 20-ig alábbi címen:
Konthur Mária cst./Botnangerstr. 50/D-70193 Stuttgart/Tel./Fax: 0711/650052 mailto:csangomari@aol.com

A mellékelt kép a bonchidai Bánffy kastélyt ábrázolja.

Akinek van hangkártyája számítógépében már addig is hallgathat bonchidai népdalokat a következő címen:
http://gollum.ttt.bme.hu/~szvia/bonchida.html


Magyar csapatok honlapjai határokon innen és túl
vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra