Kertészkedés mérgek nélkül (3) Óriásfürtök a tető alatt
 Ebben a sorozatban kiskert tulajdonosokhoz szólunk, akiknek csak néhány négyzetméter konyhakert, vagy esetenkint csak egy-egy napos balkon vagy lépcsőház áll rendelkezésükre kedvenc növényeik termesztésére, ugyanakkor viszont természetszeretők és szívesen figyelnek növényeik tulajdonságaira, igényeire. Ahol a növények megkapják a kellő figyelmet és ápolást, ott azok azt előbb-utóbb szép terméssel hálálják meg. A fentiek értelmében többet lesz szó néhány sor konyhakerti vagy tenyészedényes ('cserepes') termesztésről mint nagyüzemi táblákról. A növény igényeinek megértése és az abból kifolyó hatékony ápolás különös hangsúlyt kap, sőt esetenkint egyéni kisérletekre is buzdítjuk a kertészkedő olvasót. A fáraóknál... Már 1400 évvel Krisztus előtt, az egyik fáraó sírkamrájának mennyezetére szétterülő szőlőlombozatot festettek az egyiptomiak, mely lombokból óriási sötétlő szőlőfürtök lógtak alá. Tehát közel három és félezer évvel ezelőtt! 
A szőlő az embert sokezer éve kisérő növény, és még mindig csak hiányosan ismerjük természetét, igényeit. Így tűnik legalábbis amikor gépesített borszőlőültetvények mellett haladunk el....szőlőnövény ez egyáltalán?Számtalan esetben függőleges lombfalba kényszeríti az ember a vegetációt, pedig a szőlő -mint kúszó növény- legszívesebben fák ritka lombkoronájában vízszíntesen kúszik fáról fára. Vannak azonban hála Istennek főleg csemegeszőlőt termesztő vidékek, ahol -több kézimunka árán ugyan-, de a növény iényeire jobban odafigyelnek az emberek kedvelt növényükre, minek eredményeként azok látványosan szép fürtökkel hálálják meg a gondoskodást. De a borszőlőt termesztők körében is emlékeznek még egyesek a régi felismerésre, amint azt első képünk mutatja. A Garda-tó közelében készült képen az Y-művelésű töveken kilógnak a fürtök a lombfalból, míg a lombozat felette kis szögben, közel vízszintesen terül el. Ez a művelésmód még egyfajta gépesített kezelést is lehetővé tesz. Ugyanazon a borvidéken lépcsőszerű tetőművelést is látni a hegyoldalakon, ami szinte teljesen kézi munkára alapozott borszőlő termesztést jelent. Tetőművelések Gyümölcsárusoknál kínált csemegeszőlők között olykor szilvanagyságú bogyókkal megrakott fürtöket látni. Ezek ma sokszor még délebbi tájakról jönnek, sőt részben a tengeren túlról. Ott ahol melegebb az éghajlat mint nálunk, hagyománya van a szőlőtermesztésnek és olcsó a munkaerő. 
Második képünk egy brazíliai ültetvényt mutat. A tetőművelésű Italia fajta azon a tájon évente három hullámban, tehát gyakorlatilag folyamatosan terem. A lelógó fürtök szellősen fejlődnek és a szüretig ellenőrizhetők maradnak. A bogyók mérete elsősorban a fajtától függ. Csemegeszőlőnek természetesen csak a nagyszemű fajtákat választják. Régi szokás azonban a bogyóritkítás legalább egyszer (borsónagyságú korban) ami növeli és szellőssé teszi a fürtöket. Ennek előnye az is, hogy kevesebb növényvédelemre van azután szükség. Van ahol gibberelinnel kezelik a fürtöket a bogyóméret miatt, ami természetesen már a vegyi beavatkozás kategóriájába tartozik. A gyümölcsösládákon ez persze nem olvasható... A bogyók cukortartalma ezeken a meleg tájakon nem okoz problémát, esetleg túl kevés az ízes sav, ha valaki itt is bort akar a fürtökből készíteni. Északon Északnyugat-Európában a jégkorszak előtt bizonyára melegebb lehetett, mert megkövesedett szőlőmagokat találtak abból az időből. A nap gyér melegének befogására itt 100 évvel ezelőtt téglafalak melletti, majd később tetőművelésű üvegházi kultúrák indultak és fejlődtek sikeresen magas technológiai szintig. Csak amikor a szállítás a déli országokból megoldódott hagytak fel utóbbi, részben fűtött kultúrákkal. 
De ma is terem szőlő Északnyugat-Európában, szinte még a tengerparton is. Ez egyrészt kedvtelésből, másrészt abból az új táplálkozási igényből fakad, hogy az emberek egyre inkább biztonságosan vegyszermentes élelmiszereket szeretnének magukhoz venni. Nem akarják majd évtizedek múlva megtudni, hogy mely vegyi anyagok mikor és miért ártottak szervezetüknek....Áttetsző üveg vagy műanyagtető alatt ebben az éghajlatban is elegendő meleg fogható be csemegeszőlő termesztésre (legalábbis a nem túlságosan hosszanérő fajtákhoz). Ennél fontosabb azonban, hogy tető alatt gyakorlatilag nem pusztít a peronoszpóra (a meleg eső betegsége) és a lisztharmat sem, mert a növény a légkörből megkapja a minimális párát annak elkerülésére. Hosszantartó szárazságnál lehet esetleg még a lombokat olykor alulról nedvesre locsolni, de ez ritkán szükséges. Botrítisz pedig a szellős légkör miatt szintén nem lép fel. Egyszóval így tető alatt, semmiféle vegyszeres permetezésre nincs szükség. 
Csak a madarak és a darazsak látogatják az érő termést. Előbbiek ellen csupán a háló, utóbbiak ellen csak fészküknek megsemmisítése segít.Ennél a művelésmódnál tehát nem kell a növénynek 'elmagyarázni', hogy merre fejlődjön. A téli metszés és a nyári ritkítás és csonkázás is szinte magától adódik. A képen látható kékszőlő a "Frankenthali" csemegeszőlő, a fehér pedig a magyar "Kunbarát" borszőlő. Egy korábbi kertész sorozatunkban már közöltünk egy cikket Nyugat-Európai üvegházi szőlőtermesztésről, ahol egy képet is közöltünk az ott alkalmazott tető alatti művelésmódról: Csemegeszőlő mérgek nélkül cím alatt.
Tartalomjegyzék (41)
|