Évfordulók (19) 85 éves a trianoni békeszerződés 
Az emlékezés kitörölhetelen a magyar lélekből, pedig már azóta a harmadik generáció is felnőtt. Nem mintha belesüppedtünk volna önnönmagunk sajnálatába, hanem mert az igazságtalan és rosszindulatú döntésnek azóta is érezzük negatív hatásait. Ki tudná felmérni, hogy mekkora a tényleges veszteségünk, hiszen hacsak az elszakított területek magyarajkú lakosságát vesszük, akkor megdöbbenve tapasztalhatjuk, hogy anyagi javaink és kultúrális értékeink teljes kisajátítása mellett, a beolvadás mekkora méreteket öltött eddig és ölt jelenleg is. S hogy a csonka anyaország ennyire jutott csak, az nem kis mértékben annak következménye is, hogy szinte minden energia - és nyersanyag forrásunktól megfosztottak és csupán a mezőgazdaság maradt meg számunkra. Ennek káros egyoldalúsága, most a közös Európai Unióban is érezteti hatását. Pedig a II. világháború előtti két évtized alatt a magyarság képes volt megcsonkítva is talpra állni és ígéretes fejlődésnek indulni. Ezért van remény most is arra, hogyha megszűnik a belső viszály és a társadalom végre összefogja legkíválóbb erőit, még kiteljesedhetik s egy erős, tehetségeit kamatoztató nemzetté válhat, a jogtalanul meghúzott határok ellenében is. Trianon csak nekünk fáj, szomszédainknak örömünnep ez. A Nyugat, melynek vezető hatalmai megalkották, kényesen ügyelnek az elhallgatására, nehogy bárkinek is eszébe jusson annak jogos, de békés felülvizsgálata. Az elmúlt időszak szabad kormányai szintén elmulasztották ezen szerződés újramodósításának lehetőségét, ami pedig adva volt. Egyébként szomorúan és megdöbbentően hiányos a nyugati emberek történelmi tájékozottsága ebben a vonatkozásban is. Hányszor hallani azt a vádat, hogy a magyarság önnönmagának köszönheti Trianont. Mintha nem lett volna ez egy nagyhatalmi terv, az utódállamok hathatós és hazug félretájékoztatása mellett. Való igaz: nem voltak olyan politikusaink, mint a cseh Masaryk és Benes, akik egészen Amerikáig szaladva végezték azt a rágalmazó propaganda hadjáratot, amely azután alapként szolgált ellenünk Trianonban. De nem készítettünk hamis térképeket sem a Kárpát-medence etnikumairól, mint tették azt szomszédaink. Helyette gróf Teleki Pál alkotta meg az első hiteles -etnikai sűrűségen alapuló - térképet a Kárpát-medencéről, amelyet felmutattak a béketárgyalásokon, de azt figyelembe sem vették a döntéshozók. S nem álltak készen magyar hadtestek, hogy francia jóváhagyással és buzdítással megvédjék Erdélyt, ellenkezőleg a román haderő kapott engedélyt a magyar felségterületre és Erdély elfoglalására. A magyar katona hősiesen küzdötte végig a rákényszerített I. világháborút - az Osztrák-Magyar Monarchia tagjaként -, s nem engedtetett meg neki, hogy a háború végén megvédhesse saját országának határait. Természetesen a belső bomlasztás sem hiányzott, mert Tisza István miniszterelnök meggyilkolásával szabad volt az út a Károlyi -féle első köztársasághoz. Károlyi Mihály viszont igen gyorsan átadta a hatalmat Moszkvában kiképzett bolsevikoknak, Kun Béla és társainak. Ez a mai kori történelmünknek legdicstelenebb - bár rövid ideig tartó - tanácsköztársasági szakasza, de hatását nézve annál kártékonyabb, rombolóbb és dehonesztálóbb volt hazánk külső megítélése szempontjából is. Trianon irodalma az elmúlt évek során egyre gazdagodott. Ezek nyomán újabb és újabb adalékok jutnak napvilágra. Példának okáért, hogy Trianon előkészítésében nem hivatalos politikusok is segédkeztek. Ilyen személy volt Sr. Arthur Evans angol régész, aki hírnevét és ismeretségét politikai összeköttetései révén arra használta fel, hogy dédelgetett gondolatát a szerbek iránt táplált személyes szimpátia alapján -egy egyesített délszláv állam létrehozásában- megvalósítva lássa. Ő volt az, aki elkészítette az első térképet még 1913-ban a monarchia s főként Magyarország feldarabolása céljából. Ez a térkép Magyarországra nézve még kegyetlenebb határmeghúzással járt volna főleg a Délvidéken. Eszerint Szabadka mellett Pécs, Mohács, Baja is a szerbeknek volt szánva sőt még Szeged is. Dr. Makkay János régész-történész könyve sok egyéb érdekességre is rávilágít Sr. Arthur Evans szakmai és egyébb tevékenységével kapcsolatban. Elgondolkoztató mindig az a tény, hogy a magyarságnak miért vannak aránylag csekélyszámu pártolói a nagyvilágban, míg a minket körülvevő szláv tömbnek és a románságnak jóval több a szimpatizánsa. S ez a helyzet ma sem változott, sőt mintha felerősödni látszana. A magyarság jövöje és megmaradása nagymértékben attól függ, hogy mennyire lesz képes következetesen megmaradni a szentistváni állameszme alapján, a Szent Korona védelme alatt, mert ha ehhez hűtlenné válik a romlás elkerülhetetlenül bekövetkezik.
Trianonról már írtunk a 80-éves évforduló kapcsán három részletben is. Lásd: ujmagyarevezred.nl/umek-144.html
vissza a tartalomjegyzékhez
|
