Évfordulók (28)


  70 éve hunyt el Kosztolányi Dezső író, költő





70 éve halt meg Kosztolányi Dezső (1885-1936).

A Nyugat- nemzedékéhez tartozó magyar író, újságíró, költő, műfordító Szabadkán született 1885. március 29-én. Édesdapja a szabadkai gimnázium igazgatója volt, anyai ágon nemesi, és mindkét oldalról magyműveltségű polgári családból származott. Nem csoda, hogy a könyv szeretetén nőtt fel a fiatal Kosztolányi.

Iskoláit Szabadkán végezte, megszakítással ugyan, mert érettségije előtt 1903-ban nem volt hajlandó részt venni a március 15.-i ünnepségen, és emiatt kizárták az iskolából. Szegedre ment át, majd magántanulóként ismét Szabadkára, ahol jelesen érettségizett le.
Első versét még 1901-ben a Budapesti Napló közölte.

Budapesten íratkozott be a bölcsészkarra magyar-német szakra. Itt ismerkedett meg és kötött barátságot Babits Mihállyal valamint Juhász Gyulával.

1904-ben átíratkozott a bécsi egyetemre, ősszel már újságíróként a Bácskai Hírlapnál dolgozott. 1905-ben újra visszatért a budapesti egyetemre, de tanulmányait nem végezte be. Ezután lett a Budapesti Napló munkatársa.
1907-ben jelent meg első verseskötete "Négy fal között" címmel. Ekkor még csupán 22 éves Kosztolányi. Versire felfigyelt Ignotus Pál és Ady Endre, aki negatív kritikával illette azokat.

1908-ban a Nyugat megindulásakor lett annak szerkesztője. Többek között ehhez a baráti körhöz tartoztak még Ignotus Pállal az élén, Babits Mihály, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Füst Milán és természetesen Ady Endre is.
Kosztolányi népszerűségét az 1910-ben megjelent versciklusával "A szegény gyerek panaszai" címmel szerezte meg, amely a Nyugat első nemzedékének legsikeresebb kötete lett. A kötet 32 verset tartalmazott, az 1923-ban megjelent kiadás már 63-ra bővült. Kosztolányi lírájában egy újszerű kettős látásmód jelenik meg, melyek egymást átfedik. A felnőtt, maga a költő visszaemlékezve nézi gyermekkori önmagát. A gyermek pedig rácsodálkozva, de egyben előítéletektől mentesen fedezi fel a körülötte lévő világot.

Magánéletében változást jelentett házassága 1913-ban, amikor feleségül vette Harmos Ilona szinésznőt, aki maga is írt Görög Ilona álnéven. 1915-ben pesti lakosokként született meg egyetlen gyermekük, Kosztolányi Ádám.


Kosztolányi Dezső és Thomas
Mann
(jobbról) feleségeikkel
Bár politikával alig foglalkozott, de mint a legtöbb művész ő is üdvözölte az őszirózsás forradalmat. Később az Írószövetség tagjaként vitába keveredett Szabó Dezsővel, és viszonyuk emiatt megromlott. 1922-ben került pont erre a vitára, amikor már a lehiggadt író egy történelmi regény témáját választotta korának -olykor szatírával tüzdelt- megjelenítésére. Címe "Néro, a véres költő". Ennek német kiadásához Thomas Mann írt előszót 1924-ben.


Gazdag alkotóképességének egyik területét lírája képezi. Ő, aki apolitikus alkat volt, s verseiben, prózájában nem a társadalom megváltójaként kívánt fellépni, hanem inkább az emberi lelkület mélységeinek rezdülései, harcai, ellentmondásai foglalkoztatták. Igen nagy munkabírással tudott dolgozni, az emberi élet minden területét bejárva, képessé vált emberi sorsok, tragédiák átélésére, és azt művészi tökéllyel megválasztott stílusban közre bocsátani.

Verseskötetei időrendben: Négy fal között 1907. Hagyományos, szecessziós verselésű, bizonyos elemei Reviczky Gyulára és Komjáthy Jenőre utalnak. A kötet legnépszerűbb alkotása az Üllői-úti fák, amely búcsúzást jelent az ifjúságtól.
1910: A szegény kis gyerek panaszai; 1912: Mágia; 1916: Mák; 1920: Kenyér és bor; 1924: A bús férfi panaszai; 1928: Meztelenül, új szabad stílust hoz, az élőbeszédet utánozva lemond a rímelésről, ami addigi költészetének alapját képezte. 1930: Zsivajgó természet; 1935: Számadás, ebben a szonettciklusában, mely számvetés önmagával, érkezik igazán el a teljességig, arra a magaslatra, amely minden tehetségnek halhatatlanságot biztosít. Ezen kötete szintézis jellegű, mert megmarad a rímes verselésnél, de ugyanakkor a köznapiság költői szintre emelkedik.

Ekkor már súlyos beteg a költő, egyik kezelés éri a másikat. Kétségek, fájdalmak, remények között él. A sors még megajándékozza 50 éves korában egy utolsó szerelemmel, a Szeptemberi áhitat című versének az ihletőjével, Radákovics Máriával, akit az újságíró-üdülőben ismert meg.

Kosztolányi Dezső regényeiben emberi sorstragédiák, lélektani elemzések nyomán társadalmi korrajz bontakozik ki, amelyekben a finom átérzés, részvét, a szerkezet felépítésének arányossága, és sokszor drámai feszültség uralkodik. Magyar prózairodalomunk nagyjainak sorában van a helye, hiába mellőzte a kommunista hatalom hét éven át műveinek kiadatását. Később került csak az őt mgillető helyre, és valamennyi regénye felkerült a filmvászonra is, jeles művészek tolmácsolásában.

Regényei: 1922: Néro, a véres költő; 1924: Pacsirta; 1925: Aranysárkány; 1926: Édes Anna.

Kisprózái is remekművek. A finom lélekrajz ábrázolás, hiteles társadalomkép jellemző rájuk. Műfordítói tevékenysége bár jelentősnek mondható, de azokban nem a hűségre való törekvés, hanem a nyelv szépségére történő összpontosításon van a hangsúly. Kritikai munkáiban pedig nagy empátiáról tett tanú bizonyságot.

Az író sikereinek és népszerűségének növekedésével egyre inkább magányossá vált. Amikor 1929-ben megjelent "Az írástudatlanok árulása" (Különvélemény Ady Endréről) című írása nagy vihart váltott ki. Barátja Babits Mihály is vele szemben foglalt állást. Ő, aki olyan élesen elkülönítette magát Adytól, a fiatal költők bizalmas barátja és tanácsadója lett pl. József Attilának.

1930-ban választotta tagjai sorába a Kisfaludy Társaság. Még ez évben lett a Magyar Pen Klub elnöke.

1933-ban jelent meg az "Esti Kornél", melyben új főhős született, az író "másik énje". Babits fenntartással fogadta a novellákat, és végleg elhidegültek egymástól.
A nagyműveltségű, több nyelven beszélő író, külföldön is ismert személyiség volt.
Halála évében, januárban jelent meg összegyüjtött elbeszélés kötete Tengerszem címmel. Állapota a műtét után rohamosan romlott, elvesztette hangját (gége-rák), írásban tudott csak kommunikálni környezetével. 1936. nov. 3-án hunyt el Budapesten. A búcsúztatásán írótársai és kortársai szép számmal képviseltették magukat.

Hatása a magyar irodalomra elvitathatalanul nagy. Olyan írók tisztelegtek emléke előtt, mint Márai Sándor vagy Ottlik Géza. Ma már úgy ítélhetjük meg, hogy méltó helyére került a magyar irodalomtörténetben, és műveinek népszerűsége nem csökken, de inkább növekszik.


Üllői-úti fák

Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
Üllői-úti fák.

Másoknak is így nyíljatok,
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát,
higgyék, örök az ifjúság,
Üllői-úti fák.

Haldoklik a sárgult határ,
Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél búsan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hova repül az ifjúság?
Feleljetek, bús lombú fák,
Üllői-úti fák.


[Kosztolányi Dezső további három verse Capita Selecta (15) rovatunkban olvasható.]
vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra