Évfordulók (5)Bartók Béla a magyar és az egyetemes zenetörténet huszadik századának egyik legnagyobb és legnevesebb alakja.
1921-ben írott önéletrajzában így vall a kezdetekről: "Születtem 1881. március 25.-én Nagyszentmiklós községben.... (ma Romániához tartozik, szerk.)
Legelső zongoraóráimat édesanyámtól kaptam, hatodik életévemben. Apámnak, aki egy földművelésiskolát igazgatott, meglehetősen fejlett zenei képességei voltak: zongorázott, műkedvelő zenekart szervezett, gordonkázni is tanult, hogy zenekarában gordonkán játszhasson, sőt még táncdarabokat is komponált. Nyolc éves voltam, amikor elvesztettem. Halála után édesanyám mint
tanítónő küzdött a mindennapi kenyérért; először Nagyszőllősre kerültünk... azután Besztercére, Erdélybe... s végül 1893-ban Pozsonyba... Mivel még kilenc éves koromban kisebb zongoradarabokat komponáltam, sőt Nagyszőllősön, 1891-ben mint zeneszerző és zongoraművész, a nyilvánosság előtt is szerepeltem, igen fontos volt számunkra, hogy végre nagyobb
városba juthattunk. Az idő tájt a vidéki magyar városok közt Pozsonynak zenei élete volt a legélénkebb, s ilymódon lehetővé vált számomra, hogy 15-ik évemig Erkel László (Ferenc fia) taníthatott zongorára és összhangzattanra..."
1899-1903-ig (Dohnányi Ernő tanácsára) a Budapesti Magyar Királyi Zeneakadémián tanult, Thomán Istvántól zongorát és Koessler Jánostól zeneszerzést. Kezdetben példaképei Wagner, Liszt, Brahms,
és Richard Strauss voltak, de miután közelebb került ezen zeneszerzők magyar népdalfeldolgozásaihoz, akkor fordult figyelme Schönberg, van Debussy és Stravinszkij zeneszerzők felé. Ő azonban a korszerű, ízig-vérig magyar muzsikát akarta megteremteni.
A fiatal művész, aki már ez idő tájban rabul ejti a zenekedvelőket nagyszerű zongorajátékával, igazi hazafi is egyben. A német nyelvet anyanyelvként beszéli ugyan, de megtiltja barátainak és rokonságának, hogy német nyelven levelezzenek vele.
1903-ban a Kossuth-szinfóniával lép a közönség elé. Ezzel az izzóan hazafias hangvételű művel egy évvel későbben Angliában is igen nagy sikert aratott Hans Richter, a világhírű karmester
vesénylésével.
1904-től Kodály Zoltánnal együtt hozzáfogott az ősi magyar népdaltár felkutatásáshoz és feltérképezéséhez. A Kárpát-medencében madtak fent ugyanis a legérintettlenebbül az ősi népénekek és itt tanulmányozták is a leginkább azokat. Egy igen kezdetleges fonográffal veszi fel a különféle dalokat, sokszor roppant nehéz körülmények közepette és sok fáradsággal, hogy éneklésre
bírja az egyeszű falusi embereket.
1906-1907-ben például a Balaton környéki, zalai és somogyi helységeket járva mintegy 370 dallamot jegyzett fel, főként Felsőiregben "Életem legboldogabb napjai azok voltak, melyeket falvakban, parasztok közt töltöttem..." vallotta egyik levelében Bartók Béla. Róla pedig így emlékezett meg egy erdélyi fafaragó mester: "Népszerű, eccerű, szelíd, mosolygó kis ember vót, mindig jókedvű. Vót neki egy kis felvevő dalosgépje - én csak így tudom a nevét, s amit beledanoltunk, a géppel mind visszadanolta nekünk."
Gyűjtőmunkáját később kiterjesztette a szomszédos népek zenéjére is, román, szlovák, ukrán, majd bolgár, török, sőt az arab világ népzenéjére is. Kodály Zoltánnal együtt 1913-ban Észak-Afrikába is elmentek, hogy az ottani népzenei kultúrát tanulmányozzák.
1917 jelentős dátum Bartók Béla életében. Ekkor mutatják be a
Magyar Opearaházban A fából faragott királyfi című táncjátékát a kiváló olasz karmester Tango Egisto vezényletével. Egy
évvel később kerül a közönség elé Bartók egyetlen operája A kékszakállú herceg vára. Mindkét zenemű sikere óriási volt és a nemzetközi visszhang sem maradt el. Bartók műveit a bécsi
Universal Edition bocsájtotta közre, amivel megnyílt a világ a Bartók-i alkotások előtt.
1921-ben készült ela Kodállyal közösen megalkotott mű, az Erdélyi Népdalok címmel, továbbá egy önálló tanulmánya A Magyar Népdal, amelyet 1924-ben adtak ki. Közös gyűjtésük eredményeként mintegy 14.000 népdalt jegyeztek le.
1907-től 1934-ig a Budapesti Zeneakadémia zongora tanszékének tanára volt.
1923-1938-ig a folyamatosan ismétlődő európai és amerikai koncertjeivel a világhírnév csúcsára jutott el. Zeneszerzői munkásságával egyedülállót teremtett a nyugati zeneműtörténetben. Új dallamvilágában az ősi magyar zene magasrendű műzenei alkotásokként szólal meg, új harmóniákat, hangzatkötéseket és bátrabb akkordokat alakalmazván, melyek nem a nyugati zene dur-moll kettősségéből nőttek ki, hanem a magyar népi zene eredeti pentatonjaiból. Ritmusában is természetesen lényegesen megkülönböznek a klasszikus zene ütemétől, nem csoda, hogy Bartók zenéjét sokat hamisnak ítélték meg.
Zenei munkásságának tárháza olyan gazdag, amellyel remekművek egész sorával ajándékozta meg az emberiséget. Számos szinfónikus zenemű, balettmű, zongoramű, vonósnégyes, zongora és hegedű-hangversenyek nagyszámú rövid zongorajátékok gyerekek számára és zenepedagógiai célokra, a híres "Mikrokozmosz", "Cantata Profana", stb.
1940-ben kérte nyugdíjazását a Zeneakadémián, mert a hazai politikai légkörben nem tudta folytatni tovább munkásságát és ezért az év őszén elhagyta az országot s Amerikában telepedett le.
Bár itt sohasem érezte otthon magát, de az állandó anyagi nehézségek ellenére is folytatta alkotói tevékenységét. A Koussevitzky alapítvány megrendelésére alkotta meg 1943-ban mindmáig legnagyobb és legismertebb zenekari művét a "Concerto"-t. Ekkor szerezte Yehudi Mehudin számára a "Szonata"-t szólóhegedűre. Alkotói tevékenységének teljében ragadta el a halál 1945 szeptember 26.-án, leukémiában halt meg New Yorkban.
Hamvait 1988-ban szállították haza szülőhazájába, ahol ma a nép szeretete és tisztelete övezi eme kiváló géniuszát a magyarságnak. Se szeri se száma azoknak a Bartókról készült művészi alkotásoknak, emlékeknek, róla elnevezett iskoláknak, intézményeknek, amelyekkel napjainkban is gyarapítjuk az ő emlékét.
Nevezetes t.k. a "Bartók Emlékház" Budapesten [H-1025 Budapest, Csalán utca 29]. Itt található t.k. Bartók Bélának a mellékelt képen látható zongorája is, számtalan más, nagymúltú zeneszerzőnkre emlékeztető kiállítási tárggyal együtt.
Népdalgyűjtemény az ÚMÉ web-tanyán
Ugyanezen az ÚMÉ-webtanyán a magyar népdalkincsnek egy újszerű gyűjteménye található. Zenei anyanyelvünk példatára cím alatt. Jelenleg 150 magyar népdal kottája és szövege található itt, köztük természetesen sok Bartók Béla gyűjtéséből is. A gyűjtemény különlegessége, hogy egy megfelelő (ingyenes) lejátszóprogrammal (Finale MusicViewer) és természetesen egy 'hangkártyával' a számítógépben, a kották önmagukat lejátszák. A lejátszás többnyire furuly-hangon történik, de a dalok több hangszeren is meghallgathatók. Ez a gyűjtemény folyamatosan bővül.