A CSERKSZÉLET az ÚMÉK negyedéves Internet-kiadványnak állandó rovata: IV. évf. 4. sz. 1999 december 
20 éves csapatévforduló Hollandiában
A II. világháború, de főleg 1956 nyomán magyarok tízezrei hagyták el a hazát és menekültek nyugat felé. Kockáztatták a hontalanságot, nincstelenséget és a bizonytalan jövőt az idegenben, inkább mintsem tovább tűrjék az istenetelen kommunista rendőrállam elnyomását.
De múltak az évek, majd az évtizedek, gyerekek születtek és nőttek fel
idegen országokban, idegen környezetben, jártak idegen iskolákba, játszva másajkú gyerekekkel egyre nehezebben beszélvén szüleik nyelvét.
Ebben a folyamatban jutott óriási szerepe a külföldön újraszerveződött Magyar Cserkészmozgalomnak. A II. Világháború után a bajorországi menekülttáborokban 1947-ben megalakult az emigrációs Cserkészszövetség és attól kezdve, ma több mint 50 esztendeje fogja össze ez a sokoldalú mozgalom a magyarajkú gyerekeket, fiatalokat, de még gyakran a szülőket is egy nevelő, kultúrális, hazafias környezetbe.
Az "Attila" csapat születése
A sűrűn lakott Hollandiába először 1956 után érkezett nagyobb magyar menekültcsoport. Családokat az ország akkor alig fogadott be, helyette inkább diákokokat és munkásfiatalokat.
Az akkor még egyetemista Túry Ferenc volt az, aki először hívott össze nagyobb számban magyar fiatalokat és 1958/59-ben megalapította velük a "70. sz. Attila cserkészcsapatot.
Ez természetesen nem lehetett egy iskolai vagy városi csapat, hiszen a menekültek szerteszét éltek az országban. A cserkészek kerékpáron vagy autóstoppal jöttek a csapatgyűlésekre, a központi fekvésű Utrecht közelébe.
A második generáció
A ma 40 éves csapat életében, kb. 30 évvel ez előtt, egy kis szünet állt be, amikor sokan megházasodtak -és ami ilyenkor a legtermészetesebb- gondoskodtak az apródokról, az apró cserkészjelöltekről, tanítgatván őket a magyar anyanyelvre...
De az évek gyorsan múltak, a "kerti" csapatgyűléseket a Maarsbergen-i kastély parkja váltotta fel, ahol az idős bárónő számtalanszor hallotta már az első generáció tüzetgyújtó cserkészeit is a "Szellő zúg távol"-t énekelni. Nagyon kedvelte a cserkészeket és azok is őt. A kastély parkja pedig szinte már a csapat cserkészparkjának számított abban az időben. Sok közös tábor került itt megrendezésre a belgiumi és rajnavidéki magyar csapatokkal. Kerületi vezetőképző táboroknak is helyet adott több ízben.
Később az Attila csapat tanyája -a szintén központi fekvésű Zeist-be került át- egy holland csapat otthonába, ahol egyik leánycserkészünk mai napig úgyszintén vezető szerepet tölt be (3. felvételünk).
Még az aránylag kisterületű Svájc-i magyar csapatok esetében sem volt ilyen "országos csapat" mint Hollandiában, hanem csak egy-egy nagyváros vonzáskörében éltek mindig is a magyar cserkészcsapatok. A hollandiai "országos" csapat a gyakorlatban azt jelentette ugyanis, hogy a kisebb cserkészeket még több mint 100 km-es távolságból a szülőknek maguknak kellett hozni/vinni, ami külön áldozatot jelentett számukra is. Másrészt igaz az is, hogy amennyiben ráértek egész napjukat gyerekeik programjára áldozni, egyfajta szülői találkozóra is alkalmat adtak az egynapos csapatgyűlések.
Húsz éves évforduló Amikor hat évvel ezelőtt, közel egyidőben, a csapatnak egy jelentős része szétszóródott, mert a fiatalok szerteszét kerültek a legkülönbözőbb egyetemekre, részben még külföldre is, megint szünet állt be a csapat életében. Annnál nagyobb volt az öröm, amikor most, szeptember 19.én -aki csak tehette- eljött az újraindulás 20. évfordulóját megünnepelni az Utrecht melletti Zeist-be. Még Németországból és -bármilyen furcsán hangzik- Magyarországról is volt résztvevő, annyit jelentett mindenki számára a baráti viszontlátás. Az évforduló szereplői -a második generáció- a fenti csapatalapítók gyermekei, a cserkészkedést 1978/79-ben kezdték. Most, felnőve, többnyire már dolgoznak, vagy főiskolai tanulmányaik végén járnak. Legtöbbjük alighanem házasodni is fog nemsokára...
És hogy mit hoz a jövő? Csak a jó Isten tudja! Az évfordulós Attila csapat fiataljai csak most kerültek a házasulandó korosztályba, így még sok évre lesz szükség ahhoz, amíg nekik maguknak kiscserkésznek való 6 éves gyermekeik lesznek. Ezt persze csak remélni tudjuk.
Népdalok, Cserkészdalok a Világhálón
Kapcsolódó cikkünkben egy áttekintést adunk a jelenleg a Web-ről letölthető népdalokról.
Magyar cserkészek mindig is híresek voltak népdaltudásukról, hiszen még az emigrációban élő csapatok is -ha kellett- áténekeltek 'egy egész éjszakát' anélkül, hogy ismételték volna dalaikat, mindezt más népek cserkészei nagy csodálatára. Ma sincs ez másképpen, csak legyenek nótáskedvű vezetőik, akik közvetítik népi kultúránkat.
Népdalokat, cserkészdalokat, katonadalokat, tréfás diákdalokat szoktak a cserkészek tábortüzeiknél énekelni. Kultúrális szempontból természetesen legértékesebbek a népdalok. Még a háborús években elkezdtek maguk a cserkészek is népdalokat gyűjteni és nincs elvi akadálya annak, hogy ez ne legyen ma is folytatható, kellő felkészültség mellett.
A Regőscserkészeknél már szinte mesteri fokon lehet a magyar népdal és népzene kimeríthetetlen forrásaival ismerkedni, dalokat, táncokat megtanulni, gyakorolni, előadni.
Egylőre kevés az olyan zsebbevaló daloskönyv, mint amilyen volt annakidején a 100-as sorozat. A rendszerváltozás után közvetlenül jelent meg a "Cserkészek Daloskönyve" Ivasivka Mátyás szerkesztésében a "Márton Áron" kiadónál. A könyv népdalok mellett számtalan cserkészdalt is tartalmaz, melyek eddig kevés helyen lettek feljegyezve.
A Web-ről időközben számos hangzó népdal is letölthető különböző kódolásban, kezdve a hangkártya nélkül meghallgatható "pazmany" kódolástól (mint pl. a KMCSSZ kiadásában megjelent "Madárka" gyűjtemény), egészen a CD-minőséghez közelálló "MP3" kódolásig. Az ilyen gyűjtemények megjelenése továbbiakban természetesen szaporodni fog. Tervünk a "Magyar Népdalok a Világhálón" összeállítást rendszeresen bővíteni.
A letöltésekhez kattints ide: Magyar Népdalok a Világhálón
|
A cserkészélet ezután családias hangulatban indult újra, amikor az első már Hollandiában született gyerekek elmúltak 6 évesek és készülhettek kéknyakkendős "kiscserkész" igéretükre. Az újraindulásban nagy szerepe volt t.k. a Sinkai házaspárnak, akik a helyi holland cserkészéletben is részt vettek addig. Legkönnyebb dolguk azoknak a gyerekeknek volt, akiknek mindkét szülőjük magyarajkú volt, de szaporodtak lassan a vegyes házasságokból származó gyerekek is, akik csak a cserkészek között gyakorolhatták a magyar nyelvet. És miután a dalolás a cserkészélet szerves része, hamar akadtak olyanok, akik jobban tudtak magyarul énekelni mint beszélni...
