Látogatóban a legszegényebbeknél
A mai Magyarország 10 milliós lakosságából kb. 1.5 millió felnőttnek és gyereknek a legegyszerübb mindennapi megélhetésük nincs biztosítva. Egyetlen szobában gyerekeikkel együtt élnek a sokszor még fiatal szülők. A villany ugyan be van vezetve, de csak egyetlen égőre futja, a vizet vödörben hozzák az udvarról, a mellékhelységekről jobb, ha nem beszélünk. A szülők gyakran önhibájukon kívül munkanélküliek, képtelenek sorsukat saját kezükbe venni, sok lesz közülük alkoholista, a gyerek végül reggeli nélkül megy az iskolába...
A hazánkba látogató túristák nem találkoznak ezekkel a leszakadt családokkal. Nem is ő értük jönnek Magyarországra, legfeljebb elrobognak lakótelepeik mellett néhány méterre... A Balatonra mennek meg a Halászbástyára.
E sorok nem egy szociológiai felmérést helyettesítenek. Talán nem is az ezekre a nincstelenekre vonatkozó törvények és szociális rendelkezések hiányoznak. A probléma gyökere az, hogy a kilátástalanságba sodort emberek képtelenek saját sorsukat saját kezükbe venni. Pontosan erre lenne ugyanis ma szükség a könyörtelen érvényesülési versenyben, és pontosan erre nem tanította meg őket senki sem!
Ők egyszerű becsületes emberek, akik elhiszik azt amit mondanak nekik, nem veszik észre, hogy ki mit miért mondott, és a szavak mögött tulajdonképpen mit is akarnak tőlük.
Először elvette mindenüket a kommunista hatalom, "átvállalta" helyettük a gondolkozást és főleg az egyéni kezdeményezést, ma pedig pontosan erre lenne szükség, mert az egyéni verekedés korszakát éljük. Az állam és a törvényhozás feltételezi, hogy mindenki képes a körülötte gyorsan változó világ lehetőségeit és buktatóit helyesen felismerni és azokkal együtt élni. És itt van az órisi tévedés, mert erre nagyon sokan nem képesek!
Ha pedig nem képesek, másoknak kell megfogni a kezüket!
A jóléti holland társadalom egyik pillére, hogy egy esetleges társadalmi leszakadást megelőzve, az egyéni emberi sors saját kézbe vételét, szinte már gyermekkorban megtanulják az iskolában. De a hollandusok sok tekintetben más fából lettek faragva mint mi magyarok... nekik , más a történelmük, más a kultúrájuk, más a vérmérsékletük és természetüköz tartozik, hogy messze előre gondolkoznak és terveznek. Kolonizáló, kalmár hatalom voltak, szinte kikerülte őket a két világháború és főleg a kommunista kizsákmányolás. Kiváló üzleti érzékkel rendelkezik minden hollandus és szinte már a gyerekek megtervezik saját jövőjüket.
Érdekes, hogy egy jellegzetes, nagyon is emberi vonásukat minden üzleti érzékük mellett megtartották. Ez pedig az, hogy ha elesett embertársat látnak, megfogják annak a kezét! Nem mutogatnak másokra, intézményekre, felelősekre, hanem segítenek. Ott és azon nyomban, amint a nyomorultat meglátják. Hosszabb lejátra pedig intézményesítik a segítséget, ezt is természetesnek tartják. Mindezt nem csak a mai jó konjunktúrában teszik így, hanem már generációk óta.
Ami hazánk elesettjeit illeti, az I. Világháború, a II. Világhború, majd 1956, és végül a vasfüggöny leomlása után szinte minden időben voltak hollandusok, akik készek voltak segíteni magyar gyerekeken, árvákon, nyomorékokon.
A háttér ismert
A túristák
De nem csak a városok szegény negyedeit, a magyar puszta elszegényedett tanyáit sem ismeri a külföld..., és tegyük hozzá, sokszor még az átlag városi magyar ember sem!
Legfeljebb egy-egy romantikus, gémeskutas festményt árulnak utóbbiakról valamelyik túrista-központban, de hogy hogyan élnek ott a magukra hagyott emberek düledező, parányi kis -minden komfortot nélkülöző otthonaikban- az nincs a festmény alá írva.
Az hiányzik, aki kezüket megfogja...
A hollandusok
Ami szintén jellemző rájuk, hogy nem "vakon" segítenek, hanem sok esetben személyesen a dolgok végére is járnak. Ez tűnhet olykor bizalmatlanságnak a közvetítőkkel szemben, mégis bölcsebb ennek inkább örülni, mert sok maradandó(!) emberi kapcsolat fejlődött így már ki magyarok és hollandusok között és sok esetben tartós segélynyújtást is eredményezett.
