Ezt a nagyszabású, sorjában 4. katolikus világtalálkozót többhónapos gondos előkészítés előzte meg úgy Párizsban mint világszerte, így Magyarországon is. II. János-Pál pápa fél esztendővel a találkozó előtt apostoli körlevelet intézett a világ fiataljaihoz feltéve a kereső fiataloknak a kérdést: "Világ fiataljai mit kerestek?".
Az óriási rendezvény sikeréhez a szervezők 80 000 francia önkéntes segítségét vették igénybe, akik nem csak a program zavartalan lebonyolítását, de a tengernyi fiatal elszállásolását is magukra vállalták.
A lelkes fiatalok e napok alatt sok nyelven és több különböző helyen imádkoztak, énekeltek kisebb-nagyobb csoportokban, és mint az fiataloknál szokás, a legkevesebb nyelvi problémával. A latin liturgia mindegyikükhöz 'anyanyelvén' szólt, de nem kellett fordítani az 'Oh happy days' negro-spiritualt sem amikor azt a néger származású amerikai DeeDee Bridgewater énekesnő énekelni kezdte.
A szentatya mint tudjuk mindíg szivesen időzött fiatalok között megszólítván őket: "Ti vagytok a világ reménysége". Azok pedig válaszként az egység gondolatát kifejezve ezalkalommal egy 35 km(!) hosszú átszakaszon álltak fel kezetfogva egymással jelképezvén nemzetközi béke- és összetarftozási igényüket, a külöböző hatalmi érdekcsoportok törekvései ellen. Párizs utcáin tették ezt, ahol 1789-es forradalom alkalmából hirdették ki először az emberi jogokat.
A magyar csapat, mely Balás Béla püspök atya szervezése alatt állott, összesen közel 2000(!) főt tett ki. A fiatalság autóbuszokkal utazott, augusztus 13.-án indúltak. Közel egynapos utazás után értek el az előkészítő napok színhelyére, így az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye résztvevői pl. Strasburgba. Az előkészítő napok elmélkedéssel, ismerkedéssel és a vendéglátók elötti fellépésekkel teltek el.
A magyarok részvételéről részletes beszámoló olvasható t.k. Új Ember 97/36. számában.
A program zsúfolt volt, már 7 órakor kellett kelni és este csak 11 órakor volt takarodó. Az utolsó éjszakát pedig együtt virrasztottak át imádságban a longchampi lóversenypálya területén, ahol vasárnap reggel búcsú-szentmisét celebrált a Szentatya közel háromnegyed milliós tömeg elött.
[A körlevél magyar fordítását az ÚMÉK 1997/II cserkész rovatában közöltük].
A résztvevők felismerhetőek voltak jelvényeikről (badges) és kék zarándokszatyrukról, melyet megérkezésükkor a rendezőségtől kaptak.
De a szines népviseletek, egyesületi ruházatok, cserkészcsapatok egyenruhái, köztük pedig a különböző egyhái rendek fiataljai páratlanul tarkították a találkozó külső benyomását.
Minden magyar résztvevő rendelkezett egy kis könyvecskével, melyben a mindennapi elmélkedések ugyanúgy benne voltak mint sok egyházi énekünk, de vidám népdalainknak is egész gyűjteménye.
A párizsi napok idején is mindenki francia közösségeknél vagy családoknál volt elszállásolva, ami magában is sok élményt és új barátságot jelentett.
