A szent koronáért folytatott belső és külső harcok (Folytatás az ÚMÉK 1997/IV-ből)

- I. Béla: 1060-1063;
- Salamon: 1063-1074;
- I.Géza: 1074-1077

Béla herceg a kitűnő hadvezér abban bízott, hogy bátyja Endre halála után ő örökli a trónt. Miután Endrének később három gyermeke született Salamon, Dávid és Adelheid, elsőszülött fiát, Salamont, ötéves korában megkoronáztatta és IV. Henrik német császár Judit nevű lányával jegyeztette el. Endre király, hogy halála esetén biztonságban legyen fia örökösödésében, öccsét meghívta várkonyi palotájába (1059), hogy próbára tegye.

A várkonyi jelenet A magyar krónika szerint választásra szólította fel Bélát a királyságot jelentő korona és a hercegséget jelentő kard között. A király előzőleg megparancsolta elrejtőzött híveinek, hogy amennyiben Béla a koronát választaná, úgy öljék meg őt. Bélát azonban figyelmeztette Miklós ispán, hogy a kardot válassza. Béla így is tett és életben maradt. Béla ezután viszatért Lengyelországba lengyel feleségével és három fiával (Géza, László és Lambert). A példás testvéri kapcsolatnak ezzel vége is szakadt.
[A kónikás képe 1358-ból: Miklós ispán figyelmezteti Bélát, hogy a kardot válassza]

Nem sokkal később Béla már lengyel haddal tér vissza. A nép rokonszenve is őt segíti, mivel Endrében megrendült a bizalom a német császár barátsága miatt.
Béla megtámadja a király hadát a Tiszánál. A csatában Endre király megsebesül, szerencsétlenül esik a szekerek és a lovak közé és saját lovasai gázolják halálra. A király családja Melk-be menekül a német császár udvarába.
Béla így karddal szerezte meg a trónt és 1060-ban Székesfehérváron megkoronázták.

Uralkodása első esztendejében népgyűlést hívott össze Székesfehérváron. Minden faluból két-két ember jelenhetett meg a gyűlésen a panaszok és kérések orvoslása végett. A gyűlés azonban majdnem pogány lázadásba torkollott, mivel a papi tizedfizetésben látták minden baj okát és kővetelték a pogány hit visszaállítását. A király erre kénytelen volt szétveretni a népgyűlést. Ezzel lezárult Magyarországon a pogány lázadások ideje.

Béla uralkodása alatt tovább erősődőtt a keresztény ország. Intézkedéseivel a nép javát szolgálta. Többek között ezüstpénz veretésével könnyítette a kereskedelmet, megszabatta az árucikkek árait és a vásárok napját vasárnapról szombatra tetette át. A nép most már békében élhetne, ha nem zavarná meg a folyton fennálló német törekvés: magyar királyságnak a német császárságba való bekebelezése. Az ürügy meg is volt rá: a törvényesen megkoronázott Salamon király trónra való visszaültetésében.

I. Béla csak rövid ideig uralkodhatott, mivel elég rejtélyes módon 1063-ban, a dömösi országgyűlés összehívása napján, a trónszék leszakadt alatta és maga alá temette a királyt, aki belehalt sérüléseibe. Sohasem derült fény arra, hogy mi volt az oka ennek a végzetes balesetnek.
Tény viszont, hogy Béla halála után a főurak az országgyűlésen nem Béla legidősebb fiát, hanem a jóval fiatalabb Salamont választották királlyá. Géza, László és Lambert hercegek ezt tudomásul véve elfoglalták a nekik -mint legfőbb hűbéruraknak járó- országrészeket, amelyek az ország keleti és északi tájaira estek.
I. Béla királyt a maga alapította szekszárdi bencés kolostor templomában temették el.

Ezzel azonban a belviszályok nem csitultak el egészen. Bár Géza herceg elvállalta a magyar királyi hadak vezetését és testvérei is segítették Salamon királyt a besenyők és a kunok elleni harcokban, de a nagyhatalmi érdekek ismét a felszínre kerültek. Nevezetesen nyugatról a német császárság, keletről pedig a bizánci császártság szerette volna kiterjeszteni az uralmát a magyar királyság felé.

1073-ban váratlanul megjelent egy nagyobb görög hadsereg Nándorfehérvárnál (a mai Belgrádnál), mely a magyar királyság déli határvárosa volt. Gézának volt készenlétben annyi fegyveres vitéze, hogy mindjárt meginduljon Nándorfehérvár felé. Hírére a város lakói is a megszállók ellen fordultak és együttesen, gyorsan vissza is szerezték azt. Géza a fogságba ejtett görög vezért Niketászt és lovagjait szabadon bocsájtotta, azzal az udvarias üzenettel Bizáncba, "hogy elég erős a magyar király hadereje, nem kell félnie ellenséges betöréstől".
Géza herceg lovagias tettét nagy rokonszenvvel vették tudomásul Bizáncban. Géza bölcsen használta fel a bizánci udvar jóindulatát, amely a politikai szándékoktól nem volt egészen mentes.

Második felesége bizánci herceglány Szünadéné lett, és a Dukász Mihály császártól kapott koronát elfogadta ugyan, de szuverenitását megőrizte Bizánccal szemben.

A bizánci korona, amely nyitott abroncs volt, vállra hulló díszes aranyláncokkal (lásd képünk), zománcképein ott látható Dukász Mihály császár mellett I. Géza azrcképe is. Ezt a koronát forrasztották össze később István király koronájával és vált ezzel a magyar Szent Korona részévé.

Géza és testvéreinek népszerüsége, főleg Lászlóé, egyre erősödött az országban a sok győztes csata következtében. Salamon király szerepe szinte egészen elhalványult a hercegek mellett. Főtanácsadója Vid ispán folyton bujtogatta a királyt a hercegek ellen és az összecsapás elkerülhetetlenné vált. Cinkota közelében a mogyoródi hegynél történt az ütközet 1074 március 11.-én, amelyben Vid Ispán is elesett és Salamon király -bár vitézül harcolt-, de Géza és László egyesült hadával szemben vereséget szevedett. Salamon Németföldre menekült. Gézát még abban az esztendőben királlyá koronázták Székesfehérváron.

Sajnos Géza uralkodása is nagyon rövid életü volt, mert három év múlva hirtelen, férfikora teljében meghalt (1077). Az általa alapított váci püspökség székhelyén, Vácott temették el. Örökébe öccse, László herceg lépett, mivel a régi szokás és jog szerint őt illette meg a korona.

[Képek: A magyar Szent Koronát a Nemzeti Múzeumban őrzik. A fényképfelvételeket arról Hámori Szabolcs és Szelényi Károly készítették. A korona-ikonok Géza fejedelmet és Dukász királyt ábrázolják]

(folytatjuk)

vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra