Nemzeti Parkjaink (2)
Képek a Hortobágy egykori pásztoréletéből
Az elmúlt esztendőben a MILLECENTENARIUM sorozatban az árvalányhajt lengető Kiskúnsági Nemzeti Parkról majd a Bükki Nemzeti Park néhány ritkaságáról számoltunk be. Az alábbiakban a Hortobágyi Nemzeti Park szikes legelői állatvilágának azt a részét mutatjuk be, melynek látványa oly gyakram magára vonta már a messziről jött túristák figyelmét. A Hortobágy növény és állatvilága természetesen ennél sokkal változatosabb, vizimadarai között pl. igazi ritkaságokat is találunk. Ezek viszont inkább az elkötelezett természetbarátok mintsem a zajos túristák lencsevégére valók.
A Kárpáti Nemzeti Parkok Szövetségével is együttmüködve, Magyarország eddig kilenc tájegységet nyilvánított Nemzeti Parkká: Hortobágy, Kiskúnság, Bükk, Aggtelek, Fertö-Hanság, Balaton, Duna-Dráva, Duna- Ipoly, valamint a Körös-Maros vidéke. Ezek elsödleges célja az eredeti növénytani, állattani, földtani, tájképi értékek védelme illetve a biológiai sokféleség megörzése. Ugyanakkor ezek értékeinek bemutatása, de egyszersmind a természet csodás harmóniájának ismerete kihat mindennapi értékrendünkre.
Amikor honfoglaló őseink a magyar 'pusztába' érkeztek elsőorban a víz határozta meg annak arculatát, állat és növényvilágát. Ezerszáz évvel ezelőtt nagykiterjedésű mocsarak, szikesekkel, rétekkel tarkítva uralták a tájat. A mocsarak közötti földszigeteken legelők, szántók alkalmasak voltak az eberek eltartására, letelepedére. A mocsarak az ellenség elől is védelmet jelentettek, ugyanakkor megakadályozták a félnomád gazdálkodásnál az állatok elszéledését is. Erdő a tájon kevés volt, azt a keveset ami volt pedig a török pusztította el.
Honfoglaláskorabeli állatfajnak számítanak a ma is itt látható feketetestű vizibölények, melyek a tgerjedelmes mocsarak miatt lehettek őshonosak a tájon. A gazdálkodó emberek számára viszont a Tisza évenkint áradásai foltak több szempontból meghatározók, mert dús legelőkhöz juttatták gulyáikat.
A táj egyik legjellegzetesebb állata a magyar szürkemarha, melyet lehetséges, hogy még Árpád népe hozott magával az óhazából. A 16.-17. században tartása és exportja fontos tényezővé vált. Hósa akkor 'világmárkának' számított. A második világháború végén állománya rendkívül megcsappant. Korunkban az országban már csak kevés gúlya van a fajtából és elsősorban génbankként őrzik.
A hortobágyi táj jellegzetes birkafajtája évszázadokig a pödröttszarvú juh volt, mely egyet jelentett a magyar rackával. A 19. században felváltotta ezt a finomabb gyapjút adó merínó. Képünk egyben a Hortobágy jellegzetes szikes talaját is mutatja.
A múlt század közepén, 1846-ban megkezdődött Tiszadobnál a Tisza szabályozása. Gátak közé szorították a Tiszát és nem öntötte már azután el termékeny iszapjával a Hortobágy laposait, nem táplálhatta a holtágak mocsarait. Azt mondhatnánk, mai szemléletünk mellett ez nem történhetet volna meg... Vagy mégis? És a Szigetköz? Az ma történik!! [ÚMÉK-97/II]
Később a Hortobágyot csatornákkal hálózták be és megpróbálták ráerőszakolni a monokultúrás, nagyüzemi gazdaságot...
Végre 1967 decemberében 22 világhírű tudós memorandumban kérte a magyar kormányt a Hortobágy egyedülálló természeti és néprajzi értékeinek megőrzését egy nemzeti park formájában. Ez végül 1973-ban valósult meg. Ma a park több különböző táj-jellegű résből áll és összesen 73 000 ha terjedelmű.
A kilenclyukú hortobágyi hídnál egy szoborcsoport emlékeztet az itt küzdő emberek örök harcára az életet mentő vízért....
A mai ember talán lassan már elkezdett odafigyelni a környezetére, hiszen nagyvárosainkban már szinte nem lehet ablakot nyitni a levegő szennyezettsége és sok zajforrás miatt, hiszen ivóvizet sokhelyütt már nem lehet a talajból nyerni, mert a talajvizekbe beszivárgott már az olaj és sok más mérgező anyag...Itt a pusztában mindez még ép és a miénk! Vegyük észre ezt is és nem csak azt amiért a külföldi túristák jönnek a magyar Hortobágyra......
A Nemzeti Természetvédelmi Hivatalnak valamint az összes Magyarországi Nenzeti Parknak a címe megtalálható a hálón a http://www.datanet.hu/virtual/list/nature_h.htm URL-címen.